David Holmes: "Az igazi áttörés az acid volt"

Vágólapra másolva!
Nemrég - 1999 után először - Budapesten játszott az északír producer- és dj-fenegyerek, David Holmes. Mielőtt lemezeivel a hóna alatt bevonult volna a Trafó pultjába, hogy előadja aktuális meglepetéseit a Bomb The Jazz közönségének, a Tilos rádió dj-je, Kanadakáosz beszélgetett vele.
Vágólapra másolva!

Mióta vagy dj?
- Tizenöt éves korom óta dj-zem, vagyis huszonegy éve. Amikor elkezdtem, még úgy játszottam, hogy megvártam a szám végét és aztán feltettem egy másik lemezt. Akkoriban ez ment.

Milyen zenék voltak ezek?
- Soul, rhythm'n'blues és dzsessz, olyan kiadóktól, mint a Philly vagy a Compton, meg olyan underground kiadóktól, amelyek egy csomó jó lemezt adtak ki, de nem lettek olyan sikeresek, mint az akkori nagyok: az Atlantic és a Tamla-Motown. Nekem a legfontosabb, hogy jó zenét halljak, ha felteszek egy lemezt. Fontosabb a technikázásnál a zenei program, hogy melyik lemez jön a másik után. A dj-technikával akkor ismerkedtem meg, amikor elkezdtem acidet játszani. Belfastban nőttem fel a nyolcvanas években, rengeteféle hatás ért, a klubokban sokminden ment - egy kis soul, Joy Division, PIL, Cult -, de az igazi áttörés az acid volt. Forradalmi volt, különösen Írországban és Angliában. Ennek az új zenének a felfedezése a legizgalmasabb szakasza volt életemnek. Amit a funk, soul, pszichedelikus dzsessz - vagy akárhogy hívjuk - zenékben szeretek, az a múltból van, de az acidhouse-tól és a detroiti technótól valami olyat kaptam, amit addig sehonnan.

Mennyiben volt más acidet játszani?
- Nagyobb felkészültséget követelt a dj-ktől, hiszen az, hogy együtt játszunk két számot egy mixben, ebben a zenében alapvető, a varázslat része. Másfelől van rengeteg régi zene, amelyek nem folyamatos ütemekből állnak, így nehezebb folyamatos mixet csinálni velük. Nem is nagyon lehet közös mixre gondolni, mert eléggé különböznek az acidtől. Mára több elektronikus zenét játszom, több technikai kiegészítővel, effektekkel és így könnyebb eltérő darabokat egymás után tenni.

Régebben összeállítottál egy funkválogatást, Come get it, I got it! címmel. Mondanál erről pár szót?
- Sokféle zene érdekel, némelyikről többet tudok, némelyikről kevesebbet, de nekem az a fontos, hogy jó zenét hallgathassak, ami tetszik, illetve hogy rátaláljak olyan darabokra, amelyeket sosem hallottak, senkinek sincsenek meg. Van egy csomó lemezem, amit funknak hívhatunk, de hogy James Brown vagy a Funkadelic volt-e az első, azt nem tudom. A válogatásra vagy száz címet összeválogattam és szinte mindegy volt, hogy melyiknek a jogdíját sikerül elintézni, mert a kedvenceimet tettem a listára. Ez egy jogtiszta lemez lett, és pénzt hoz a számok gazdáinak, inkább, mint egy bootleg. Mindazonáltal nem vagyok bootlegellenes, hiszen azért olyan zenéket mutat be az embereknek, amilyeneket nem hallhattak azelőtt.