Barbizon francia és magyar ecsettel

KIÁLLÍTÁS

Különleges kiállítás készülődik Szentendrén - kompakt kis művészettörténet egy reprezentatív tárlaton. A legismertebb európai művésztelepet, a barbizoni iskolát ismerhetjük meg a Ferenczy Múzeum most nyíló kiállításán, amely annyiban is kuriózum, hogy nemcsak magyar művészek, Paál László, Munkácsy és Mednyánszky barbizoni hatást munkáit láthatjuk, hanem Rousseau, Corot, Courbet, Huet, Harpignies és mások műveit is, amelyek francia közgyűjteményekből, illetve a budapesti Szépművészeti Múzeumból érkeztek a "magyar Barbizon"-ba, Szentendrére.

Paál László egy barbizoni képe (Erdő mélye)

A XIX. század harmicas éveiben fedezte fel magának a francia festők egy csoportja a fontainebleau-i erdőket és a mellette lévő kis települést, Barbizont. Szép táj, csinos tehenek, az erkölcstelen Párizs messze van, a romantikus magány, a természet közelsége pedig amúgy is divatos volt akkoriban. Így hát itt telepedett le Théodore Rousseau és a többiek, és itt fejlesztették ki a nagy karriert befutó plen air festésmódot, amely nélkül Monet sem lenne ugyanaz. A magyar festők 1870 után kezdtek Barbizonba járni. A korábbi nagy öregek közül ekkor már csak Millet lakott ott, ő az, akit az ott dolgozó magyar művészek is ismerhettek. Így Paál László, aki 1873 nyarától dolgozott Barbizonban, Munkácsy Mihály, aki ugyanezen év őszén töltött ott néhány hetet, és Mednyánszky László, aki 1874-75-ben dolgozott a telepen. Deák Ébner Lajos, Aggházi Gyula, Bihari Sándor a hetvenes évek közepén és második felében, Nyilassy Sándor, Mészöly Géza a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján már egy többségében külföldiekből álló közösségben dolgozott. A november 11-ig látható Barbizon francia és magyar ecsettel című kiállítás ezt a folyamatot kísérli meg felvillantani.