A nagy legendák uralják a Szigetet

Végigböngészve az idei Sziget műsorfüzetét kijelenthetjük, hogy a programot illetően idén sem történt koncepcióváltás: egyrészt itt van az a nem is kevés sztárzenekar (Franz Ferdinand, Iggy & Stooges, Scissor Sisters, Radiohead, Robert Plant), amely a világ bármely pontján teltházat vonz. Továbbra is szerepelnek a Nagyszínpadon olyan előadók, akik sikerük csúcspontján már jó pár éve túljutottak (Ministry, Therapy?, Prodigy, Jovanotti, dEUS), de a feltörekvő, fiatal és új energiákkal teli csapatokat idén is kifejezetten keresnünk kell a fesztivál kavalkádjában. Ettől függetlenül persze, a következő egy hétben számtalan lehetőségünk lesz arra, hogy új zenei benyomásokkal találkozzunk, még ha ezért esetenként kisebb, eldugottabb sátrakat is kell felkeresnünk a Hajógyárin.

A Sziget idei húzóneve egyértelműen a Radiohead, amely sokak szerint a kilencvenes évek U2-ja és Pink Floydja egy személyben, de legalábbis az elmúlt bő egy évtized legnépszerűbb és legfontosabb zenekara. Más együttesről nem nagyon tudunk az időszakból, amely ennyire támadhatatlan lett volna a kritikusok köreiben, és ugyanakkor ilyen fokú közönségsikert is arasson, noha vannak albumaik, amelyek igen nehezen emészthetőek.

A Radiohead megközelítése zenekarok tömkelegére volt ilyen vagy olyan hatással az elmúlt tíz évben, és a Coldplay-től, a U2-ig rengeteg előadón lehetett ezt hallani is. Az együttes élőben különösen elemében van, erős atmoszférájú koncertjeiről legendák keringenek, és egy-két évvel ezelőtti összeállításában a Q magazin is minden idők legjobb koncertjének választotta a Radiohead 1997-es fellépést a Glastonbury fesztiválon - túlzás nélkül állítható tehát, hogy mostani fellépésüket nem lehet eléggé várni.

Szintén nem kis dolog, hogy végre a Scissor Sisters-t is megnézhetjük élőben - a zenekar 2004-ben már nagyon közel járt ahhoz, hogy fellépjen a Szigeten, de végül az utolsó pillanatban lemondta a fellépést. Ez akkor azért is volt különösen fájó, mert 2004 egyértelműen a New York-i melegbárok és art-pop zenekarok világából előtörő együttes éve volt: cím nélküli első nagylemezükön hallható volt glam-pop, diszkó, funk, új hullám és rádióbarát rockzene egyaránt, no meg egy csomó sláger: Laura, Take Your Mama, Mary, vagy éppen a Filthy/Gorgeous. Mindegyik közül a legnagyobb siker a Pink Floyd Comfortably Numb-jának, Bee Gees-diszkó stílusú feldolgozása volt - a Scissor Sisters által kitalált vegyes hangzás annyira működött, hogy bemutatkozó albumuk lett a 2004-es év legeladottabb lemeze Nagy-Britanniában.

A csapat tavaly május óta dolgozik a második nagylemezén - s bár az idén nyárra ígért megjelenést már nem valószínű, hogy valóra váltják, remélhetőleg azért hallunk majd számokat az új albumról. Tulajdonképpen mindegy is, hogy régi vagy még ismeretlen számokat hoz a csapat, hiszen a U2, a Depeche Mode, vagy a tagok nagy kedvence, a Duran Duran előzenekaraként a banda már számtalanszor bizonyította, hogy óriási tömegeket is képes megmozgatni.

Ismét vendégül látjuk majd a Franz Ferdinandot - tavalyi fellépésük az akkori Sziget egyik legjobb hangulatú koncertje volt, nem kis mértékben ennek köszönhető, hogy a skót banda itthon is váratlanul népszerű lett. Azóta a zenekar új nagylemezzel is előrukkolt, s bár Nagy-Britannia legnépszerűbb együttesének címére idén jóval nagyobb eséllyel pályázik a Kaiser Chiefs vagy az Arctic Monkeys, abban biztosak lehetünk, hogy a Franz Ferdinand koncertje alatt ismét az éppen aktuális zenei fősodort hallgatjuk majd.

Utóbbi megállapítás nem kevésbé igaz a Sons and Daughters koncertjére: ők nem feszes bulizenét játszanak, mint a Franz Ferdinand (Kapranosék egyébként rajongásig szeretik őket), nem finomkodnak, mint a Belle and Sebastian, egyszerű art- és folk-rock alapokra pakolják fel a punkos és rockabillys attitűdöt - tavaly megjelent első önálló nagylemezüknek, a Repulsion Box-nak köszönhetően most már vitathatatlanul ott vannak a brit indie szcéna élvonalában.

Iggy Pop szintén nem először látogat el a Szigetre: épp tíz éve, hogy először lépett fel a Hajógyárin, majd 2002-ben ismét feltárta bordáit a Nagyszínpad közönségének. Korábbi koncertjeihez mérten azonban fontos különbség, hogy idén a Stoogest is magával hozza - azt az együttest, melyet minden igazi rockzenekar ősének tartanak, s melynek saját szólókarrierjének beindulását is köszönheti. Ha élőben lép fel, azt Iggy mindig nagyon komolyan veszi: gyakorta szó szerint vérét ontja a közönségért, és karrierje során arra is számos példa akadt már, hogy életveszélyes produkciókba kezdett a színpadon csak azért, hogy a hallgatóságot még jobban feltüzelje -, s bár a punk nagyapja lassan hatvanadik születésnapját ünnepli, abban biztosak lehetünk, hogy mostani koncertje nem lesz öreguras.

A punk fénykorából egy másik ikont is megnézhetünk végre: a hírek szerint nyár végén Észak-Amerikában turnézik majd a fájóan csonka Sex Pistols, ez mindenesetre nem akadályozza meg a basszusgitáros, Glen Matlockot abban, hogy szólóban a Sziget Nagyszínpadán is koncertet adjon. A fesztivál szervezői szerint a régi Sex Pistols-nótákat is játssza majd Matlock, egyébként is épp idén harminc éve, hogy a Pistols először lépett színpadra, ennél több ok talán nem is kell ahhoz, hogy ott legyünk szerdán a Nagyszínpad első koncertjén.

Robert Plant

S ha az elő rocktörténelemből még nem lenne elég, akkor egyből az első napon meghallgathatunk egy másik legendát is, igaz ez azt is jelenti, hogy kihagyjuk a Franz Ferdinand koncertjét: a skótokkal egy időben, a Világzenei nagyszínpadon lép fel Robert Plant, a Led Zeppelin egykori énekese. Bár a Led Zeppelint legtöbbször a heavymetal ősatyjaként szokás emlegetni, a zenekar kései korszakában egyre többet merített a blues, a folk és a világzene hagyományosabbnak mondott hangzásából - Plant szólókarrierjét pedig már egyértelműen ezen a zenei vonalon indította el. Legújabb projektjében, a tavaly alakult Robert Pland and the Strange Sensation-ben a blues- és folkklasszikusok ugyanolyan szerephez jutnak, mint a mali blues-zal átszőtt Zeppelin-feldolgozások és a saját számok - a koncerten tehát várhatóan annak lehetünk fültanúi, ahogy különböző műfajok ismert hangmintáiból valami egészen új érik össze.