A fővárosba érkezik a farmerkiállítás

Vágólapra másolva!
Minden az aranylázzal és a szegecsekkel kezdődött, de hol vannak már az aranyásók és a cowboyok? Ma már az indiai nők is viselnek farmert a szári alatt. A denim hihetlen sikertörténete a huszadik századi Amerika egyik álomsztorija, a szocialista országokban pedig egyenesen önálló legenda épült köré. Ismerjük meg kedvenc ruhadarabunkat! A pápai Kékfestő Múzeum farmerkiállítása most március 16-ig a fővárosi Néprajzi Múzeumban látható.
Vágólapra másolva!

Egy kis kék szövet, némi cérna, szegecsek - és megszületett a világ legnépszerűbb ruhadarabja, a farmer. A két német származású üzletember, a Rigából érkezett nevadai szabó, Jacob Davis és a kaliforniai aranyásóknak különféle textilárukat - például sátorszövetet - kínáló Levi Strauss jó szimatára vall, hogy összefogtak, és gyorsan levédették ötletüket, amelyet ma egyszerűen csak farmerként ismerünk. Mégis önmagában az, hogy patentekkel erősítették meg a szokatlanul erős anyagból készülő nadrág zsebeit, még kevés lenne ahhoz, hogy termékük azzá a szimbólummá nőjön, ami végül lett belőle. Min múlott? James Dean, a hippik vagy a hiánygazdaság?

Most könnyen elmélyedhetünk a jeans történetében: a pápai Kékfestő Múzeum farmerkiállítása a Kiállítási Dominó program keretén belül a fővárosi Néprajzi Múzeumba érkezett, ahol március 16-ig láthatjuk, hogyan változott a nadrág az elmúlt évtizedekben. A Méri Edina által tervezett kiállítás felvonultatja az utolsó negyven év összes fontos farmertípusát, miközben a kiállítóteremben elhelyezett képernyőkön dokumentumfilmek mesélik el a nadrág történetét és készítését.

A sztori talán ott kezdődik, hogy James Wilson Marshall 1948-ban aranyrögöket fedezett fel a kaliforniai Colomában. Hiszen ha az aranyláz nem lett volna, Strauss sem költözött volna San Franciscóba, hogy az aranyásóknak szövetet áruljon. Egy nevadai szabó is vevői közé tartozott, aki hirtelen ötlettől vezérelve a nyergekhez használt patentekkel erősítette meg egy különösen problémás megrendelőjének nadrágját. Mikor látta, hogy ez jó ötlet, társat keresett egy új üzlet beindításához, és ezt kiben másban találta volna meg, ha nem Straussban, a szövetek szállítójában. Egy praktikus nadrág sem ér semmit jó reklámötletek nélkül, és a két üzletember már 1886-ban tudta, mi a marketing: egy kis bőrdarabkát varrtak a nadrág hátuljára, amely két lovat ábrázolt, ahogy éppen húznak szét egy farmert. 1890-ben született meg az 501, míg 1902-ben kapták meg a nadrágok a ma már annyira jellegzetes hátsó zsebeket.

Forrás: [origo]

A legrégebbi Levi's nadrág Renóban

A farmer népszerűsítésében akaratlanul a harmincas évek westernfilmjei is részt vettek: a műfaj ebben az időszakban vált nagyon kedveltté, a cowboyok lettek az amerikai bátorság és szabadság ikonjai (nem véletlenül választotta a cowboy-figurát a hatvanas években a Marlboro, amely a húszas években még női cigarettaként árusította ugyanazt a terméket). Strausséknak - illetve az akkora már egyre szaporodó farmercégeknek - malmára hajtotta a vizet, hogy a cowboyok a filmeken farmert viseltek. Leviék nadrágja meghódította a keleti partot. A negyvenes évek nagy üzlete az volt, hogy a messzi földön harcoló amerikai katonák vitték magukkal farmerüket is, amelyet ott már nem munkához, hanem éppen ellenkezőleg, szabadidejükben hordtak.

A farmer szárnyalása azonban az ötvenes években kezdődött: ha nem lett volna James Dean, akkor lehet, hogy a ruhadarab története más irányt vett volna. A Haragban a világgal című, 1955-ben készült filmet fontos mérföldkőként szokás számon tartani, a sikeres film ugyanis amerikai fiatalok milliói számára tette egyenlővé a lázadást a farmer viselésével. Ehhez járult még az is, hogy több iskolában betiltották a famert - kell ennél jobb reklám?

Forrás: [origo]

James Dean és Elizabeth Taylor a Giant című, 1956-ban készült filmben

A hatvanas évek motoros fickóin és a legendává váló James Deanen kívül talán a hippik tettek legtöbbet a nadrágért, akik erősítették a farmer rendszeren kívüliségét: virágaikkal, "make love, not war" szlogenjeikkel olyan pacifizmust sugalltak, amellyel a vietnami háború idején könnyen lehetett azonosulni. Mindenki, aki ki akarta fejezni szülei generációjától való különbözőségét, farmert viselt - és a szexuális forradalom, az emberjogi küzdelmek és az emancipáció idején természetesen sok ilyen fiatal létezett.

A nyolcvanas években - annak ellenére, hogy a lázadás már elszállt a fejük felett - ezek a fiatalok továbbra is viselték a nadrágot, így az lassan betagozódott az establishmentbe, megszokott és elfogadott viselet lett. A ruhadarab története akkor fordult megint egyet, amikor neves designerek és divattervezők nyúltak a farmerhez, ezzel megint ellenállhatatlan presztízst kölcsönözve neki. A farmer belépett az haute couture világába.

A szocialista országokba ezekből a jelentésekből csupán néhány film, illetve a külföldre szakadt ismerősök és családtagok csomagjainak szűrőjén át érkezett át valamicske, de az amerikai vagy nyugati eredet már garantálta, hogy a farmer a szabadság és gazdagság szimbóluma legyen. Mivel vásárolni nem lehetett, kivételes értékre tett szert, és ugyan például hazánkban a Buda-Flax Csillaghegyi Szövőgyár jóvoltából 1977-től kezdődően megjelent magyar mása, a Trapper, az már nyilvánvalóan nem volt ugyanaz.

"A menők nem viselnek farmert" - énekli a The Frank Popp Ensemble

Mialatt mi a kilencvenes években rászabadultunk a farmerekre, a tengerentúlon és tőlünk nyugatabbra, a jó öreg denim kicsit kiment a divatból: a fiatalok már nem tartották annyira trendinek, hiszen szüleik is azt viselték, ezzel egy időben viszont megjelentek olyan márkák - például a GAP vagy a Banana Republic -, amelyek más nadrágokat kezdtek árusítani. A farmert nem kell félteni, az új évezred különleges díszítései és formái újra népszerűvé tették. Hódít a skinny farmer, a végletekig koptatott vintage vagy a három mérettel nagyobb, örökké lecsúszó deszkás nadrág. 2006-ban a Levi's bemutatta az Apple iPodjához tervezett modelljét. Nincs megállás, a farmer úgy tűnik, egy darabig még biztosan folytatja hódító útját.

Az örökéletű farmer (kiállítás) - Magyar Néprajzi Múzeum (V., Kossuth Lajos tér 5.), november 7- március 17.