Kortárs művészek Van Gogh nyomában

A reneszánsz polihisztor, Leonardo megidézése után a debreceni MODEM a XX. század felé fordul: a francia Vincent van Gogh Alapítvány kortárs gyűjteményének meghívásával a modern festészet egyik emblematikus alakja mellett fókuszba kerülnek a II. világháború utáni művészet fontos alakjai is. A január 15-én nyíló A történet folytatódik - Kortárs művészek Van Gogh nyomában című kiállításon olyan alkotóktól láthatunk Van Gogh ihletésére és tiszteletére készült műveket, mint David Hockney, Fernando Botero, Roy Lichtenstein, Robert Rauschenberg, a francia Cesar Baldacci vagy a bolgár-amerikai Christo.

Azonnal eszünkbe jut, hogy a tárlat címe - A történet folytatódik - Kortárs művészek Van Gogh nyomában - akár arra is utalhat, hogy a debreceni MODEM a sikeres Leonardo-kiállítás után folytatja diadalútját a következő, fontosnak ígérkező gyűjtemény bemutatásával. A cím azonban azt is jelentheti, a művészet története folytonos: bár az általános művészettörténeti műveltség (körülbelül) Van Gogh-nál ér véget, utána is jöttek alkotók, festettek napraforgót, cipőt, házat, ágyat és fákat, amelyeket érdemes megismerni.

A január 15-én nyíló tárlat érdekessége, hogy bár Van Gogh nevével hívogat minket a kiállítótérbe, ott újabb - és talán emiatt izgalmasabb - anyagot tár elénk. Kettős játékra ad lehetőséget a kiállítás: az utókor reflexióiban felismerhetjük a sokak által kedvelt festő ismerős motívumait, és megismerkedhetünk a sokszor érthetetlennek érzett, legújabb kori művészeti tendenciákkal. Így a XX. század második felének eddig ismeretlen vagy idegen művészetéhez adhat kulcsot Van Gogh életműve. A végigvonuló azonos motívum -Van Gogh emlékezete- összeköti a különböző stílusban és műfajban alkotó művészeket, közel hozza hozzánk, de közben tálcán nyújtja a lehetőséget a modern irányzatok, életművek összehasonlítására, megismerésére.

Az egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő festőtől így jutunk el a kevéssé ismert, viszont talán épp olyan érdekes mai művészekig - például a Debrecenben bemutatott gyűjtemény egyik legizgalmasabb alkotójához, az összetéveszthetetlen stílusú, kolumbiai Fernando Boteróhoz Jellegzetes figurái mintha olyan görbe tükörbe néztek volna az elvarázsolt kastélyban, amely széthúzza alakjukat. A tömzsi, testes alakok egyes kritikusok szerint szatirikus jelentést adnak a képeket, mások azt mondják, csupán a festő hazájában oly fontos indián hagyomány naiv művészi látásmódja bukkan fel Boterónál. Tiszta, élénk színei és kedves figurái hasonlóvá teszik híres kubai, illetve mexikói kollégáihoz: csak Botero olyan, mintha Diego Rivera és Frida Kahlo gyermekkönyv-illusztrációkat készítene.

Kiállít Debrecenben a folyton-folyvást valamit becsomagoló Christo is: a bolgár származású, amerikai akcióművész arról híresült el, hogy a berni Kunsthallétól kezdve a berlini Reichstagig számos jelentős középületet becsomagolt már Európában. Ez a művészi gesztus azért érdekes, mert az volt még Bulgáriában a fiatal Christo feladata, hogy brigádjával együtt az "imperialista" ügynökök szeme elől nemzetközi utak és vasutak mentén takarjanak el mindent, ami ronthatja az ország presztízsét. A MODEM-ben látható alkotása egy rendhagyó grafikai mű, mely egy lovashintót ábrázol, úgy, hogy a hintó középső részét dróttal odaerősített csomagolás fedi.

Christo ezüstszínű csomagolópapírral vonta be a német főváros hányattatott sorsú épületét

A kiállításon szereplő David Hockney a britek nagy büszkesége: a Mr és Mrs Clark és Percy című kép nemcsak a Tate gyűjteményének legnépszerűbb darabja, de egy felmérés szerint a britek kedvenc modern kori műve. Hockney pop-arttal kezdte, és készített fotókollázsokat Picasso stílusában, de a hetvenes évektől kezdve - mióta Los Angelesben él - ő a fotórealizmus mestere. Ha élethű úszómedencét látunk, amelybe legszívesebben belecsobbannánk, azt Hockney festette. Ezen a kiállításon a Vincent, szék és pipa című 1988-as képe szerepel (az előző oldalon láthattad).

Hockney: Mr és Mrs Clark és Percy

Jasper Johns és Robert Rauschenberg nemcsak az életben voltak közeli barátok: művészetük is hasonló. A művészettörténet általában neo-dadának nevezi, amit műveltek, de igaziból ez csak azt jelenti, hogy nem voltak absztrakt expresszionisták (mint Jackson Pollock), és a pop-arthoz sem szerettek volna tartozni (Andy Warhol találmánya), így kitaláltak maguknak egy amerikai harmadik utas megoldást. Rauschenberg leginkább a kollázsok művésze: a festéktől a madártollig mindenféle tárgyat felmaszatolt a vászonra.

Cím nélkül és A magvető - ez a két kép lesz látható Debrecenben a két nagy művésztől, Robert Rauschenbergtől és Roy Lichtensteintől

Jaspers Johns leghíresebb műve egy furnérlemezre festett amerikai zászló, ezt több variációban elkészítette, de szívesen festett céltáblát is. Művei nem túl szemet gyönyörködtetőek, de egy szemiotikus jól el tudna bíbelődni velük: hol kezdődik a jel, és hol végződik a tárgy. Ettől függetlenül szerethető figura, például szerepelt a Simpson-család egyik epizódjában (Mama és a Pop-art). Debrecenben egy festett bronzszobrot látunk tőle, Zseblámpa címmel.

Roy Lichtenstein sokaknak lehet kedvence, ugyanis ő a képregények festője: számtalan képregény-részletet festett meg, hangsúlyozva a nyomtatás pöttyözős technikáját (Benday Dots) és a popkultúra női figuráinak kiszolgáltatottságát. Képein a nők sírnak, férfiaktól függnek, és olyanokat mondanak: rendben, bocsánat.

Két ismert Lichtenstein-kép: Süllyedő lány és Reménytelenül

Leghíresebb képén, a MOMÁ-ban kiállított Süllyedő lány-on a képregénynő inkább elsüllyed, mint hogy segítséget kérjen Bradtől. A debreceni kiállításon nem egy tipikus Lichtenstein-kép lesz kiállítva, maszatos, színes rajzát látva kicsit hiányoznak a képregényfigurák.