Versenyben maradt a nőipóló-válogatott

Némi túlzással élet-halál harc várt a magyar nőivízilabda-válogatottra péntek délután: a túlélésért, a játékban maradásért tudniillik mindenképpen le kellett győznie a Faragó Tamás vezette, tavaly világbajnoki ötödik és Európa-bajnoki második csapatnak a 2003-ban vb-4. kanadai gárdát. Nagy nehézségek árán ez végül sikerült is Stieberéknek. A "B" jelű kvartettben harmadik magyarok az A-csoport másodikjával, azaz az olaszokkal találkoznak a legjobb négy közé jutásért. A mérkőzésre vasárnap magyar idő szerint 17.15-től kerül sor.

Faragó Tamás szövetségi kapitány: "Most már nyugodtan elmondhatom: az olaszokkal együtt nekünk nem volt olimpiai tapasztalatunk a jó csapatok közül, s ez meg is látszott az első két mérkőzésünkön. Ma végre nem éreztem a lányokon a dekoncentráltságot, és később sem aggódtam: valahogy éreztem, nem lehet baj. Sós Ildi remekül védett, jobban védekezett a csapat, ezért győztünk."

Stieber Mercédesz

A 21 éves Kisteleki Dóra, a mezőny egyik legjobbja: "2003 óta vagyok válogatott, és Tamás is mondja, sokat fejlődtem. Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy tovább jutottunk és hozzá tudtam tenni valamit a sikerünkhöz. Azt mondják, férfiasan fineszes játékelemeket is tudok, ez annak köszönhető, hogy a barátom, az újpesti Benczur Márton is OB I-es vízilabdázó. Sokat beszélünk a játékról..."

Sós Ildikó, a világ egyik legjobb kapusa: "Az első két meccsen roppant ijedten védtem, annyira vágytam a jó teljesítményre, hogy begörcsöltem. Mára végre sikerült felszabadultan játszanom. Annyira vágytam már erre a szárnyaló érzésre! Az is az igazsághoz tartozik, hogy ma jól blokkolt a védelmünk, ami megkönnyítette a feladatomat."

Ch. Gáll András