Hollandia

 

A holland nemzeti tizenegy már a második világbajnokságon is szerepelt, ám az 1934-es viadalon rögtön az első körben kiesett az akkoriban jó játékerőt képviselő Svájctól elszenvedett 3-2-es vereséggel. Négy évvel később megint az első forduló jelentette a végállomást az Oranjének, bár a szelekció majdnem meglepetést okozott azzal, hogy kis híján búcsúztatta az előző kiírás ezüstérmesét, Csehszlovákiát, amely csak hosszabbításban tudott nyerni a németalföldiek ellenében.

Ezután azonban hosszas szünet következett a világbajnokságok szempontjából a hollandok számára: az 1950-es és az 1954-es viadalra nem is neveztek, ezt követően pedig rendre elvéreztek a selejtezők során. A változást a hatvanas évek végén kezdődő folyamat, a "totális futball" megalkotása és alkalmazása hozta, amely elsősorban az Ajax Amsterdam nevéhez fűződött, és a válogatott is főként a hetvenes évek elején Európa legjobbjának számító klubra épült. Az 1974-es világbajnokságra gond nélkül kvalifikálta magát a válogatott, és az NSZK-ben rendezett tornán a Johan Cruyff, Johan Neeskens, Arie Haan, Ruud Krol, Rob Rensenbrink nevével fémjelzett gárda mindenkit lenyűgözött. A csoportból való könnyed továbbjutás után a középdöntőben az Oranje kapott gól nélkül verte az NDK-t, a brazilokat és az argentinokat is, bejutva a döntőbe, ahol a házigazda volt az ellenfele. A nyugatnémet drukkereket leszámítva mindenki a hollandokért szorított, akik már a második percben megszerezték a vezetést, ám végül mégis vesztesen vonultak le a pályáról.

NSZK - Hollandia 2-1 (2-1)
1974. július 7., München, Olympia stadion, 79 000 néző
vezette: Taylor (angol)
NSZK: Maier - Vogts, Schwarzenbeck, Beckenbauer, Breitner - U. Hoeness, Bonhof, Overath - Grabowski, G. Müller, Hölzenbein. Szövetségi kapitány: Schön
Hollandia: Jongbloed - Suurbier, Haan, Rijsbergen (De Jong, 69.), Krol - Jansen, Van Hanegem, Neeskens - Rep, Cruyff, Rensenbrink (R. van de Kerkhof, 46.). Szövetségi kapitány: Michels
gól: Breitner (25. - 11-esből), G. Müller (43.) illetve Neeskens (2. - 11-esből)

Négy évvel később a kijutás megint nem jelentett problémát, és a holland gárdát annak ellenére is az esélyesek közé sorolták, hogy a legnagyobb sztár, Cruyff (aki a selejtezők során még a csapat tagja volt) végül nem vállalta a szereplést a vébén. Argentínában a hollandok a csoportmérkőzések során ugyan a második helyre szorultak Peru mögött, de így is bejutottak a legjobb nyolc közé, a középdöntőben viszont fantasztikusan futballoztak, az osztrákoknak egy ötöst rúgtak, majd ikszeltek az NSZK-val, és az olaszok elleni 2-1-es győzelem azt jelentette, hogy megint érdekeltek voltak a döntőben. A történelem megismételte önmagát: az Oranje ellenfele megint a házigazda csapat volt, és a németalföldiek megint csak ezüstérmesek lettek. A rendes játékidőben nem született döntés (Dick Nanninga az utolsó percben a kapufát találta telibe), a hosszabbításban pedig a hazai közönség által lelkesített argentinok Mário Kempes vezérletével megszerezték a győzelmet.

Argentína - Hollandia 3-1 (1-0, 1-1, 2-1)
1978. június 25., Buenos Aires, Monumental stadion, 71 000 néző
vezette: Gonella (olasz)
Argentína: Fillol - Olguín, Galvan, Passarella, Tarantini - Ardiles (Larossa, 66.), Gallego, Ortíz (Houseman, 75.) - Bertoni, Kempes, Luque. Szövetségi kapitány: Menotti
Hollandia: Jongbloed - Brandts, Jansen (Suurbier, 73.), Krol, Poortvliet - Neeskens, Haan, W. van de Kerkhof - R. van de Kerkhof, Rep (Nanninga, 59.), Rensenbrink. Szövetségi kapitány: Happel
gól: Kempes (38., 105.), Bertoni (115.), illetve Nanninga (83.)

A sikerkorszak után jött a törvényszerű visszaesés: a következő két vébére a hollandok nem jutottak ki, az 1986-os viadal előtt éppen a magyarok mögött szorultak a második helyre a kvalifikációs sorozatban, és bár a belgák elleni pótselejtezőn javíthattak volna, végül kikaptak a szomszédoktól. Pedig ebben a csapatban már sokan szerepeltek abból a gárdából, amely 1988-ban Európa-bajnokságot nyert, és az 1990-es vébére titkos esélyesként utazhatott ki. Olaszországban azonban az Oranje elmaradt a várakozástól, már a csoportjából is alig jutott tovább, majd a nyolcaddöntőben (igaz, egy rendkívül emlékezetes és színvonalas összecsapáson) 2-1-es vereséget szenvedett az NSZK ellen, és így kiesett.

A válogatottat ennek ellenére továbbra is a világ élvonalába sorolták, és az 1994-es világbajnokságon megint esélyesként emlegették a tulipánosokat. A holland együttes akkor jobban is szerepelt, mint négy évvel korábban, a csoportból való továbbjutás után simán verte Írországot, ezt követően azonban az első számú favorit Brazília volt az ellenfele. Az unalmas első félidő után a második játékrészben felpörögtek az események: a selecao bő negyedóra alatt kétgólos előnyt szerzett, azonban a hollandok felálltak a padlóról, és egyenlítettek - hogy végül mégis vereséget szenvedjenek.

Hollandia - Brazília 2-3 (0-0)
1994. július 9., Dallas, Cotton Bowl stadion, 63 998 néző
vezette: Badilla (Costa Rica-i)
Hollandia: De Goey - Valckx, R. Koeman, Wouters - Winter, Jonk, Rijkaard (R. de Boer, 65.), Ro. Witschge - Overmars, Bergkamp, Van Vossen (Roy, 54.). Szövetségi kapitány: Advocaat
Brazília: Taffarel - Jorginho, Aldair, Márcio Santos, Branco (Cafú, 91.) - Dunga, Mauro Silva, Zinho, Mazinho (Raí, 80.) - Bebeto, Romário. Szövetségi kapitány: Zagallo
gól: Bergkamp (64.), Winter (76.), illetve Romário (52.), Bebeto (62.), Branco (81.)

Újabb négy év elteltével a holland együttes ismét remek játékerőt képviselt, de a végső diadal kapujában megint elbukott. A csoportelsőség Mexikó, a Koreai Köztársaság és Belgium ellenében nem jelentett problémát, a nyolcaddöntőben azonban Jugoszlávia ellen alaposan megizzadtak a németalföldiek, a győztes gólt Edgar Davids a rendes játékidő letelte után érte el, miközben a másik oldalon Szinisa Mihajlovic tizenegyest hibázott. A negyeddöntőben megint rendkívül nehéz ellenfél várt a csapatra Argentína képében, és a találkozó a torna egyik legjobb 90 percét hozta. A holland csapat gyorsan vezetést szerzett, de a gauchók hasonlóan gyorsan egalizáltak, és nagy küzdelem kezdődött meg a győztes találatért - amelyet Dennis Bergkamp az utolsó percben szerzett. A csatár Frank de Boer tértölelő indítását vette le, majd egy csellel becsapta védőjét, és a külsővel a hosszú sarokba tekert - a gólt a világbajnokság legszebb találatának is megválasztották.

Hollandia - Argentína 2-1 (1-0)
1998. július 4., Marseille, Vélodrome stadion, 55 000 néző
vezette: Brizio Carter (mexikói)
Hollandia: Van der Sar - Reiziger, F. de Boer, Stam, Numan - R. de Boer (Overmars, 64.), Jonk, Davids, Cocu - Bergkamp, Kluivert. Szövetségi kapitány: Hiddink
Argentína: Roa - Sensini, Ayala, Chamot (Balbo, 90.) - J. Zanetti, Almeyda (Pineda, 67.), Simeone, Verón, Ortega - C. López, Batistuta. Szövetségi kapitány: Passarella
gól: Kluivert (12.), Bergkamp (90.), illetve C. López (18.)
kiállítva: Numan (76.), Ortega (87.)

A két, utolsó pillanatban megszerzett győzelem után úgy tűnt, hogy a hollandok végre levakarhatják magukról a világbajnokságokon kiérdemelt "örök vesztes" jelzőt, de az elődöntőben Brazília ellen megint ők húzták a rövidebbet. A rendes játékidőben 1-1-es döntetlen született, a hosszabbítás sem hozott döntést, így következtek a tizenegyesek, amelyek során a brazilok voltak higgadtabbak - és így ők jutottak a döntőbe, míg a hollandoknak maradt a "kisdöntő", amelyen motiválatlanul játszottak, és el is veszítették a horvátok ellen. A legutóbbi vébére pedig ki sem jutottak, így most kettőzött lehet a bizonyítási vágy Ruud van Nistelrooyékban.