Sportolók a filmvásznon: Tarzan, Terminátor és a többiek

Mihez kezd egy sportoló aktív pályafutása befejezése után? Kisebb vállalkozásokat üzemeltet, edzősködésre adja a fejét, esetleg teljesen profilt vált, s átlép a szórakoztatóipar egy másik szegmensébe. Például a színészet világába. Sorozatunk nyitórészében összegyűjtöttük a tíz legismertebb sportolót, aki tehetségét, sokoldalúságát a filmvásznon is megmutatta, köztük olyanokat, mint a legjobb Tarzanként krokodilokkal birkózó olimpiai bajnok úszót, Johnny Weissmüllert vagy a pofonosztó pólóst, Bud Spencert.

A magánember
Carlo Pedersoli 1929. október 31-én született Nápolyban egy elszegényedett üzletember gyermekeként. Édesapjának vasgyára volt a nápolyi kikötőben, de mikor a gyár előtt horgonyzó hajó egy baleset során felrobbant, a család tönkrement.

8 évesen lett tagja a helyi úszóklubnak, ám pályafutása kezdetén a sok költözködés miatt nem ért el sikereket. Középiskolás évei után a római egyetem kémia szakán folytatta tanulmányait (1946), ám családja Dél-Amerikába költözött, ezért otthagyta az iskolát.

1948-ban visszatért Olaszországba, folytatta sportolói karrierjét, valamint tanulmányait - igaz, utóbbit már a jogi egyetemen. 1949-ben mellúszásban olasz bajnoki címet nyert, míg 1950-ben a 100 méteres gyorsúszás bajnoka lett, egy perc alatti idővel. Még ebben az évben az olasz vízilabda-válogatottal Európa-bajnoki címet nyert, amit két évvel később egy olimpiai ezüsttel toldott meg.

Utolsó vízilabda-mérkőzését a Kárpáti György és Gyarmati Dezső fémjelezte magyar válogatott ellen vívta, majd visszavonult az aktív sportolástól. 1967-ben a forgatta első westernfilmjét - már Bud Spencer művésznéven. A névválasztás is érdekesen alakult: a vezetéknevet kedvenc színészétől, Spencer Tracytől kölcsönözte, keresztneve pedig a Budweiser sör rövidítése...

Barátnőjével, Maria Amatóval 1960-ban kötöttek házasságot. Ebben az időben dalokat szerzett, szöveget írt, kisebb reklámfilmekben szerepelt, árult autót és festéket is. Három gyermekük született: Giuseppe (1961), Christine (1962) és Diamante (1972).

A sportoló
Dél-amerikai kitérője után 1948-ban kezdte újra sportpályafutását: mellúszásban rögtön olasz bajnoki címet szerzett. 1950-ben a 100 méteres gyorsúszás bajnoka lett egy perc alatti idővel. Ebben az évben az olasz vízilabda-válogatottal Európa-bajnoki címet nyert, amelyet két évvel később olimpiai ezüsttel toldott meg. 1956-ban, a melbourne-i olimpia után vonult vissza.

A színész
Színészkarrierje 1950-ben kezdődött: a Rómában forgatott, Oscar-díjas Quo vadis című filmben alakított római őrt, majd feltűnt a Charles Vidor jegyezte Hemingway-mű filmes verziójában (Búcsú a fegyverektől) is. 1967-ben vállalt először westernszerepet, a Giuseppe Colizzi rendezte "Isten megbocsát, én nem" című alkotásban már társa volt Terence Hill.

Kedvenc partnerével a spagetti-westernek kedvenc párosává vált, a vér nélküli csihi-puhi igazi védjeggyé vált. 1973-ban bújt először Rizzo felügyelő bőrébe, a Piedone-filmek óriási sikert hoztak számára.

A '90-es évek elején átnyergelt a tévésorozatokhoz, Jack Clementi, illetve Jack 'Extralarge' Costello nyomozóként (Big Man, Extralarge) tett igazságot.