Társoldalunk:

Armani-modell lettem - Rátgéber-blog Moszkvából

2008.11.21. 10:23

Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember - óriási bravúrral kijuttatta a nemzeti együttest a jövő évi, lettországi Európa-bajnokságra - az [origo]-nak írt tizenegyedik blogbejegyzését újból Moszkvából keltezte, megérkezve a csapat egyhetes nyugat-európai körútjáról.

Egy hétig Európa két, talán legszebb városának utcáin kószáltunk, meg közben megnyertünk két idegenbeli meccset - ha nem is rangadót -, de azért igaz a mondás: mindenütt jó, de legjobb otthon. Otthon?! Nézzenek oda, hát nem kicsúszott a számon? Pedig nem Pécsre érkeztünk meg csütörtök este, még csak nem is Újvidékre, hanem a seremetyevói repülőtérre...

Lehet, hogy a világ legjobb nőikosár-csapata vagyunk, ennek ellenére a határon legalább egy órát szívattak minket, vízumköteles külföldi állampolgárokat - az hagyján, hogy engem, de olyan félistennőket, mint Lauren Jackson, Diana Taurasi és Sue Bird is -, mielőtt kiengedtek volna az autóinkhoz.

Végre kiléphettünk a kapun - bele életem első, hamisítatlan moszkvai hóesésébe! Igen, Moszkvába beszökött a tél!
Velencében persze még ősz volt, langyos, mediterrán ősz. Amint azt előző levelemben megírtam, Sabtaj, a tulajdonosunk nem tartott velünk a körút első állomására, Montpellier-be (illetve Párizsba), Velencében azonban hirtelen felbukkant, oldalán egy Marco nevű izgága olasszal, akiről gyorsan kiderült, hogy a Giorgio Armani-divatház kulcsfigurája. Ugyanis ő a legfőbb méretvevő! Amikor ez a bemutatkozásnál kiderült, átvillant az agyamon, hogy talán nem a Familia Schio elleni meccsünket jött megtekinteni, jól is sejtettem, hamarosan munkához látott a mérőszalaggal.

Nem szaporítom tovább a szót, aki valamilyen kapcsolatban van a Szpartk Moszkva Region csapatával - játékosok, edzők, masszőr, tulajdonos, mindenki -, az a jövőben Armani-kosztümben vagy öltönyben fog járni. Marco egyébként elmondta, hogy a nagyvilágban huszonöt kuncsaftja van együttvéve, erre megjegyeztem, hogy akkor most megduplázódik a vendégkör. Nono, mondta Marco, mi nem számítunk kuncsaftnak, Sabtaj ugyanis a barátja, az ő kedvéért repült Velencébe, azaz a szomszédos Schióba, bennünket különleges bánásmódban részesít.

Maga a meccs nem volt valami nagy élmény, "csak" 70-62-re nyertünk, Bird most nem szárnyalt, persze hamar a nyakába varrtak négy személyit, azért volt bátortalan. Meg azért, mert a főnöktől kapott négy nap szabadságot, hazarepült az Egyesült Államokba, magánügyben. (Itt nem szokás firtatni, hogy mit takar a rejtélyes kifejezés...)

Diana Taurasi a másik fele volt, őt ki is fújták öt faulttal, Sylvia Fowles viszont bemutatott valami olyasmit, amit Európában, hivatalos tétmeccsen még senki sem láthatott: zsákolt!!! Birdtől kapta a labdát, lepattintotta, s mivel tisztán állt a kosár alatt, felemelkedett, ahogy csak ő tud, és bezúzta.


Sylvia Fowles sporttörténelmi mozdulata

A nézőtéren többen elkezdték forgatni a jegyüket, hátha tévedésből férfimeccsre érkeztek, de nem, ez női mérkőzés volt, csak éppen különleges. Hosszú másodpercekig döbbent csönd honolt a lelátón, a mieink persze pacsiztak, tomboltak, esküszöm, már ezért a pillantért érdemes volt Moszkvába szerződnöm. Hiszik, nem hiszik, ez volt az Euroliga első - női - zsákolása! Sylvia történelmet írt.

Én meg azon morfondíroztam, hogy mekkora edző vagyok, még csak két hónapja dolgozom a Szpartaknál, s ilyen rövid idő alatt megtanítottam zsákolni Sylvia Fowles-t...

Sylvia Fowles

Ha Sylvia hétfőn is zsákol, annak még nagyobb lesz a visszhangja, mert azon a meccsen a világ két, alighanem legjobb csapata találkozik az orosz bajnokság szuperrangadóján, Jekatyerinburgban. Nagyon kell készülnünk, a tét most még nem a bajnoki cím, csak az, hogy pillanatnyilag ki az úr a háznál. Bár a sportban - szerintem - ennél nagyobb tét aligha létezik...

P. S.: Megint elromlott az internet a vidnojei lakásunkban, ezért velencei és párizsi fotókat csak a következő levelemhez tudok küldeni, ezt is telefonon diktáltam. Kis türelmet kérek!

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK