Hogy mi értelme van tíz napot a hegyen tölteni azért, hogy aztán egyetlen pillanatra láthassuk kedvenc kerékpárversenyzőinket? Semmi. Válaszolhatná egy ember, akit nem köt le ez a sport. Sőt. Egyenesen hülyeségnek tartaná. A Szent Tour című francia film 70 percéből viszont kiderül, hogy valakinek az az egy-két perc, amíg a mezőny elhalad előtte, a világmindenséget jelenti.
Főhőseink sokat látott szurkolók, akik minden évben kilátogatnak a Tour de France-ra, a világ legnagyobb presztízzsel bíró kerékpárversenyére. Mivel az útvonal minden évben más és más helyeken halad, így változó, hogy éppen hol vernek tábort az út mentén. A sorozatban helyszínünk a Col d'Izoard nevű hágó, ahová 1922 óta már 34 alkalommal tekert fel a mezőny.
Franciaország összes lakóbusza a Touron van abban az egy hónapban, amikor nem a labdarúgás a legnépszerűbb sport a kétszeres világbajnok futballnemzet otthonában. A film bemutatja azt a korántsem egyszerű tíz napot, amit egyesek a hegyen töltenek, mielőtt a verseny odaérne kempingszékük elé. Miután hosszas szenvedés után felparkolták lakóbuszukat az igényesen előkészített faékekre - az út meredeksége helyenként a 10 %-os meredekséget is meghaladja -, elkezdődik a vadászat a rádiójelekre. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy "keleti kényelemben" tudják követni a versenyt, és ne csak a másnapi L'Équipe-ből tudják meg, hogy kedvenceik hányadik helyen zárták az aktuális szakaszt.
A várakozás napról napra egyre feszültebb, cserébe az Alpokban varázslatosabbnál varázslatosabb helyekre tudnak kirándulni a korán érkezők. Ahogy közeledünk a verseny napjához, úgy lesznek egyre többen a hegyen. Mire a mezőny megérkezik, a "napijegyesekkel" együtt némelyik legendás emelkedőn akár 200 000 ember is kint szokott lenni.
Egy-egy szakasz az Alpe d'Huezen, a Mount Ventoux-n, vagy a Col du Tourmalet-n igazi népünnepély, amit az Izoard-on elkészített felvételek is tökéletesen visszaadnak. Ha másért nem, ezért a közösségi élményért mindenképpen érdemes legalább egyszer kimenni egy hegyi szakaszra. Olyan nagyon messzire sem muszáj menni, a hírek szerint a jelenkor egyik legnagyobb sztárja, Vincenzo Nibali is megméreti magát az idei Tour de Hongrie-n. Ha ez igaz, szeptember második napján minden rajongónak a Kékestetőn a helye.
Na de vissza a másik Tourhoz, ami - egyelőre - több embert mozgat meg. A közösségi élmény és a parádés hangulat mellett ez az év egyik legnagyobb beöltözős bulija a sportesemények közül. Maximum a darts-világbajnokságon és a Formula-1-es Mexikói Nagydíjon láthatjuk ilyen mennyiségben és minőségben szárnyalni az emberi fantáziát.
Az ördögjelmezbe bújt vasvillás bácsit régóta figyelhetjük a mezőny mellett ugrálni, vagy éppen itt az egy szakaszra jutó legtöbb T-rex száma a világon, hogy a Borat-jelmezes őrültekről már ne is beszéljünk. A film tökéletesen megmutatja a sport (nem a kerékpársport, hanem úgy általában bármelyik) jelentőségét az átlagember számára, és a semmi máshoz nem hasonlítható közösségi élményt, amiért érdemes akár tíz napot is áldozni az életünkből egyetlen pillanatért.
Mert ahogyan Nelson Mandela mondta: "A sportnak megvan az ereje ahhoz, hogy megváltoztassa a világot" - ebben mi magunk is osztozunk a történelem egyik legnagyobb alakjával.
Szent Tour - HBO