Tokióban megszületett a női sprinterek Usain Boltja, akinek már csak a világcsúcs hiányzik

Már nem hiányzik sok ahhoz, hogy az atlétika történetének leginkább megdönthetetlennek hitt világrekordjait végre túlszárnyalják. Florence Griffith Joyner 1998-ban, 38 évesen tragikus hirtelenséggel hunyt el, de örökségéhez a 2021-es esztendőig senki sem tudott közel kerülni. Most a jamaicaiak már a 10.49-es rekordját ostromolják 100 méteren, és 200-on is közelednek a 21.34-es űridejéhez.

Indianapolis, 1988. július 16. Florence Griffith Joyner, korának egyik legszínesebb egyénisége olyat futott, ami nagyban behatárolta a következő évtizedek sprintergenerációjának céljait. Jöhettek bármekkora egyéniségek Marion Jonestól Merlene Ottey-n át egészen Carmelita Jeterig, két évtizeden keresztül senki sem tudott másfél tizednél közelebb kerülni hozzá a legrövidebb szabadtéri futótávon.

Florence Griffith-Joyner világrekordjai sokáig érinthetetlennek tűntek Forrás: AFP/-

Aztán Jamaicában valami beindult: először a férfiaknál építettek ki olyan dominanciát, aminek Usain Bolt 2017-es visszavonulása óta már nyoma sincs, majd most a nők kezdtek el óriási időket futni. Amekkora csalódás volt a tokiói olimpia abból a szempontból, hogy a férfi 100 méteres döntőbe egyetlen jamaicai sprinter sem tudott bejutni, legalább akkora öröm volt számukra, ami a női mezőnyben történt.

A női 100 méter dobogóját három jamaicai sprinter sajátította ki.

Elaine Thompson Herah (a továbbiakban csak Elaine Thompson), Shelly-Ann Fraser-Pryce és Shericka Jackson három különböző korosztály képviselőjeként kapott érmet a nyakába. Sőt, könnyen lehet, hogy ha az ötkarikás játékokon nem lett volna maximalizálva háromban az egy számban induló, azonos nemzetet képviselő atléták száma, akkor a 19 éves Briana Williams is minimum döntőt futhatott volna.

Nem lehetett kérdés, hogy a 4x100 méteres váltót is játszi könnyedséggel nyerjék meg a világ előtt.

Ha jobban ráfekszenek a váltásokra, és gördülékenyebben, nem az utolsó centiken adták volna át a botot a másiknak, ezáltal veszítve a sebességből, akkor még az amerikai négyes 2012-ben felállított 40.82-es világrekordja is megdőlhetett volna, így meg kellett elégedniük egy 41.02-es idővel, aminél a Team USA még Rióban is gyorsabb tudott lenni egy századmásodperccel.

Jamaica a világ ura a női sprinterek között 2021-ben Forrás: AFP/Jewel Samad

A jelen jamaicai csillagok közül Shelly-Ann Fraser-Pryce van ott a legrégebb óta a topon, aki a 2008-as és a 2012-es olimpiát is megnyerte. A 34 éves sprinter legfőbb erénye a rajtja, amivel számos versenyt nyert már meg hosszú karrierje során.

„A jó rajtom egyszerre a tehetségem és hosszú évek kemény munkájának az eredménye" – mondta még a júliusi Gyulai István Memorial előtt adott interjújában az Origónak.

A felkészülésem és az edzéseim során nagy hangsúlyt fektetünk rá, mert 100 méteren a legtöbb esetben már a rajtnak is hatalmas jelentősége van abban, hogy hányadik helyen érsz célba. Nem gondolnám, hogy lehetetlen lenne valakit utolérni azért, mert jól kapja el a rajtot, ahhoz az is kell, hogy végig tudja vinni a sebességét, amit az elején megszerzett

- nem véletlen, hogy a „Zsebrakéta" becenévvel bír a színes hajviseleteivel is kitűnő egyéniség.

A 2019-ben szülés után világbajnoki címmel visszatérő atléta Tokió előtt a legjobb idővel rendelkezett 2021-ben, június közepén 10.63-at futott Kingstonban. A jamaicai bajnokságot is ő nyerte, amivel jelezte, hogy készen áll arra, hogy első női atlétaként ugyanazt a versenyszámot három különböző olimpián is megnyerje – ezt a történelmi tettet végül a kalapácsvető Anita Wlodarczyknak sikerült véghezvinnie.

Jamaicában 100 méteren olyan lehet válogatóversenyt nyerni, mint Magyarországon kajak-kenuban kijutni az olimpiára.

Ám mivel nem egyedül képviseli nemzetét, ezért a veszély házon belülről mindig is ott fenyeget. Az első jel Fraser-Pryce megingathatóságára a székesfehérvári Gyulai István Memorialon mutatkozott, amikor Elaine Thompson 10.71-es idővel megnyerte a világ legszínvonalasabb atlétikaversenyét 2021-ben.

A magyar viadalon versenycsúccsal diadalmaskodó Thompson életkorát tekintve a „középsőnek" számít. Az öt esztendővel ezelőtt Rióban a 100 métert és a 200 métert is megnyerő 29 éves versenyző Tokióban egy hét alatt „sima" sztárból legendává vált.

A női mezőnyben soha senki nem csinálta még meg előtte a dupla duplát, Thompson pedig extra adaléknak a váltót is megnyerte jamaicai csapattársaival.

Csak Florence Griffith Joyner futott Thompson 10.61-es tokiói idejénél gyorsabbat, akinek a formája az olimpia után sem kopott meg. Augusztus végén a 2022-es világbajnokság helyszínén, a felújított Hayward Fielden – ami egyébként a Nike saját pályája – futott 10.54-es időt. Öt századmásodpercre volt lemaradva a 33 éves világcsúcstól.

Elaine Thompson Herah alig öt századmásodpercre volt a világcsúcstól Oregonban Forrás: Getty Images via AFP/2021 Getty Images/Jonathan Ferrey

Thompson azt nyilatkozta az oregoni futását követően, hogy bőven érzett még a lábaiban annyit, hogy sikerüljön történelmet írnia. Ezzel a pozitív érzéssel repült át a tengerentúlról Európába, hogy a Gyémánt Liga utolsó futamain beteljesítse a sorsát.

Az első, lausanne-i versenyen nem járt sikerrel – cserébe Fraser-Pryce 10.60-nal minden idők harmadik leggyorsabb futását produkálta. Két nappal később Párizsban már ismét az ötszörös olimpiai bajnok diadalmaskodott 10.72-es versenycsúccsal.

A „nyomás" egyre nagyobb a világcsúcson, aminek túlszárnyalására idén már csak egy Gyémánt Liga-verseny, a szeptember 9-i zürichi megmérettetés ad még lehetőséget nekik ebben a szezonban.

Elaine Thompson egy későn érő atlétának tekinthető.

18 éves korában került először 12 másodperc alá az egyéni csúcsa, és mielőtt 2016-ban, Rióban megcsinálta volna a 100-200 duplát 24 évesen, nem sok hasonló eredményre volt képes. Sőt, lázadó tinédzserként egyszer még az iskolai csapatból is karakták őt. Nagymamája volt az első, aki elindította őt az olimpiai aranyéremig vezető úton. Pontosabban a boltig, ahová az ő buzdításával mindig sprintelve közlekedett.

„Nem tudom, hogy Stephen mit látott meg bennem, amit még én sem láttam magamban" – beszélt edzőjéről, Stephen Francisről, aki valamit nagyon megérezhetett a fiatal atlétát meglátva.

Ő mondta először, hogy ha több időt töltenék a pályán, akkor sokkal jobb is lehetnék. Azt tanácsolta, hogy ne féljek a többiektől, legyek kevésbé komoly, mosolyogjak többet és rázzam fel magam

– egy évtized távlatából levonhatjuk a következtetést, hogy sikerült megfogadnia a szakember tanácsait.

Elaine Thompson számára az áttörést a riói olimpia jelentette, ahol 24 évesen megnyerte a 100 és a 200 métert is Forrás: AFP/Damien Meyer

A 2015-ös pekingi világbajnokság volt az első nagy verseny, amin részt vehetett, és a 4x100 méteres váltó tagjaként már világbajnoki címet ünnepelhetett, viszont egyéniben „csak" egy ezüstérem jutott neki 200 méteren, mert edzője, Stephen Francis nem engedte a jamaicai válogatón 100 méteren rajthoz állni, mondván koncentráljon még csak a félkörös távra.

Viszont szintén 2015-ben futotta meg az első 11 másodpercen belüli 100 méterét, ami általában a döntőbe jutás küszöbe szokott lenne egy-egy világeseményen. A 2016-os riói olimpiára is igaz volt ez a „varázsszám", Tokióban pedig 11.01 kellett a nyolcba kerüléshez.

Öt évvel ezelőtt Thompson megcsinálta a duplát, és ezüstérmet nyert váltóban, azonban sajnos az ötkarikás játékok után megsérült.

Ez a sérülés nagyban befolyásolta a teljesítményét a legutóbbi két vébén. A nem egészséges Achilles-ínjának köszönhetően 2017-ben ötödik, 2019-ben negyedik lett 100 méteren. „Nagyon nehéz mit kezdeni egy ilyen sérüléssel, már körülbelül három éve bajlódom vele. Még orvosi beavatkozásokkal sem könnyű kezelni" – mondta még 2019 elején. A dohai vébén 100-on elért negyedik helye után a 200 méter előfutamait még sikerrel abszolválta, de az elődöntőben már nem állt rajthoz.

Thompson számára éppen ezért jól jött az olimpia koronavírus-járvány miatti halasztása.

Én vagyok az egyik legjobb, és már úton vagyok vissza a csúcsra. Pontosan tudom, hogy ez az Achilles-ín-fájdalom egyszer el fog múlni. A legfontosabb, hogy tedd bele a munkát és harcolj a céljaidért, és akkor a sikerek jönni fognak.

Szeretném megvédeni olimpiai bajnoki címeimet. Az álmom, hogy három arannyal zárjak Tokióban" – mondta 2020 szeptemberében. Mindenkinek így váljon valóra az összes álma, azt kívánjuk!

A 100 méter döntőjében még Fraser-Pryce-nál is jobban lőtt ki a rajtból, aki 70 méterig jól tartotta vele a lépést. Thompson azonban ekkor ritmust váltott, és 10.61-es új olimpiai csúccsal ért be a célba a 10.74-et futó riválisa és a 10.76-tal célba érő Jackson előtt. A 200 méteres számnak úgy vágott neki, hogy idén előtte egyszer sem futott 22 másodpercen belül. Sőt, az előfutamban is csak 22.86-ot futott, amivel a harmadik helyen jutott tovább.

Aztán az elődöntőben már ismét jelt adott magáról: 21.66-tal beállította egyéni csúcsát, hozzá legközelebb az azóta U20-as világbajnoki címet is nyerő, későbbi ezüstérmes namíbiai Christine Mboma tudott férkőzni, aki előbb 31 századdal, majd a másnapi fináléban is 28 századra maradt el a 21.53-mal minden idők második leggyorsabb 200 méterét teljesítő legendától.

Tokióban hosszú sérülésből visszatérve is érinthetetlen volt Forrás: AFP/Jewel Samad

Thompson váltóbeli sikere azt jelentette, hogy csatlakozott Florence Griffith Joynerhez és Usain Bolthoz mint az olimpián triplázni képes sprinterekhez.

Allyson Félixnek a 4*400-as váltóval aratott győzelme után már hét olimpiai bajnoki címe van, ezzel jelenleg ő a legeredményesebb női atléta.

Ha Thompson a párizsi játékokon is megcsinálja a triplát, akkor nyolc arannyal ő lesz az új rekorder.

Ugyanakkor nem biztos, hogy könnyű dolga lesz, mert a női sprintermezőny jelenleg sokkal izgalmasabb és változatosabb, mint a Usain Bolt-éra utáni férfi. Igaz, hiába emelkedett ki a valaha volt leggyorsabb ember a mezőnyből, mögötte Asafa Powellhez, Justin Gatlinhez és Tyson Gayhez hasonló egyéniségek futottak ellene – inkább kevesebb mint több sikerrel.

A jamaicai női futók mellett jelenleg a kannabiszbotrányba kerülő Sha'Carri Richardson, a 200 méter feltörekvő amerikaija, Gabby Thomas, a nigériai Blessing Okagbare és az elefántcsontparti Marie-Josee Ta Lou szereplését is érdemes figyelemmel követni. Igaz, Thompson mindannyiukat elhomályosíthatja a párizsi olimpiáig hátralévő három év összes nagy versenyén, így a 2023-ban Budapesten sorra kerülő világbajnokságon is.