Sikertörténetként gondol eddigi nehéz életére a tokiói paralimpián bronzérmes Dávid Krisztina. A 46 éves sportoló jelenleg egyetemre jár, erőnléti edzéseket végez és még gitározni is megtanult, emellett nagy álma, hogy a 2024-es párizsi ötkarikás játékokon is részt vehessen.
Negyven évvel ezelőtt történt, hogy egy halaszthatatlan aortaműtét ugyan megszabadította a vele született érszűkülettől a hat esztendős Dávid Krisztinát, de az operáció közben elkövetett jóvátehetetlen orvosi hiba megfosztotta a járás képességétől. Az orvosok nem tudtak segíteni a derekától a talpáig megbénult kislányon, így nem csak rá, hanem a magukat kiszolgáltatottnak érző szüleire is küzdelmes évek vártak. Az egyik napról a másikra a fogyatékkal élők közé sodródott Krisztina felnőve minden tőle telhetőt megtett a szülei, a segítőtársai és az igaz barátai támogatásával azért, hogy ugyanolyan életet élhessem, mint az egészséges társai. Ezt a célját a tanulmányainak és a sportsikereinek köszönhetően el is érte, a Tokióban megszerzett bronzérme pedig megkoronázta az eddigi munkáját és a kitartását.
Talán a kezdet volt a legnehezebb, amikor még nem volt kerekesszékem, és nem jártam az iskolába, hanem a szüleim vittek és hoztak. Integrált oktatásban részesültem, a szorgalmammal soha nem volt baj, a megváltást pedig az jelentette a számomra, amikor 17 évesen jogosítványt szereztem, majd autóba ülve a saját igényeim szerint önállóan közlekedhettem. Azóta szabadabbnak érzem magamat, és csak akkor vagyok meglőve, ha az autóm szervízbe kerül, és nem akad senki, aki éppen akkor segíteni tudna" - nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Dávid Krisztina, aki Szegeden még csak ismerkedett a sportlövészettel, eleinte csupán a szórakozás és a kikapcsolódás lehetőségét kereste a helyi lövészklubban.
A céltudatos felkészülésre akkor váltott át, amikor Budapesten profi klub kötelekébe került, és ott egy elismert edző segítségével egyre inkább kezdett ráérezni a légpisztolyos versenyszám technikájára. Egyre jobb eredményeket ért el, első paralimpiáján Londonban szétlövést követően a kilencedik helyen végzett, Rioban ötödikként a dobogó közelébe került, a harmadikon pedig már fel is jutott az érmesek pódiumára.
Ha belegondolok abba, hogy a dobogóig vezető út 12 évig tartott, és ebből az utolsó ötbe, amit csak tudtam, beletettem a javítás reményében, büszkén tekinthetek hátra, és bizakodva nézhetek előre. Sokat köszönhetek a Budapesti Honvéd Sportegyesületnek és Zakor Andreának az edzőmnek. Tudásvágyamat kielégítve jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetemen pszichológiát hallgatok, ahol már a tanulmányaim befejezéséhez közeledek. Öt évvel ezelőtt Dr. Lénárt Ágota sportpszichológus, nem mellékesen sportlövő szakedző felkérésének eleget téve élménybeszámolót tartottam egy konferencián, az ott elhangzott előadások keltették fel az érdeklődésemet a sportpszichológia szakterület további tanulmányozása iránt. Vétek lett volna, ha azt a rengeteg tapasztalatot, amit az eddigi életemben, az edzésmunkámban és a világversenyek szereplőjeként elraktároztam magamban, veszendőbe hagyom, és nem hasznosítom a jövőben" - árulta el az olimpiai bronzérmes sportoló.
Dávid Krisztina napjai szinte mindig be vannak táblázva. Hol az egyetemen kezd, hol a lőtéren, erőnléti edzésekre is jár, de korrekciós gyakorlatokat is végez. Gyakran fordul meg az uszodában, nem csak azért, hogy az állóképességét karban tartsa, hanem azzal a céllal is, hogy a légzéstechnikáján javítani tudjon. Új kedvtelése pedig a gitározás.
"Amikor a COVID járvány szinte minden sportolót az otthonába szorított, beszereztem egy basszusgitárt és elvégeztem egy on-line kurzust. Élvezem, hogy egyre jobban zenélek önmagamban, de most éppen tanárt keresek magamnak, hogy még több ismeretet szerezhessek, és örömömet lelhessen a muzsikálásban" - zárta gondolatait Dávid Krisztina, aki úgy gondolja, hogy van még benne elég erő és motiváció ahhoz, hogy egy újabb menetelés végén a 2024-es párizsi paralimpián is megmérettesse magát.