Vannak labdarúgók, akik elsősorban nem a kiemelkedő technikai tudásuk, vagy gólerősségük miatt számítanak világklasszisnak, és ezen focisták közül alighanem az AC Milan középpályása, Gennaro Gattuso az egyik legismertebb. A védekező középpályás még tizenévesen megfordult a skót Rangers FC-ben is, és a jövőben akár a rossonerók csapatkapitánya is lehet.
- Volt valaha példaképe?
- Igen, mégpedig Salvatore Bagni, aki a Napoliban együtt játszott Diego Maradonával. Bagni korábban szerepelt az Internazionaléban is, és az édesapám, aki nagy Milan-rajongó volt, nem engedte, hogy kitegyem a szobám falára Bagni poszterét. A jelenlegi csapattársaim közül elsősorban Paolo Maldinit csodálom, hiszen több mint 1000 hivatalos mérkőzésen játszott a pályafutása során, mégpedig a legmagasabb színvonalon. Igazi példaképnek számít mind profizmus, mind a labdarúgás szeretete szempontjából, és ugyanolyan lelkesedéssel dolgozik az edzéseken, mint karrierje elején.
- A Milan tulajdonosa, Silvio Berlusconi szerint ön ideális utódja lenne Maldininak csapatkapitányként...
- Őszintén remélem, hogy Paolo még sokáig folytatja fantasztikus pályafutását, Majd meglátjuk, hogy egyszer valóban megkapom-e a csapatkapitányi karszalagot a klubnál. A Milan a gyermekkorom óta a szívem csücske, és nagy megtiszteltetés lenne olyan focisták nyomába lépni, mint Franco Baresi vagy Maldini.
- Ennek ellenére három évvel ezelőtt közel került ahhoz, hogy elhagyja a klubot.
- Igen, az emlékezetes, Liverpool FC elleni, isztambuli BL-döntőt követően nagyon elkeseredtem, és megviselt a dolog. Szerencsére az edzőnk és a csapattársak segítségével megint motiválni tudtam magam, és éppen ezért jelentett olyan sokat a számomra, hogy 2007-ben, Athénban mi diadalmaskodtunk.
- Nem gondolja, hogy a mostani Milan fölött már eljárt az idő?
- Nem hinném, hiszen alig egy éve nyertük meg a BL-t, és közben a klubvilágbajnokságot is elhódítottuk. Csak pár fiatalabb focistára van szükségünk, és bárkivel felvehetjük a versenyt. Ami engem illet, nem állítok magam elé határidőket, remélem, még sokáig segíthetem a klubot a pályán.
- Nagyon fiatalon igazolt Skóciába. Ez mennyiben segítette a fejlődését?
- Csak 18 esztendős voltam, és örökre hálás vagyok az édesapámnak, aki biztatott, hogy fogadjam el a Rangers ajánlatát. Azt mondta, hogy őrült lennék visszautasítani annak a lehetőségét, hogy évi 250 ezer eurót keressek, amikor neki a havi 500 megkeresése is nehézséget jelent. Túltettem magam a félelmeimen, és két fantasztikus mentorra is találtam Walter Smith, illetve Paul Gascoigne személyében. Ők megtanítottak arra, hogy miként kombinálhatom az agresszivitást a lojalitással. Emlékszem az első Old Firm-derbire, ahol az első percben sárga lapot kaptam, a tizedikben pedig kiállítottak. Ma is feláll a szőr a karomon, ahogy arra gondolok, amint a szurkolók a nevemet skandálták az Ibrox Parkban.
- Az egyik első fiatal olasz játékos volt, aki külföldre szerződött. Manapság ez már mindennaposnak számít.
- Akár kedveli az ember, akár nem, a futball is piacként működik. Ugyanakkor bizonyos határokat fel kell állítani, hogy a csapatok megőrizzék nemzeti identitásukat. Szerintem jobban kellene támogatni azokat a klubokat, akiknél több a saját nevelésű futballista. Ha a gazdag egyesületeknek nehezebb lenne fiatalon megvenni a tehetségeket, akkor talán jobban érdekeltek lennének abban, hogy fejlesszék a saját utánpótlásukat. E nélkül egyszerűbb összevásárolni a focistákat, mert túl nagy a győzelmi kényszer, és nincs idő a játékosnevelésre.
Forrás: www.fifa.com