Társoldalunk:

Bejött az új koncepció és a fiatal védelem az Espanyolnál

2007.03.23. 7:54

Nagy változásokon esett át a kisebbik barcelonai klub a most zajló idény előtt, hiszen a gárda kispadjára új szakvezető került, ami szemléletbeli változásokat is hozott. A fejlődés jelei pedig tisztán látszanak: a kupákban az utóbbi években rendre jól teljesítő klub már a legjobb nyolc között van az UEFA-kupában, de emellett a bajnoki tabellán elfoglalt pozíciója is felülmúlja a korábbi évek átlagát. Mindezt ráadásul a spanyol élvonal legalacsonyabb átlagéletkorú hátvédsorával teszi a mai futballban meglepően sok saját nevelésű futballistát alkalmazó egyesület.

Jó néhány kérdés merült fel a nyári hónapokban az RCD Espanyol háza táján, melyeket a legutóbbi, a klubról szóló írásunkban magunk is feltettünk: vajon az új baszk tréner, Ernesto Valverde nagyobb figyelmet szentel-e a jó bajnoki szereplésnek, mit elődje, Miguel Ángel Lotina?

Ha igen, ezzel párhuzamosan romlik-e a csapat teljesítménye a hazai és nemzetközi kupákat tekintve? És végül, milyen védősorral kezdi az új idényt az együttes, miután a legtöbb meghatározó játékos ebből a csapatrészből távozott az átigazolási időszakban, és látszólag nem érkezett a helyükre megfelelő számú és minőségű pótlás?

Nos, utolsó kérdésünkre 2006 augusztusában Valverde már tudta a választ: ugyan magával hozta Bilbaóból a középhátvéd Jesús María Lacruzt, és sikerült szerződtetnie az Atlético Madridtól a jobb oldalon bevethető Juan Velascót, a megoldást mégis az jelentette, hogy a tartalékcsapatban ráakadt két remek képességű futballistára: az egyaránt 21 esztendős Francisco Javier Chica Torresre és Marc Torrejón Mohára, akiket a szezon elején be is épített a hátvédsorba.

Ezzel pedig a már az előző idényben is az első csapatban szerepelt, szintén saját nevelésű Daniel Jarquéhoz, valamint az argentin ifjúsági világbajnok Pablo Zabaletához csatlakozva a Primera División legalacsonyabb, az aktuális felállástól függően 21-22 év átlagéletkorú védelme jött össze, amely ráadásul egészen jól funkcionál.

Kezdetben azonban, hogy rátérjünk az együttes e szezonban nyújtott teljesítményére, megvolt a böjtje az új szakvezető és a csapat ismerkedési időszakának: az Espanyol rémesen rajtolt a bajnokságban, első tíz mérkőzéséből csak egyet nyert meg (ebből hatszor még a gólszerzés sem jött össze), ráadásul címvédőként az első adandó alkalommal kiesett a hazai Király-kupából.

Pár hónap alatt azonban Valverde és tanítványai egymásra találtak, ami az eredményekben is megmutatkozott: az év végére a csapat feljött a tizedik helyre a bajnoksában, abba a pozícióba, amelyen most is áll - mégpedig úgy, hogy legutóbbi három mérkőzésén egyaránt 1-1-es döntetlent játszott, azelőtt pedig három győzelmet könyvelhetett el zsinórban, nem kis részben az ebben az idényben is remeklő Luis García-Raúl Tamudo támadó formációnak köszönhetően.

Hogy megértsük, miért értékelendő ez a helyezés pozitívan: az utóbbi öt évben az Espanyol a kivételesen jól sikerült 2004-2005-ös szezont kivéve (akkor a gárda meglepetésre ötödik lett) többnyire a kiesés ellen küzdött, és legutóbb is csupán két ponttal szerzett többet, mint a már kiesett Deportivo Alavés. Most viszont, Valverde szisztémájának köszönhetően, lehetőség nyílik az első tízben végezni, amely nem kis fegyvertény, különösen úgy, hogy menet közben a gárda két vállra fektette többek között az FC Barcelonát, a Sevilla FC-t és az Atlético Madridot is.

Április elején a trófeagyűjtemény újabb darabbal gazdagodhat, hiszen Iván de la Penáék a mostanság hullámzó formát mutató Valencia CF otthonába látogatnak; az ezt követő két forduló pedig a szakvezető szempontjából lesz majd különleges, hiszen a sorban a két nagy baszk egyesület, a Real Sociedad és az Athletic Bilbao következik - utóbbinak Valverde vezetőedzője is volt, és irányításával az Espanyol ősszel 3-2-re nyerni tudott az Olímpico Lluis Companys-stadionban.

Ejtettünk már szót fentebb a kupaszereplésről, amely a Copa del Reyt tekintve gyors kudarccal végződött. Valverde ugyanis elődjétől eltérően szinte teljesen más csapatot küld harcba a bajnokságban és a kupákban. Jó példa erre a kapusposzt: az első számú hálóőr, a kameruni Idriss Carlos Kameni egy percet sem hagyott ki a Primera División aktuális idényéből, míg társa, Gorka Iraizoz ugyanezt mondhatja el magáról a hazai és az UEFA-kupát tekitve.

A gárda uruguayi centere, Walter Pandiani a klub valaha volt legeredményesebb játékosa lett a nemzetközi porondon, miután a most zajló sorozatban nem kevesebb, mint kilenc alkalommal talált a hálóba, miközben a bajnokságban többnyire csak csereként számít rá edzője. Hasonló helyzetben van többek között Ferrán Corominas (holott az előző idényben az ő hajrágólja mentette meg az együttest a kieséstől) és a középpályás Ito is, de hosszasan sorolhatnánk még a példákat.

Ez a koncepció a hazai kupában gyorsan megbukott, hiszen az Espanyolt rögtön első ellenfele, a harmadosztályú Rayo Vallecano búcsúztatta, mégpedig 2-1-es összesítéssel. A párosítás érdekessége volt, hogy mindhárom gól büntetőből született; idegenben Luis García a 95. percben egalizált ily módon a Vallecano otthonában, míg Barcelonában a Rayo 1-0-s győzelme alkalmával is 11-esből esett az ominózus találat.

Forrás: EPA

Gólöröm Espanyol-módra

Ez azonban nem tántorította el Valverdét attól, hogy az UEFA-kupában is a "fakót" játszassa, az eredmények pedig váratlanul jól alakultak: a szlovák Artmedia Petrzalka kiverése után a csoportkört pontvesztés nélkül abszolválta az együttes, az F csoportban legyőzve az Ajax Amsterdam mellett a Zulte-Waregemet, a Sparta Prahát és az FK Austria Wient. A legjobb 32 között már egy topligás klub, a Livorno került Pandianiék útjába - az eredmény: kettős győzelem, viszonylag sima továbbjutás.

A nyerő széria csak 16 között szakadt meg, mégpedig Izraelben, a Maccabi Haifa otthonában, a gól nélküli döntetlent viszont egy újabb fölényes, 4-0-s győzelem követte (a félidőben még 0-0 állt az Espanyol stadionjának eredményjelzőjén).

A gárda tehát a Sevilla FC és a CA Osasuna mellet harmadik spanyol együttesként már ott van a legjobb nyolc között az UEFA-kupában, a következő ellenfél pedig a Benfica lesz - de ott van még a mezőnyben az a Bayer Leverkusen is, amellyel szemben az Espanyol 1988-ban elbukta a - jelenleg - második számú európai kupa döntőjét (a Cha Bum Kun által vezényelt németek 3-3-as összesítés után büntetőkkel nyertek 3-2-re). Ez pedig akár extra motivációt is jelenthet a portugálok elleni, igen keménynek ígérkező összecsapások előtt.

Forrás: www.global-soccer.eu

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK