Senki sem láthatta idehaza a magyar futball és a Fradi egyetlen nemzetközi kupagyőzelmét

Sir Stanley Rous, a FIFA elnöke adta át a kupát a torinói éjszakában Mátrai Sándornak, a Ferencváros csapatkapitányának. Nem valami nevenincs sorozat végén, hanem az Európa-liga elődjének, a VVK-nak a döntője után. 1965. június 23-án volt ez. A Ferencváros csehszlovák, osztrák, olasz, spanyol és angol csapatot búcsúztatva jutott a fináléba. Akkoriban kétmérkőzéses döntő volt ebben a kupában, ám a magyar csapat vezetői az egyik meccs tervezett idejére egy amerikai turnét kötöttek le. Így egymérkőzéses lett a végjáték, és természetes, hogy azt az egyet Torinóban vívták.

Nagyon nehéz helyzetbe került a magyar csapat, mert a Juventus akkor is remek együttes volt. Ám a Fradinak erőt és önbizalmat adott az odáig vezető út. Jogosan. Pedig ez egy kegyetlen nehéz menetelés volt.

Az öt ellenfél közül hármon is csak harmadik mérkőzésen sikerült túllépni.

Akkoriban, ha a két mérkőzés összesített eredménye döntetlen volt, akkor egy harmadik találkozó döntött. Az AS Romát kettős győzelemmel, a Spartak Brno-t jobb gólkülönbséggel sikerült kiütni, de a többi párharc hárommérkőzésesre nyúlt.

Jelenetek az 1965-ös Juventus-Ferencváros labdarúgó VVK-döntőről Forrás: Arcanum, Képes Sport

A legjobb 32 között a Wiener SC ellen úgy alakult ki összesítettben a 2-2, hogy a mai szabályok szerint a Fradi kiesett volna, ám a harmadik meccsen 2-0-ra nyert. Az Athletic Bilbao elleni negyeddöntő összesített 2-2-je viszont manapság a magyar csapatnak jelentett volna továbbjutást, de a ráadás mérkőzés 3-0-ja látványosan jelezte, hogy ki a jobb. Az elődöntőben a Manchester United ellen is több volt a zöld-fehérek idegenben szerzett gólja, mégis harmadik találkozó kellett a döntőbe jutáshoz.

A harmadik találkozók egyébként nem semleges helyszíneken voltak, hanem valamelyik érintett gárda otthonában. Ezt sorsolással döntötték el, és a szerencse mindhárom alkalommal a magyar csapatnak kedvezett, így mind a Wient, mind a Bilbaót, mind a Manchestert a Népstadionban fogadhatta.

Az egymeccses döntőre viszont Torinóba kellett utazni a már említett (ma már felfoghatatlan) ok miatt. De ez sem okozott gondot a Fradinak!

A magyar nézők sem a mérkőzést, sem a kupa átvételének felemelő pillanatát nem láthatták. A szerda este fél 10-kor kezdődő találkozót a televízió a késői időpont miatt nem közvetítette, hiszen az a 22 órai műsorzárás után ért véget. Szerencsére a rádió küldött ki riportert, így a második félidőnek fültanúi lehettek a rajongók. Így Gulyás Gyulától értesülhetett az ország, hogy a 74.percben az előrehúzódó Novák beadását Fenyvesi dr. hat méterről a kapuba fejelte. Ezzel a góllal a Ferencváros 1-0-ra nyert a Juventus otthonában.

A UPI hírügynökség egyik fotója a Juventus-Ferencváros VVK-döntőről Forrás: Arcanum, Képes Sport

A győztes csapat edzője, Mészáros József természetesen nagyon elégedett volt játékosaival:

Forró légkörű mérkőzést vívtunk. A fiúk lelkesen, odaadóan küzdöttek, átérezték, hogy nemcsak a Ferencvárost, hanem az egész magyar labdarúgást képviselik. Azt hiszem, győzelmünk jogosságát senki sem vitathatja."

Valóban megérdemelte a Fradi a kupagyőzelmet, ezt elismerték az olasz lapok is, bár nem tudták eldönteni, hogy miért is múlta felül a magyar csapat az olaszt. A La Stampa ezt írta: „A Juventus technikában nem tudta felvenni a versenyt a Ferencvárossal." Il Giorno: „A zöld-fehérek által diktált iramot a Juventus nem bírta átvenni. A 33 éves Mátrai óriássá nőtt ezen a mérkőzésen."

Ennél nagyobb tétre menő mérkőzés természetesen nem volt az olasz és a magyar rekordbajnok között. Ám a történelem során többször is találkoztak.

Először 1932-ben a mára rég feledésbe merült Közép-európai Kupa keretében.

Ne feledjük, hogy akkor még nem léteztek a mai nagy kupasorozatok, így térségünkben ez volt a legrangosabb. Június 29-én Torinóban, négy nappal később Budapesten randevúzott a két csapat. Mivel ennek a csatának már nem lehetnek élő tanúi, ezért a régi Nemzeti Sport írásait kell segítségül hívni annak, aki többet szeretne tudni erről. Nagyon tanulságos, és kicsit talán mulatságos is elolvasni a Torinóban pályára lépett néhány Fradi-játékos értékelését az első meccsről.

Turay József:

Toldi Gézának volt egy remek lövése, még Combi sem szagolt volna utána, ha nem megy félre fél centivel. Nem sokkal utána volt a Misinek egy remek beadása, ezt a hatosról vágta meg a Géza. Combi igazán csak ijedtében tolta ki a lábát oldalt, hát nem lepattan róla, de nem a hálóba, hanem ki."

Klement Sándor: „Már az I. félidőben elintézhettük volna a mérkőzés sorsát. Olyan szép akciókkal dolgozott a csapat, hogy a közönség csak úgy sziszegett a gyönyörtől és a csodálkozástól."

Egy nevét nem vállaló játékos pedig ezt mondta:

A csatársorban két ember játszott odaadással, Toldi és Turay. A halfsor remek volt. A védelemben Korányi úgy játszott, hogy joggal pályázhat a mezőny legjobbja címre."

Nyilván stilisztikailag kissé már idegenek ezek a mondatok, de azt mindenki döntse el maga, hogy a magyar focista ítélőképessége változott-e az azóta eltelt majd 100 év alatt, vagy nem.

Ugyanis ezekből a nyilatkozatokból egy ellenállhatatlan Ferencváros szenzációs torinói sikerének a képe rajzolódik ki. A rideg tény ezzel szemben viszont az, hogy az első Juventus-Ferencváros találkozó 4-0-s olasz győzelmet hozott.

Ezek után – ahogy manapság mondanánk - csak formalitás volt a visszavágó. A Ferencváros viszont remekül játszva, Sárosi dr. két tizenegyesgóljával hamar ledolgozta hátránya felét. Ám az olaszok 3-2-re fordítottak, és az egyenlítés már csak a futballtörténelem-statisztikával foglalkozókat hozza lázba: ugyanis Sárosi dr. 11-es mesterhármast ért el, ami elég nagy ritkaság ebben a sportban. A továbbjutás viszont az olaszoké lett. És itt érdemes elővenni ismét a régi Nemzeti Sportot, de már nem egy-egy játékos véleménye okán, hanem a tudósító értékelése miatt. Ezt írta az újságíró:

A magyar futball a mélypont körül vergődik. Ide juttatta az érdekeltek által görcsösen védett hibás rendszer. Ráborította a vizes lepedőt a gazdasági válság csontvázkeze, és minden bajon felül haldoklásnak indult, majd néhány fellobbanás után kimúlt a magyar csatárművészet és védelem dolgában is elég gyengén állunk."

Nem is szerepelt jól a magyar válogatott a két év múlva rendezett II. világbajnokságon, míg a Budapesten szereplő 11 Juventus-játékos közül öt, a már szóba került Combi kapus, továbbá Monti, Bertolini, Ferrari és Orsi is kezdő volt a győztes vb-döntőben.

A Nemzeti Sport szigorú kritikája (is) megtette a hatását, mert hat évvel később Olaszország ellenfele a vb-döntőben Magyarország volt.

És alig másfél hónappal a számunkra vesztes finálé után a Ferencváros ugyanebben a KK-ban legyőzte, és elütötte a továbbjutástól a Juventust.

1938. július 31-én az Üllői úton a Juventus két friss (Rava és Foni) továbbá egy korábbi világbajnokkal (Monti) állt fel, míg a vb-döntő magyar szereplői közül Polgár, Lázár és Sárosi dr. a Fradiban játszott. Ám ezúttal a magyarok örülhettek, ugyanis a torinói 3-2-es vereség után 33.000 néző előtt a Fradi 2-0-ra legyőzte a Juvét. A hat évvel korábban egyszer, a torinói 2-3 alkalmával kétszer (és a vb-döntőben is) eredményes dr. Sárosi György szerezte az első, Kemény Tibor pedig a második gólt. Sajnos a Slavia Praha elleni döntőt elbukta a Ferencváros.

Az 1962-es KK-mérkőzésen Budapesten nyert 1-0-ra a Fradi ellen a Juventus Forrás: Arcanum Képes Sport

Amikor legközelebb, 1962-ben találkozott a Fradi és a Juve, már elindultak a nagy nemzetközi kupák, így a KK-ra már kevésbé voltak kíváncsiak a szurkolók. Ezt támasztja alá, hogy a Népstadionban mindössze nyolcezren voltak az FTC-Juventus meccsen. Ennél idén a járvány okozta korlátozások ellenére is többen lesznek ugyanitt. Egyébként a KK-ban négy négyes csoportban küzdöttek a csapatok, és ezt a találkozót az ötödik fordulóban rendezték.

A Juventus egy gyenge mérkőzésen 1-0-ra nyert, így a magyar csapat az utolsó helyen zárt a kvartettjében.

Viszont egy héttel később némi szépségtapasz gyanánt 1-1-es döntetlent ért el Torinóban. Igaz azt a találkozót a világbajnoki döntő napján rendezték, és ugyan az 1962-es chilei eseményt szinte semmilyen szinten nem lehetett követni hazánkban, azért csak elhomályosította a KK-t.

Bezzeg odafigyelt minden sportrajongó az 1965-ös VVK-menetelésre! És milyen jó, hogy akkor a Ferencváros óriási bravúrt bemutatva elhódította a kupát.

Hiszen azóta is ez az egyetlen magyar klubcsapat által kivívott nagy nemzetközi kupagyőzelem.

Sajnos nem kell nagy jóstehetség megjövendölni, hogy egy jó ideig ez is marad az egyetlen.