Társoldalunk:

Római vakáció

Görbicz Anita olimpiai naplója kizárólagosan az [origo]-nak, 1. rész.

Most jöttünk haza a másfél hetes római vakációból, alig csomagoltam ki, és sajnos szerdán már utazhatok újra - jóval közelebb, Tatára, az olimpiai edzőtáborba. Hát, ez a tíz nap Rómában és környékén maga volt a csoda. Apa, anya, Kati nővérem és a szerelmem, András. Bepakoltunk egy kisbuszba, és irány Olaszország. A városon kívül laktunk egy apartmanban, főzőcskéztünk, olykor strandoltunk a fekete homokon. Azaz strandoltunk volna, mert június elején minden volt az idő, csak nem nyárias. A főzőcskézésről csak annyit, hogy az én magyar gyomrom csak a magyar kajákat veszi be, a mediterrán ételköltemények, a halak, rákok, csigák nem csúsznak le a torkomon, az anyuval tiszta győri hangulatot varázsoltunk a konyhába.

Persze csak a kajában vagyok röghöz kötött, a római műemlékek engem is elvarázsoltak. A Colosseum, a Trevi-kút... Nagyon nem akartam, hogy vége legyen a nyaralásnak, főleg úgy, hogy tudtam, szerdán már kezdődik is az olimpiai felkészülés. Amitől tartok is egy kicsit, meg várom is. Életem első olimpiája lesz az athéni, 21 éves vagyok, rengeteget várok ettől a világversenytől. Például egy aranyérmet. Igen, aranyérmet, minek is köntörfalaznék. Vagyunk annyira jók, hogy megnyerjük az olimpiát. De ha csak ezüst- vagy bronzérem lesz a dologból, akkor sem megyek a Dunának. 21 évesen miért is mennék? Még előttem az élet, a sportban és azon kívül is.

A most befejeződött szezon tulajdonképpen jól sikerült, a bajnoki ezüstérem a Győrrel jó eredmény, csak az a kár, hogy egyetlen sorozatban - bajnokság, Magyar Kupa, EHF-kupa - sem tudtunk a csúcsra érni. Majd az olimpián, a válogatottal!
Szóval, holnap Tata, aztán hétfőtől két hét edzőtáborozás a szlovéniai Roglában. Az nem lesz leányálom.

KAPCSOLÓDÓ CIKK