Társoldalunk:

Magyar doppingtörténet Szanyitól Fazekasig

2004.08.25. 8:53

1988-ban Szanyi Andor és Csengeri Kálmán lebukása borzolta a kedélyeket, de az akkori 11 aranyérem feledtette a súlyemelők doppingbotrányát. Athénban egyelőre három aranynál jár a magyar küldöttség, csak azért háromnál, mert a negyediket kedden elvette a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Fazekas Róberttől. Összeállításunk átfogja a magyar, az athéni, és az olimpiai doppingkrónikát.

Fórum: Fazekas doppingolt?

Sportmúzeum

Itt megtekintheti a Filmmúzeum interjúit a jelen és a múlt jeles magyar sportembereivel.

Zsivótzky Gyula
Az összes interjú
Az 1988-as szöuli olimpián Szanyi Andor és Csengeri Kálmán lebukása a doppingteszten jócskán visszavetette a honi súlyemelés fejlődését és eredményességét. Tizenhat esztendővel ezelőtt Szanyi második, míg Csengeri negyedik helyét semmisítették meg utóbb, nem megengedett szerek használata miatt.

Az akkori csúfos bukás azonban eltörpült a 11 aranyérem fényében, s a nemzetközi sajtó is inkább a Ben Johnson-ügy miatt volt hangos. Hogy a hétköznapi emberek is tisztában legyenek azzal, mit is jelentett doppingolni és csalni, azt Csengeri Kálmán a "Becsaptuk a világot" című könyvében leplezte le.

Ország-világ ekkor szembesült először a pisilőgéppel: az apró műanyagtartályban tárolt tiszta (értsd: doppingmentes) vizelet általában hónaljnál, esetleg ágyéktájon volt a sportoló testéhez erősítve, ebből vékony csövön lehetett megbízható mintát produkálni. Amíg ki nem derült a turpisság... Bizonyítottan vagy nem bizonyítottan, de az elmúlt években több sportoló, súlyemelő is tragikusan fiatalon hunyt el, köszönhetően ezeknek a módszereknek és az államilag irányított doppingolásnak.

A szervezett doppingoltatás káros hatásaira hivatkozva 2001. május 16-án perelte be a német olimpiai bizottságot egy egykori keletnémet úszónő, ehhez a "mozgalomhoz" pillanatok alatt csatlakozott több, az egykori NDK-ban folyt szervezett doppingoltatás miatt súlyosan egészségkárosult sportoló.

Olimpiai háttérké-pek az [o]-mobilon
 
Olimpiai ajánlatok az [origo] bevásárló-központban
2002-ben Szijjártó Péter Fidesz-képviselő is felszólalt a parlamentben: "1988-ban, a szöuli olimpián hazánk 11 aranyérmet szerzett. Fényüket azonban elhomályosította az a doppingbotrány, amely két súlyemelőnk miatt robbant ki: Szanyi Andort ezüstérmétől, Csengeri Kálmánt pedig negyedik helyezésétől fosztották meg pozitív doppingtesztjük miatt. Utóbbi sportolónk később elismerte: becsaptuk a világot... Arra azonban senki sem gondolt, különösen nem azon állami és sportvezetők, akiknek tudomásával vagy utasítására szedték sportolóink a doppingszereket, hogy a doppingellenőröket ugyan be tudják csapni, saját szervezetüket, egészségüket azonban nem. Több sportolónk, köztük olimpiai ezüstérmes súlyemelőink, Kőszegi György, Szűcs Lajos és Holczreiter Sándor tragikus hirtelenséggel, vélhetően többek között a doppingszerek káros hatásai miatt már fiatalon elhunytak.  A szocialista diktatúra időszakában a sport is közvetlen állami felügyelet és irányítás alá tartozott, ezért felmerül az 1970-es és az 1980-as években magas pozíciókban levő állami és sportvezetők felelőssége a sportolók doppingoltatása kapcsán."

Az 1988 óta íródó magyar doppingtörténelem a két súlyemelő óta igazi nagy vihart nem kavart. Ugyan Európa-bajnok kalapácsvetőnk, Gécsek Tibor, a vízilabdázó Benedek Tibor vagy a kajakos Hegedűs Róbert, valamint a labdarúgó Hercegfalvi Zoltán lebukott (utóbbi B próbát sem kért), s eltiltást kapott, az igazi botrány Athénban érte el a csapatot. Előbb Kecskés Zoltán (aki korábban ugyancsak volt már eltiltva) bukott meg, ő el sem indulhatott, míg Fazekas Róbertet egy nappal diszkoszdiadala után diszkvalifikálták

Az olimpia történetében eddig tizenegyszer fordult elő, hogy olimpiai bajnokot megfosztottak doppingolás miatt az aranyérmétől: a legismertebb Ben Johnson 1988-as esete volt, amikor a kanadai bukott meg a 100 méteres síkfutás után. Pár napja, Athénben a női súlylökés győztesét, Irina Korzsanyenkót zárták ki.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK