Az már a sorsolás pillanatában eldőlt, hogy a Falco jóval könnyebb úton juthat el a döntőbe, mint a Szolnok. A szombathelyi együttes a Pécs és a Paks testén át lépett be a fináléba, míg a Szolnoknak a Körmend és az Alba Fehérvár kiverése után nyílt meg a lehetősége döntőt játszani Debrecenben. A Szolnok sorozatban nyolcadszor jutott MK-fináléba, a Falco nyolc év szünet után jutott el ide.
Az utolsó mérkőzésre a nézők is megérkeztek, így közel 4000 szurkoló előtt, fantasztikus hangulatban indult a döntő, amelynek esélyese a Szolnok volt.
A szolnokiak ennek megfelelően kezdtek és a 3. percben Vojvoda és Perry triplájával 10-2-re húztak el. A Falco támadójátéka erőtlen volt, az agersszív szolnoki védekezéssel nem tudtak mit kezdeni. Govens nehezen bírt az idegeivel,
a szombathelyi légiósra már a 3. percben sportszerűtlent fújtak a játékvezetők.
A Szolnok ebből 1+3 pontot ért el (Vojvoda keze sült el megint), így a Falco edzője, Szercsko Szekulovics már a 4. percben 14-2-es szolnoki vezetésnél időt kért.
Boriszov triplájára Vojvoda hasonlóval válaszolt.
Hihetetlen, hogy dobott a magyar válogatott játékos, már 17-5 volt az állás.
Szinte még el sem indult a meccs, hatalmas előnybe került az Olaj. Rengeteg volt a szabálytalanság, a szolnokiak egyik legjobbja, Milosevics az első negyedben három személyi hibánál járt. A széttöredezett játék inkább a Falcónak kedvezett, amely Váradi Benedek parádés, dudaszós triplájával fejezte be az első negyedet.
25-19-re vezetett a Szolnok, de a Szombathely szépen visszaosont a Tisza-parti csapat mögé.
Ez aztán jeladás volt a Szolnok számára. Milosevics két, Vojvoda egy triplát vágott, 34-21, megint elszáguldott a Szolnok, ha pedig nincs Boriszov már ekkor eldőlhetett volna a meccs. De a Falco tizenötöse szintén hármassal operált, megtartva a sanszot a szombathelyiek felzárkózására.
Perry gyönyörű zsákolása emlékezetes pillanat volt, miközben a Szolnok kintről szétdobta a Falcót. 14. perc: 39-26.
Ekkor homokszem került az addig profin üzemelő szolnoki gépezetbe, mert hét egymást követő támadásból sem tudtak kosarat szerezni - igaz, a Falco sem, amely kezdetben elszalasztotta az esélyt a felzárkózásra. Az addigi pontgyártás 39-29-nél állt meg, megmerevedtek a frontvonalak.
A Szolnok továbbra is gödörben ült, 41-35-re jött vissza a Falco.
Ennél közelebb azonban nem tudott, mert a második negyed utolsó percében Perry és Browning újra közérakta plusz tizenegyet.
A szünetben így 46-35-re vezetett a másfél negyeden át tökéletesen játszó szolnoki csapat. A Falco az első félidőben szinte nem védekezett, a 46 kapott pont rengeteg volt.
Boriszov hármasával indult a második félidő.
A Szolnok támadójátéka továbbra is akadozott, de a Falco ezt nem tudta kihasználni.
Ford triplájával hosszú idő után újra tíz pont fölé ment a szolnoki együttes, a 26. percben 51-40-re vezettek.
Olyan érzése volt az embernek, hogyha reggelig menne a találkozó, a Falco akkor sem lenne képes egyenlíteni. Pedig ekkor a szolnokiak egyik legjobbja, Milosevcs négy személyi hibával a kispadon ült.
Érezhető volt, hogy a Szolnok előbb-utóbb ki fog jönni a gödörből.
A 27. percben Browning sarokból elengedett triplájával 56-42 lett az állás, azaz a Falco továbbra sem tudta kihasználni ellenfele gyengébb játékperiódusát. Pedig ha csak minden második szombathelyi támadás kosárral fejeződött volna be, már Szekulovics együttese állt volna nyerésre.
A négy személyivel rendelkező Milosevicset a 28. percben küldte vissza a Szolnok. Talán ez, talán más zavarta meg a Falcós Tóth Norbertet, aki nagy homályt engedett el. Nem úgy a túloldalon Milosevics, akinek a duplája után 60-48 volt az állás. Erre még egy pontot tett rá az Olaj,
így a befejező negyed 61-48-ról indult.
A szolnoki közönség már a negyedik negyed elején felállva ünnepelt, Milosevics pedig egy gól+jóval 64-48-ra módósította az állást.
Innen pedig nem volt visszaút, mert Vojvoda újabb parádés hármasával 67-50 lett, az eddigi legnagyobb különbséggel vezetett a Szolnok.
Ezt az előnyt pedig nem engedte ki a kezéből. A vége igazi örömjáték, szép kosarakkal és szombathelyi asszisztálással. Ford dudaszós hármasa és Vojvoda látványos zsákolása pedig méltó befejezése volt ennek a döntőnek - legalábbis szolnoki szempontból.
A döntőt látva azt kell mondjuk, hogy a szombati Szolnok-Alba Fehérvár elődöntő volt a háromnapos torna igazi fináléja.
A Falco - hiába volt sokkal könnyebb ágon, mint a Szolnok - nem tudta megnehezíteni Vojvodáék dolgát. Ezzel a 2017-18-as szezonban a Szolnoki Olaj lett a Magyar Kupa győztese. A szolnokiak 2002, 2007, 2011, 2012, 2014 és 2015 után hetedszer emelhették magasba a trófeát.
Dragan Alekszics, a Szolnoki Olaj KK vezetőedzője: Gratulálok a csapatomnak. Kemény meccs volt, a Falco mindent beleadott, nagy energiával játszott, de talán a harmadik napra elfáradt.
Rövidebb volt ellenfelünk rotációja, sajnálom, hogy Pustahvar nem tudott játszani, Perl pedig még nem volt jó formában, biztos, hogy más lett volna a döntő, ha mindenki egészséges.
Az elejétől fogva domináltunk, megérdemelten nyertünk. Természetesen most jöhet az ünneplés.
Szrecsko Szekulovics, a Falco-Vulcano Energia KC Szombathely vezetőedzője: Nagyon sajnálom a szurkolóinkat, tudom, hogy szerették volna az aranyat, de nem volt elég energiánk ezt ma megnyerni nekik. Hálás vagyok, és köszönöm, hogy végig szurkoltak nekünk. Pustahvar lebetegedett, Perl nem volt 100%-os, mérkőzés közben elvesztettük Váradi Benedeket is, ezt nem bírtuk el.
Az első félidőben minden próbálkozás ellenére nem állt össze a védekezésünk, a második félidőre pedig, a már említett okok miatt teljesen elfogytunk. Nagyon sajnálom, de azt ígérhetem, hogy azon dolgozunk, hogy a bajnokságban jobbak legyünk.
(Az interjúkat a BB1.hu készítette.)
Zsíros Tibor férfi kosárlabda Magyar Kupa döntő: Szolnoki Olaj- Falco 82-67 (25.19, 21-16, 15-13, 21-19.) A harmadik helyért: Atomerőmű SE - Alba Fehérvár 67-53 (17-18, 14-12, 16.17, 20-6.)