„Hosszú éveken át úgy tekintettünk Balázsra, mint egy megrepeszthetetlen kősziklára, akinek nem húzódnak meg, vagy szakadnak el az izmai, az ízületei is bírják a strapát, a lebetegedés pedig nála 2-3 nap alatt megszűnő náthát és egy kis köhögést jelentett.
Elkönyveltük, hogy ő az atlétikai világelit egyik sérthetetlenje, aki vele született képességeivel immunis a sérülésekre.
Sorra vette a világversenyek gátsorát, nem is voltak álmatlan éjszakáim amiatt, hogy egyszer kidőlhet a sorból.
Ezért sokkolt mindenkit a balesete, emiatt érzem magamat furcsán nélküle a versenyeken"
– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Baji Balázs mestere, akinek a tanítványai a különféle korosztályokban 350-nél több magyar bajnoki címet harcoltak ki, és majdnem 30 országos csúcsot javítottak meg.
Baji Balázsnak a combját, majd a térdét is műteni kellett. Utóbbit az operációt vezető dr. Hangody László professzor pályafutása egyik legbonyolultabb feladatának, mindennapinak aligha nevezhető szakmai kihívásának nevezte a sérült csontrészek és porcfelületek helyreállítása miatt.
Ifj. Tomhauser István nem hitte volna, hogy
Balázs, aki három hónapja még mankóval járt, szeptemberben futni fog, és a mozgása is egyre inkább hasonlít arra a gátfutóra,
aki a világ legjobbjaival is fel tudta venni a versenyt. Nem tartja kizártnak, hogy a 30 éves versenyzője meg tudja mutatni magát a következő fedettpályás versenyidőszakban, jobban örülne viszont annak, ha egy jövő tavaszi melegégövi edzőtáborozás után inkább az olimpiai év szabadtéri versenyeire tolódna Balázs visszatérésének időpontja.
"A türelem és a fokozatosság híve vagyok, ezért nem is bízok sem a véletlenekben, sem a váratlan fordulatokban.
A visszatérés előkészítése egy gondosan megtervezett folyamat része, amit nem lehet siettetni.
Nem látom veszélyét annak, hogy kifutnánk az időből, az olimpiai szintteljesítésnek ugyanis jövőre számos módja kínálkozik, nemcsak külföldi, hanem hazai versenyeken is."
A szakember szóba hozta a gátfutás egyik kiemelkedő alakjának, a már visszavonult amerikai Allen Johnsonnak a nevét és a pályafutását, aki másfél évtizeddel ezelőtt éppen a budapesti fedettpályás világbajnokságon aratta utolsó nagy győzelmét, amikor már a 33. életévében járt. Előtte – még csak 25 évesen – ő nyerte az atlantai olimpián a 110 gátasok döntőjét, a szabadtéri világbajnokságokon pedig négyszer nem talált legyőzőre. Ezzel arra célzott, hogy kiemelkedő teljesítményekre a „harmincasok" is képesek lehetnek.
„Balázst kivételesen jó anyagból gyúrták, eddigi sikereihez a vele született adottságai is hozzásegítették,
még inkább az edzéseken és a versenyeken is tapasztalt pozitív gondolkodásmódja. Nap, mint nap tapasztalom, hogy egyre inkább várja a visszatérésének napját, a motiváció fokozatosan erősödik benne. Mind a ketten úgy gondoljuk, hogy közös munkánknak a jövőben is meglesz az eredménye" – hangsúlyozta befejezésül ifj. Tomhauser István.