Galaktikus Real-arany

A spanyol bajnokságban végül az aranyérmet illetően nem született meglepetés, az elsőség azé a Real Madridé lett, amelyet előzetesen a legnagyobb esélyesnek tartottak, a két leggyengébbnek tartott együttes, a Rayo Vallecano és a Recreativo Huelva pedig kiesett, de ezen kívül majd minden viszonylatban váratlan események történtek a Primera Divisiónban.

A bajnokság legnagyobb meglepetését okozó Real Sociedadnak csak kevés hiányzott ahhoz, hogy feltegye a koronát teljesítményére, és elvigye az aranyérmet a madridiak elől, de a baszkok a második helyezéssel is rendkívül elégedettek lehetnek, elvégre az elmúlt három szezonban egyaránt a kiesés ellen küzdöttek.

Nem sok jel mutatott arra, hogy ez ebben az idényben másként lesz, hiszen a játékoskeret csak keveset változott (érkezett az orosz Valerij Karpin, az argentin Gabriel Schurrer és a spanyol, ám asztúriai Boris), a sorsdöntőnek azonban nem ez bizonyult, hanem az új szakvezető személye.

A francia Reynald Denoueix eddig jószerével csak az FC Nantes-nál dolgozott, ahol ugyan ért el sikereket, hiszen francia bajnok is lett, de ezt inkább a Kanárik kimagasló utánpótlás-bázisának tudták be. A gall szakember maga sem gondolta, hogy módszerei ennyire bejönnek majd San Sebastianban, azonban a spanyoloknál radikálisan új, a legapróbb részletekig megtervezett edzések váratlanul jó eredményt hoztak.

A Sociedad némiképpen hasonlított a Real Madridba abban, hogy itt is rendkívül kevés focista lépett pályára (mindössze 22, ami a legkevesebb volt a Primerában), és adott volt egy mag, amelyen a tréner csak végszükség esetén módosított. A baszkoknak azonban nem volt olyan szerencséjük, mint a fővárosiaknak: náluk egy-két kulcsember kidőlt a sorból (Schurrer az utolsó tíz meccs egyikén sem játszott, De Pedrónak kilenc találkozót kellett kihagynia, és a bajnokság végére a csapatkapitány Aranzábal is a maródiak listájára került), és ez sorsdöntőnek bizonyult.

Az idény végére kissé kifulladt a gárda, hiszen míg az első 19 mérkőzésen egyszer sem kapott ki, addig a bajnokság második felében hatszor is vereséget szenvedett, de így is az egyetlen csapat volt, amely hazai pályán veretlen maradt.