Vágólapra másolva!
Azzal még a Borussia Dortmund hívei is tisztában voltak a bajnokság kezdete előtt, hogy a klub ezúttal várhatóan nem éremért fog küzdeni, ám azt senki sem gondolta volna, hogy a BVB közelebb áll majd a kieséshez, mint a nemzetközi porondra való kijutáshoz. A gyenge szereplésre csak részben magyarázat a katasztrofális pénzügyi helyzet és a rengeteg sérülés, a keret tudásának még így is elégségesnek kellene lennie a középmezőnyhöz - amelynek elérése most a gárda célja.

A dortmundiaknál az előző idényben elért hatodik pozíciót is hatalmas csalódást jelentett, hiszen így az együttes nemcsak a Bajnokok Ligájáról, hanem az UEFA-kupáról is lecsúszott, és csak az Intertotó-kupában indulhatott el. Az igazi problémát azonban a klub anyagi helyzete jelentette, hiszen kiderült, hogy az egyesület közel harmincmillió eurós adóssággal küszködik, így aztán mindenki azt gondolta, hogy a nyáron több sztárjától is megválik majd a BVB annak érdekében, hogy enyhítsen financiális gondjain.

Ehhez képest "csak" Torsten Fringset adták el (érte kilencmillió eurót kaptak a Bayern Münchentől), igaz, senkit sem szerződtettek, csupán két kölcsönjátékos tért vissza Sunday Oliseh és Florian Kringe személyében. Az új trénernek, a Matthias Sammert váltott holland Bert van Marwijknak tehát egy viszonylag erős keret állt a rendelkezésére, és bár a mester nem tudta megszerezni egyetlen kiszemeltjét, Mark van Bommelt (aki egyébként a szakember veje), a közvélemény azt várta a dortmundiaktól, hogy a legrosszabb esetben megint a hatodik hely környékén futnak majd be.

A csapat egy ideig tartotta is magát a középmezőnyben, hat forduló után a nyolcadik pozíciót foglalta el, ám már akkor is érezni lehetett, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint gondolták. A mélypont a kilencedik játéknapot követően következett el, amikor is a csapat hazai pályán 2-0-ra kikapott a Hamburgtól, és ezzel egészen a 15. helyig esett vissza: a fanatikus drukkerek a mérkőzést követően tüntetést rendeztek az öltöző előtt; nem is annyira a vereség, hanem inkább a lélektelen játék miatt.

Mindeközben az is kiderült, hogy a klub anyagi helyzete még rosszabb, mint azt először állították: a 2003-2004-es idényt a BVB rekordnagyságú, 67 millió eurós veszteséggel zárta. Az elnök, dr. Gerd Niebaum csak akkor mondott le posztjáról (sokak szerint ezt már rég meg kellett volna tennie), és a klub új első embere az a Reinhard Rabuall lett, aki korábban már kétszer is betöltötte ezt a pozíciót: először 1979 és 1982 között, majd 1984-től 1986-ig.

A pályán kívüli "tisztogatás" ezzel persze nem ért véget, és Rauball költségcsökkentés címén menesztette a klubmenedzseri pozícióban dolgozó Stefan Reutert, akivel Niebaum utolsó embere is távozott. Az új elnök szerint a hatalmas anyagi problémákkal küszködő egyesületnél luxus volt három menedzsert is alkalmazni (Reuter mellett ez még a pozíciója Michael Zorcnak és Michael Meiernek is), és sokak szerint a nyáron még tovább racionalizálják a szervezeti felépítést. Rauball természetesen a focistákkal is megkezdte a tárgyalásokat az esetleges fizetéscsökkentés érdekében, ám ahogyan azt várni lehetett, itt ellenállásba ütközött - a brazil támadó, Éwerthon kerek perec kijelentette, hogy nem hajlandó ebbe belemenni, amivel persze még jobban "elásta magát" a drukkerek előtt.

A szurkolók persze nem csak vele voltak elégedetlenek, hanem a csapat többi "sztárjával" is, akik valóban keveset tettek azért, hogy továbbra is kulcsfigurának tartsák őket. Amikor a 15. fordulóban a dortmundiak a Werder Bremen otthonában vereséget szenvedtek, Van Marwijk sem tudta türtőztetni mérgét: a lefújást követő sajtótájékoztatón kijelentette, hogy csak öt futballistája küzdött úgy, ahogy kellene, és meg is nevezte ezt az öt focistát - ami egyben éles kritikát jelentett a többiek számára. És a megnevezettek között nem volt ott Jan Koller, Tomás Rosicky vagy éppen Dedé sem (Éwerthon nem lépett pályára a találkozón), akiknek pedig húzóembereknek kellene lenniük.

A szakvezető igyekezett a saját nevelésű fiatalok szerepeltetésével felrázni az együttest, és az amatőrök közül Markus Brzenska, illetve Marc-André Kruska be is verekedte magát a kezdők közé. Az első idei játéknapon mindketten ott voltak a pályán, kimaradt viszont Rosicky és Éwerthon - igaz, utóbbi sérülés miatt. Az ő pótlására kölcsönvették a Feyenoord lengyel támadóját, Euzebiusz Smolareket, aki rögtön góllal debütált, és a BVB egy biztató győzelemmel kezdte az évet.

A fő reménysugarat azonban nem annyira ez jelenti a fanatikusok számára, hanem az a tény, hogy több mint másfél éves kihagyás után ismét ott volt a kezdő tizenegyben a világbajnoki ezüstérmes védő, Christophe Metzelder, aki igazi vezéregyéniségnek számít, és a klubhoz való viszonyát jól jelzi, hogy tavaly ősszel, amikor a legnagyobb volt a bizonytalanság a dortmundiaknál, 2007-ig meghosszabbította szerződését. Ő talán képes lesz fanatizálni az ősszel gyakran letargikusan futballozó együttest, és vezérletével a gárda elkerülhet a kiesőzónából.