Aranylabda-jelöltek A-tól K-ig

A France Football külföldi tudósítói az idén is szavaztak az Európában játszó legjobb labdarúgóra, az Aranylabdát pedig a szokásosnál korábban, már november végén átadja a lap főszerkesztője a legtöbb pontot kapott játékosnak. A jelöltek ötvenfős listáját már hetekkel korábban nyilvánosság hozták, és az is kiszivárgott, hogy a trófea valószínűleg Ronaldinhóé lesz - ugyanakkor érdemes végigtekinteni a kandidálókon, és idei teljesítményükön.

A további jelöltek (F-től Z-ig)

Adriano (brazil, FC Internazionale)
Nem az idei volt pályafutása legjobb éve, ennek ellenére valósággal halmozta a címeket és az elismeréseket 2005-ben a dél-amerikai gólvágó, aki a két legfontosabb trófeán, az olasz bajnokságon és a Bajnokok Ligáján kívül minden megnyerhetőt megnyert a milánói kék-feketékkel, és a brazil válogatottal is sikerült maradandót alkotnia. A nyári Konföderációs-kupán öt mérkőzésen öt gólt szerzett, így az aranyérem mellett a gólkirálynak és a legjobb játékosnak járó díjat is hazavihette Németországból.

Volt is mit feledtetnie rajongóival, hiszen a tavaszi idénye nem sikerült valami fényesen: összesen négy gólra volt képes a bajnokságban, igaz, a kupadöntőben javított, hiszen ott kétszer is beköszönt az AS Romának. A Bajnokok Ligájában háromszor volt eredményes (mesterhármast ért el az FC Porto elleni nyolcaddöntő első felvonásán), de a következő fordulóban, az AC Milan ellen - csapattársaihoz hasonlóan - képtelen volt a kapuba találni.

Ősszel a bajnokságban jobban, a BL-ben viszont rosszabbul teljesít: a Serie A-ban jelenleg öt találatnál jár, a Bajnokok Ligája csoportkörében viszont még egészen a legutóbbi játéknapig nem volt eredményes, hogy az Artmediának mesterhármast vágjon. A világbajnoki selejtezőkön négy gólt szerzett, de ha formája nem javul jelentősen a tavaszi szezonban, nem lesz biztos helye Carlos Alberto Parreira gárdájában a világbajnokságon.

Michael Ballack (német, Bayern München)
A bajor klub irányítójáról már évek óta tudjuk, hogy hazája egyik legjobb játékosa, de 2005-ben nyújtott teljesítménye emelte a világklasszisok közé. Tavasszal Roy Makaay mellett nemcsak a bajorok vezéregyénisége, de legjobb góllövője is volt (nyolcszor volt eredményes a Bundesligában, és egyszer a BL-ben is betalált), ősszel pedig a holland gólcsendje idején szinte egyedül vitte a vállán az együttest, amely győzelmi rekordot ért el a bajnokságban, és a Bajnokok Ligájában is a továbbjutás küszöbén áll.

A nyári Konföderációs-kupán a várakozáson felül szerepelt, bronzérmet szerzett német válogatott legjobbja volt, négy gólt szerzett a tornán. Jövője erősen kérdéses a Bayernnél: már tavaly nyáron is szeretett volna eligazolni (az FC Barcelonához), de a hazai rendezésű világbajnokság miatt a maradás mellett döntött. Szerződése 2006 nyarán lejár a klubbal, amelyet Ballack egyelőre annak ellenére sem hajlandó meghosszabbítani, hogy a kontraktusban állítólag olyan összeg szerepel fizetésként, amennyit német labdarúgó még sohasem keresett.

Szívesen vinné a Manchester United és a Real Madrid is, több szakember szerint fejlődése érdekében érdemes lenne váltania. Szinte biztosra vehető, hogy az Aranylabda-szavazáson az első tíz között végez, de a győzelemre nincs esélye.

David Beckham (angol, Real Madrid)
A világ egyik legismertebb középpályása hozzá lehet szokva a pletykákhoz és a bírálatokhoz, de talán egyikből sem lehetett annyit hallani róla korábban, mint 2005-ben. Kikezdték felesége, háza, állítólagos szeretői, a pályán és azon kívül mutatott magatartása, és még sok minden egyéb miatt, pedig pályafutása egyik legjobb évét tudhatja (lassan) maga mögött. Ugyan a Real Madriddal és az angol válogatottal sem nyert semmilyen trófeát 2005-ben (a háromoroszlánosokkal erre nem is volt lehetősége), de mindkét gárdának egyik legjobbja volt egész évben.

Középpályás lévén nem elsősorban góljaival hívta fel magára a figyelmet (bár egy-két pazar szabadrúgása azért kikötött az ellenfelek kapujában), hanem futómennyiségével, szokásos hajszálpontos beadásaival, és tőle szokatlanul a védőmunkájával. Főszerepet játszott tavasszal a Real Madrid feltámadásában, a válogatottban pedig csapatkapitányhoz méltóan futballozott.

Ősszel ez utóbbit már nemigen lehet róla elmondani: az utolsó előtti vb-selejtezőn, Ausztria ellen kiállították, többen azt követelték, hogy Sven-Göran Eriksson vegye el tőle a csapatkapitányi karszalagot, de a svéd kapitány erről hallani sem akar. A Realban viszont remekel az ősszel, ha az idény hátralévő részében is képes lesz tartani formáját, végre nyerhet valamit a királyi gárdával - és talán nyáron a nemzeti csapattal is. Ahhoz azonban valószínűleg egy bajnoki, BL-, és világbajnoki győzelem esetén is kevés, hogy ne kritizálja a fél világ.

Gianluigi Buffon (olasz, Juventus FC)
A torinóiak és az olasz válogatott első számú kapusának igencsak furcsa éve az idei. Tavasszal remekelt klubjában, amely visszahódította a bajnoki címet az AC Milantól. Pazar teljesítményt nyújtott, elvétve kapott gólt, akárcsak a válogatottban, amellyel magabiztosan menetelt a világbajnokság felé. A nyáron is kiváló formában volt, aztán az előidény utolsó mérkőzésén, a Milan elleni Luigi Berlusconi-kupán súlyos sérülést szenvedett, így a squadra azzurra és a Juventus őszi találkozóit is kénytelen a lelátóról nézni.

November elején állt újra edzésbe, teljes felépülése januárra várható. Marcello Lippi szövetségi kapitány nemrég arra kérte Fabio Capellót, a Juve edzőjét, ne siettesse a kapus visszatérését, hiszen a válogatottnak szüksége lesz Németországban egy világklasszis kapusra - márpedig Buffonon kívül egyetlen olasz hálóőrre sem illik ez a jelző. Ha nem sérül meg, akár még esélye is lenne az Aranylabdára, de így, hogy a jelenlegi szezon első felében nem játszhatott, nem sok voksra számíthat.

Mauro Camoranesi (olasz, Juventus FC)
Az argentin születésű, de olasz válogatott középpályásnak a szakírók többsége szerint kulcsszerepe volt abban, hogy a 2004-2005-ös olasz bajnokságot a Juventus nyerte meg. Camoranesi tavasszal remekelt klubjában, három találata mellett számos gólpasszal is kedveskedett csapattársainak. A válogatottban közel sem volt biztos a helye, az év első felében mindössze két vb-selejtezőn szerepelt.

Ősszel viszont alapemberré vált a squadra azzurrában, sőt a fehéroroszok ellen pályafutása első gólját is megszerezte választott hazája színeiben. A Juventusból is kihagyhatatlan volt, már két gólt is lőtt a bajnokságban, sokáig csak sérülése esetén volt elképzelhető nélküle a fekete-fehérek kezdő csapata. Október végén azonban hullámvölgybe került, az idegi fáradtság jelei mutatkoznak nála. Az ötvenes listára kerülése jogosnak mondható, az azonban hatalmas meglepetés lenne, ha a mezőny első felében végezne.