Vágólapra másolva!
A hét végén rajtoló Premier League-ben továbbra is a legutóbbi két bajnokságot nagy fölénnyel megnyert Chelsea FC az első számú favorit, sőt józanul belegondolva a londoniaknak nem nagyon lehet komoly riválisuk, elvégre a csapat tovább erősödött, a lehetséges ellenfelekről pedig ugyanez nem mondható el. Sem az Arsenal FC, sem a Manchester United, de még a Liverpool FC sem igazolt olyan kiváló játékosokat, mint a Chelsea, ennek ellenére sokan úgy vélik, hogy a pontvadászat most izgalmasabban alakulhat, mint az előző két évben. Bár a WBa kiesésével Gera Zoltán is a második vonalba került, a feljutó Watford szerződtetett egy magyart, a győri Priskin Tamást.

Amilyen bravúr lenne a Tottenhamtől az első négybe kerülés, legalább akkora szenzációt jelentene, ha nem az eddigiekben megemlített öt gárda végezne az első öt helyen - viszont a középmezőnyben hatalmas tülekedés lesz a hatodik-hetedik helyezésért, amelyek még nemzetközi kupaszereplést érhetnek. Az előző idényben a Blackburn Rovers volt közvetlenül az élmezőny mögött, és Mark Hughes rendkívül kompakt, egységes gárdát hozott össze, amely rendkívül kellemetlen ellenfélnek számított.

A gárda azonban eladta első számú csatárát, és bár a támadósorba három új futballista érkezett (Francis Jeffers, Jason Roberts és Benny McCarthy), a Roversnek immár kettős terhelésnek kell megfelelnie, ami alaposan megnehezíti a játékosok dolgát - az előző szezon bajnoki eredményének megismétlése nem lesz egyszerű.

Főleg, mert az előző idényben hátrébb végzett gárdák közül az Everton FC, a West Ham United, a Newcastle United és a Fulham FC is nagyobb ambícióval vág neki a pontvadászatnak. A liverpooli együttes csak 11. lett a legutóbbi pontvadászatban, de a legfőbb problémán, jelesül a vészes gólszegénységen a Crystal Palace válogatott csatárának, Andy Johnsonnak a megvételével igyekeztek javítani, és ez jó húzásnak ígérkezik - a Johnson-James Beattie csatárduótól sokat várhatnak a klub hívei. És mivel a kulcsemberek közül senki sem távozott, így az Evertonnak jó esélye van arra, hogy javítson pozícióján.

De a Fulham FC is szeretne végre betörni az első tíz közé, amit jól jelez, hogy a klub már az előző szezon közben is erősített, s ez korábban nem volt jellemző a londoni egyesületre, a nyáron pedig újabb futballisták érkeztek: a csatársorba a fiatal svéd Björn Runströmöt, a védelembe az amerikai Corey Gibbset szerezték meg. Igaz, a francia középpályás, Steed Malbranque viszont mindenképpen távozni szeretne; emiatt a tartalékok közé száműzték, és az ő pótlása nem lesz egyszerű.

Ami a West Ham Unitedet illeti, a Kalapácsosok a legutóbbi pontvadászatban újoncként végeztek az előkelő kilencedik helyen, ráadásul az FA-kupában bejutottak a döntőbe, ami UEFA-kupa-indulást ért a csapatnak. A kulcsembereket sikerült megtartani, és további erősítések is érkeztek: Lee Bowyer megvétele ugyan rizikós, de ha bejön, akkor hatalmas húzás, de mellette a londoniak megszerezték még a ghánai védőt, John Pantsilt, illetve a Chelsea FC csatárát, Carlton Cole-t, és így a keret bizony elég erősnek tűnik ahhoz, hogy a gárda mindkét porondon helytálljon.

Nehéz viszont mit kezdeni a Newcastle Uniteddel: a Szarkák évről évre nagy tervekkel vágnak neki a pontvadászatnak, de fanatikus szurkolótáboruknak általában csalódniuk kell. Papíron most is erős a kerete az együttesnek, és Damien Duff megszerzésével ez még inkább igaz - azonban alig van bevethető csatára a klubnak. Az élő legenda, Alan Shearer visszavonult, Michael Owen pedig még mindig sérült, így egyedül Shola Ameobi maradt - jobb híján az alaphelyzetben szélső Albert Luque játszhat elöl, de aligha tévedünk nagyot, ha kijelentjük: a Newcastle augusztus végéig biztosan szerződtet még egy támadót (a hírek szerint a holland Dirk Kuyt és az olasz Francesco Tavano a két kiszemelt), de így is borotvaélen táncolhat a gárda, legalábbis ami a sikerességet illeti.