Jót tett a vérfrissítés a Sampdoriának

A 2003-as feljutás óta az előző volt a Sampdoria leggyengébb idénye, hiszen a gárda a mezőny második felében, a 12. helyen futott be. A vezetőség tehát úgy ítélte meg, nagytakarításra van szükség a játékoskereten belül, ami meg is történt, a megújult garnitúrával pedig a genovaiaknak ismét van esélyük az első tízben végezni, némi szerencsével pedig egy UEFA-kupás helyezést is elcsíphet Walter Novellino együttese.

Genova "másik" egyesülete (a tekintélyesebb eredménysort felmutató, de manapság másodosztályú Genoa CFC mellett) legsikeresebb korszakát a 80-as és 90-es évek fordulója táján élte, a futballszerető közönség szívesen emlékszik vissza a bajnokságot, országos kupákat és KEK-et nyert, világsztárokat felvonultatott együttesre. Amely azonban a 90-es évek vége felé hanyatlani kezdett, egészen addig, amíg 1999-ben - akkortájt a Samp első számú csatára Vinceznzo Montella volt, az irányító pedig a Valencia CF-től elcsábított Ariel Ortega - kiesett az élvonalból.

Egészen 2003-ig a Serie B-ben volt kénytelen hadakozni az együttes, ekkor azonban a klubvezetés nagyot húzott azzal, hogy a korábbi válogatott futballistát, Walter Novellinót szerződtette a kispadra, aki korábban már három együttest (Venezia, SS Napoli, Piacenza) is feljuttatott az élvonalba, és Genovában sem okozott csalódást. Sőt Novellino azóta is a Samp kispadján ül, ami a futball mai tendenciáit figyelembe véve nem kis eredmény.

Bár valljuk be, az 53 esztendős tréner alaposan megszolgálta a bizalmat, újoncként nagy meglepetésre rögtön a nemzetközi szereplést érő ötödik helyre vezette az együttest a Serie A-ban, de a 2004-2005-ös idényben megszerzett nyolcadik pozíció is becsületére vált a viszonylag kis költségvetésből gazdálkodó genovaiaknak. Így még azt is elnézték az edzőnek, hogy a legutóbbi szezonban csak a 12. helyen futott be a Sampdoria - a játékosokkal viszont már nem bánt ilyen kesztyűs kézzel a vezetőség, a nyáron égszakadás-földindulás volt a keretben. Rengeteg futballista hagyta el a klubot, pótlásukra pedig Novellino nem kevesebb, mint 13 új labdarúgót szerződtetett.

A távozók száma azonban még nagyobb volt, és egyáltalán, egyszerűbb felsorolni, hogy kik azok, akik maradhattak, akik köré az edző a jelenlegi gárdát építette. Az első helyre a rutinos középsővédő-páros, Luigi Sala és Giulio Falcone, valamint a szélsőhátvéd Cristian Zenoni kívánkozik, a középpályássor középső részét a Sergio Volpi-Angelo Palombo tandem uralja már ötödik éve (!), de a támadósorban is akad két olyan játékos, aki már a 2003-as feljutásból is oroszlánrészt vállalt, Francesco Flachi és Fabio Bazzani személyében.

Az első számú kapus, Francesco Antonioli ellenben távozott, így addigi tartalékja, Luca Castelazzi előlépett - ez azonban nem bizonyult nyerő ötletnek, a portás az első tíz fordulóban nem kevesebb, mint 16 gólt kapott, át is kellett adnia a helyét az alapvetően a cserepadra igazolt Gianluca Bertinek. A 39 éves hálóőr pedig bizonyított, hat meccsén úgy kapott öt gólt, hogy abból négyet egy találkozón, az AS Roma elleni hazai mérkőzésen (2-4) szedett be. Ennek ellenére Castelazzi az év utolsó két összecsapására visszatért a kezdőcsapatba, kasszírozott is öt gólt, így a mérlege már egészen gyalázatos (12/21).

A hátvédsorban a fent említett három futballista mellé (sérülés vagy eltiltás esetén pedig helyettük) még négy tapasztalt profi érkezett, közülük azonban még nem lehet egyértelmű "győztest" hirdetni, az ősszel Christian Maggiónak (a Fiorentinától érkezett), Mirko Pierinek (Udinese), Pietro Accardinak és Christian Terlizzinek (mindkettő Palermo) is akadtak jobb és rosszabb periódusai.

Az egyik legjobb nyári igazolás kétségtelenül a Chievo Verona bal oldali középpályása, Dario Franceschini volt, ő mindössze egy mérkőzésről hiányzott eddig, de megemlítendő a kiesett Leccétől szerződtetett Gennaro del Vecchio is, aki a nyár végén robbant be az olasz futballba, Roberto Donadoni szövetségi kapitány pedig a válogatottban is lehetőséget adott neki - amolyan dzsókernek számít ebben a csapatrészben, annak ellenére, hogy már 28 esztendős, ez még csak a második idénye a Serie A-ban.

Visszatérve a jobb oldali középpályás problémájára, ide az uruguayi Ruben Oliverát képzelte el Novellino, ő azonban nem igazán vált be, a hosszú távú megoldás talán az alapvetően csatár Fabio Quagliarella lehet. A 23 esztendős támadó már 9 gólnál jár, amivel vezeti a házi góllövőlistát, "abszolútban" pedig a negyedik helyen áll, holtversenyben például a tavalyi gólkirály Luca Tonival. A fiatal csatár játéktudása mellett annak is köszönheti sikereit, hogy az ősz folyamán az azonos poszton szereplő Flachinak le kellett töltenie két hónapos eltiltását, amit egy fogadási ügy kapcsán osztottak ki neki a bírák. A csatársor témája egyébként is a legizgalmasabb a Sampdoria ez évi "sztorijai" közül, és nemcsak a Flachi-botrány miatt. A gárda ugyanis a nyáron elviekben szerződtette (vagy legalábbis szerződtetni akarta) Christian Vierit, aki aztán egyszer csak közölte, hogy mégis inkább visszavonul, nem sokkal később pedig a bergamói Atalantában bukkant fel.

Ez azért is fontos, mert a Samp által játszott 4-4-2-es felállás úgy működik, hogy a négy, nagyjából vonalban elhelyezkedő védő, illetve középpályás előtt egy igazi center típusú középcsatár és egy visszavontabb, kissé messzebbről induló támadó szerepel, ebben a taktikában pedig kulcsszerep hárul a legelöl lévő futballistára. A visszavont ék szerepköre - nagyjából - tisztázott, alapvetően Flachié, hiányában pedig Quagliarelláé a poszt, centert pedig az ez idáig a csapatból egyedüliként minden mérkőzésen pályára lépett Emiliano Bonazzoli játszik, aki viszont eddigi legjobb Serie A-s idényében (ami egyébiránt a 2005- 2006-os volt) sem szerzett kilencnél több gólt. Ő mindössze négy találattal zárta az őszt, ami, valljuk be, kevés, de az általában is elmondható, hogy a jelenlegi Sampdoriában nem sokan képesek a gólszerzésre: amíg más együtteseknél fél év alatt legalább csapatnyi futballista talál be, a genovaiaknál a góltermés mindössze hét játékos között oszlik el. Persze ha azt vesszük figyelembe, hogy Novellino mester szokása szerint egy szűknek számító, alig 20 fős kerettel dolgozta végig az őszt, már nem is lepődünk meg annyira.

Kérdés, vajon a téli mercatón mennyire lesz aktív az együttes, mert ahhoz, hogy megmaradjon az élen szereplő trió (FC Internazionale, AS Roma, Palermo) mögötti üldözőboly elülső részében (jelenleg a hatodik a gárda), nem ártana igazolnia egy gólerős középcsatárt - főleg annak ismeretében, hogy Bonazzoli alternatívája, Bazzani körülbelül két éve formán kívül van, vagy sérült. Ezt a problémát akkor is meg kell oldani, ha tudjuk, hogy az egyesületet nem veti fel a pénz - groteszk módon, ha Novellino most nem lesz kicsit "erőszakos" az ügyben, könnyen lehet, hogy a nyáron új állás után kell néznie.