Vágólapra másolva!
Az angol szurkolók elképesztő fanatizmusáról már sok történeten keresztül meggyőződhettünk, azonban a brit drukkerek mindig tudnak meglepetéssel szolgálni.

Néhány éve a harmadik vonalban szereplő Luton Town egyik rajongója, Paul Goodwin például azzal képesztette el környezetét, hogy egy ligakupa-mérkőzés kedvéért képes volt félbeszakítani mallorcai nyaralását is.

Goodwin a mérkőzés napján hazarepült, megnézte, amint kedvencei 2-1-es győzelmet aratnak az egy osztállyal feljebb szereplő Watford FC ellen, majd a diadal boldog tudatában utazott vissza az üdülőparadicsomba. "A haverok, akikkel együtt nyaraltam, teljesen őrültnek tartottak, de ez nem nagyon érdekel. A Luton az életem, és évek óta ez volt a legfontosabb mérkőzésünk" - jelentette ki a fanatikus, akit baráti körében a Luton színei miatt csak Mr. Orange-nak becéznek, és aki a házát is narancssárga színűre festette. Goodwin azonban annyira bolond mégsem lehetett, hiszen a mérkőzés előtt egy fogadóirodában feltett egy kis pénzt csapata győzelmére, és így ötszáz fontot kasszírozhatott.

A lutoni szurkoló rajongása azonban semmiség ahhoz képest, amit egy bizonyos Norman Whidram mondhat magáénak. A 80 éves is elmúlt manchesteri úriember ugyanis azzal dicsekedhet, hogy az elmúlt 76 esztendőben a Manchester United egyetlen hazai mérkőzését sem hagyta ki.

Annak idején, még édesapja vitte ki az Oldham Athletic elleni bajnokira, és Whidram azóta több mint kétezer találkozót nézett végig az Old Traffordon. Az biztos, hogy nem volt unalmas élete, hiszen a MU ez idő alatt több mint kéttucatnyi serleget hódított el, ezen kívül két alkalommal első helyen végzett a másodosztályban, háromszor kiesett a legjobbak közül, és ugyanennyiszer fel is jutott.

"Ízig-vérig Manchester-szurkolónak tartom magam, és büszke vagyok arra, hogy egyetlen hazai találkozóról sem hiányoztam. Addig fogok kijárni az Old Traffordra, amíg meg nem halok" - jelentette ki az öregúr, aki legelső szezonbérletéért mindössze 25 pennyt fizetett, míg az elmúlt szezonokra szóló bérlete már több száz fontba került. Hiába, változnak az idők...