A Serie A őszi szezonja legjobban a két milánói egyesület szereplésével jellemezhető: míg a címvédő FC Internazionale magabiztosan menetel az újabb aranyérem felé, és megállíthatatlannak tűnik, addig az AC Milan lassan középcsapattá degradálódik. Persze az olasz pontvadászat nem csak a milánói együttesekről szól: a három patinás újonc egyaránt remekel, akárcsak az Udinese vagy a Catania, a sereghajtó Cagliarinál pedig lassan már senki sem tudja, hogy éppen ki az edző.
A masszív középmezőnyben, amelynek hátsó felét azért már a kiesés is fenyegeti, elsősorban a két újonc gárda, vagyis a Napoli és a Genoa lehet elégedett. A nápolyi csapat akár még a nemzetközi porondra is kvalifikálhatja magát, ami hatalmas siker lenne a délolasz gárdának, amely elsősorban a masszív középpályás-sorának köszönheti jó szereplését.
Az együttes általában 3-5-2-es felállásban szerepel, és középen a fiatal szlovák Marek Hamsik illetve az uruguayi Walter Gargano rendkívül meggyőzően futballozik. A szezont kiválóan kezdő argentin támadó, Ezequiel Lavezzi ugyan kissé beleszürkült a mezőnybe, de az uruguayi Marcelo Zalayeta átvette a gólszerzési feladatokat, így aztán a híresen vérmes nápolyi közönségnek van kit ünnepelnie.
A genovaiak pozíciója már kissé veszélyesebb, de a klubnál alighanem a biztos bennmaradásnak is nagyon örülnének. Ehhez elsősorban a támadójátékon kellene javítani, a 17 mérkőzésen szerzett 16 gól nagyon kevés - ráadásul ezek közel felét egymaga Mirco Borriello érte el.
Nincs oka panaszra a Catania és az Atalanta híveinek sem. Előbbi csapat a legutóbbi pontvadászatban csak az utolsó fordulóban menekült meg a kieséstől, ehhez képest most a kilencedik helyen áll. Az együttes általában a 4-3-2-1-es felállásban szerepel, vagyis inkább a védekezést helyezi előtérbe, ami meg is látszik az eredményeken: kevés gólt szereztek, de keveset is kaptak.
Amíg ez elég a stabil középmezőnyhöz, addig Silvio Baldini mester ezen aligha fog változtatni. Az Atalanta jelenleg úgy nyolcadik, hogy van egy elmaradt meccse is (a Milan ellen), vagyis tartja helyét a Serie A-ban - hiszen a legutóbbi idényben is nyolcadikok lettek. Még úgy is, hogy a csapat első számú támadója, Riccardo Zampagna a tizedik forduló óta egyszer sem lépett pályára, mivel konfliktusba keveredett a vezetőséggel.
A középmezőny együttesei közül a Sampdoria és a Lazio hívei alighanem többre számítottak. Különösen igaz lehet ez a római csapatra, hiszen a fővárosiak az előző pontvadászatban dobogósok voltak, vagyis kiharcolták a BL-szereplés lehetőségét - de a kettős terhelés, amelyet ráadásul egy sérüléshullám is sújtott, túl sok volt a gárdának.
A jelenlegi pontvadászatban a Lazio aligha fogja kiharcolni a nemzetközi kupaszereplés jogát, és ha nem figyel oda, akkor még a kiesés is fenyegetheti - igaz, tavasszal már csak a bajnokságra kell koncentrálnia az együttesnek. A Sampdoria szezonjából még bármi lehet, hiszen az a csapat, amelynek támadósorában olyan focisták szerepelnek, mint Andrea Caracciolo, Antonio Cassano, Vincenzo Montella és Claucio Bellucci, az bármire képes lehet.
A Lazióval azonos pontszámmal álló Parma hívei nyugodtabb szezonra vágytak, mint a 2006-2007-es idény, amikor csak egy nagy tavaszi hajrának köszönhetően maradt benn a csapat az élvonalban, de úgy tűnik, hogy a klub szurkolóinak most is izgulniuk kell majd. A pármaiak bennmaradásának kulcsa a hazai szereplés lehet, hiszen a gárda vendégként eddig mindössze két pontot szedett össze.
A Torinót játékoskeretének erőssége többre predesztinálná, de a Bikák hiába játszanak remek meccseket, mintha be lennének oltva győzelem ellen: 17 mérkőzésből 11 alkalommal játszottak döntetlent.