"Negyvenkétszer nem lesz válogatott egy béna játékos" - interjú Torghelle Sándorral

Torghelle Sándor annak ellenére elégedett a pályafutásával, hogy légióskodása során volt egy 34 hónapos gól nélküli időszaka is. A válogatottban kegyvesztetté vált csatár furcsállja, hogy Egervári Sándor szövetségi kapitány nem beszél vele, pedig a Koeman-érában személyes tanácsokkal is ellátta. Torghelle Bundesliga II-szintű csatárnak tartja magát, örül annak, hogy nem semleges a szurkolók számára, és annak ellenére a Honvédot választotta, hogy a Fradinál ötször több fizetést kapott volna.

- Jelentett bármilyen különlegességet - fájdalmat, örömöt -, hogy korábbi klubjának, az MTK-nak gólt lőtt szerdán?
- Semmilyen fájdalom nincs bennem, profi vagyok. Az MTK-ban játszottam egy évet, de el kellett mennem, és hát egy Ligakupa-meccsen gólt lőni nem olyan nagy dolog. Nincs semmi tüske bennem, de szerintem az MTK-ban sincs.

- A Honvéd-szurkolók hogyan fogadták?
- Nagy szeretettel, és ez jó érzés számomra. Kispesten nőttem fel, ezért bíztam benne, hogy örülni fognak az érkezésemnek, de álmomban sem számítottam ilyen fogadtatásra.

- Miért, mi történt?
- Minden meccsen kórusban, egy ritmusra kiabálják a nevemet, és a szöveg nem szalonképes, de nekem jó hallani.

- Nyolc meccsen öt gólt szerzett, ha így folytatja, még gólkirály is lehet, pedig korábban még sohasem volt. Ez a cél?
- Persze, motivál, hogy minél több gólt szerezzek és jól menjen a játék, de nem fogok fejjel a falnak menni, ha nem leszek gólkirály.

- Legutóbb hét éve szerepelt az NB I-ben, érzékel bármiféle változást?
- Jó látni, hogy vannak olyan meccsek, amelyek az iramot tekintve nemzetközi szintűnek nevezhetők.

- A Honvéd is játszott ilyen bajnokin?
- A Diósgyőr elleni első félidőt ide lehet sorolni, és a debreceni meccsünk is elég jó volt (az elsőt 2-1-re megnyerte a Honvéd, a második 1-1 lett - a szerk.). Átlagban azért nem az NB I a legiramosabb bajnokság.

Pontot érő Torghelle-gól Honvéd-Pécs meccs 93. percében:

- Nyolc éve, amikor az MTK-nál szerepelt, azt nyilatkozta az [origo]-nak: Egervári Sándor minden meccsen felhívja a figyelmét a higgadtabb magatartásra. Így fogalmazott: "Bevallom, nehezen tudok megváltozni. Legtöbbször a hatalmas győzni akarás miatt vesztettem el a fejemet, de ezen feltétlenül változtatnom kell, a jövőben megpróbálok lehiggadni a pályán." Hogy érzi, történt azóta változás?
- Továbbra is bennem van, hogy minden meccsen száz százalékot adjak ki magamból, de mára letisztult a játékom. Akkor tényleg sok pirosat kaptam, sárgát talán minden meccsen, de ez immáron nem jellemző. Idősebb lettem, lehiggadtam, úgy érzem, csak pozitív irányba változtam.

- A jelen felé közeledvén a félúton túl, 2008-ban Jena-játékosként egy pozitív hír, gyermeke születése napján is piros lapot kapott, a 16. percben belerúgott az önt provokáló ellenfélbe. Ez hogyan történhetett meg?
- Pozitív hír, persze, de annak a napnak azért volt előzménye, a születés nem ment gond nélkül. Nem volt könnyű St. Pauliból várni a fejleményeket. De ez a nap tényleg fordulópont lehetett számomra, mert előtte voltak piros lapjaim, de a kislányom megszületése óta nem volt olyan fegyelmezetlenségem, mint azon az egy mérkőzésen. Nem mondom, hogy soha többé nem fogok piros lapot kapni, de ha megnézi az utolsó éveimet, ezekben semmilyen büntetésem nem volt.

Gyepes-Torghelle párharc egy Fradi-MTK-ról

- Egervári Sándor még egyszer sem hívta meg a válogatottba, és áprilisban ön azt mondta, hogy még nem beszéltek. Azóta sem történt változás?
- A telefonom azóta sem csörgött, de nem is várom már. Mondjuk jólesne, ha legalább felmerülne a nevem, de ha nem, hát nem. Lehet, rossz helyre igazoltam? Pedig a kapitány azt mondta, hogy "mindenki előtt nyitva áll a válogatott kapuja". Csak hát, ami az utóbbi időben történt, abból arra következtetek, hogy számomra nagyon kicsi az a kapu.

- Mire gondol?
-Szabics Imi megsérült, közben nekem jól ment a játék, más sérültek is vannak - Szalai Ádám, Rudolf Gergely -, az én nevem mégsem merült fel.

- A kapitány az első kerethirdetéskor, az angolok elleni meccs előtt azzal indokolta a kimaradását, hogy "Gera Zoltán visszatérésével egy, a korábbitól eltérő stílusú támadójátékot szeretnék alkalmazni, és ehhez a keretben szereplő csatárok alkalmasabbak". Tényleg nem illene a stílusa a válogatott játékába?
- Szó sincs erről. Szalai Ádám miben más, mint én? Ugyanazon a centerposzton játszik, ugyanazt a stílust képviseli, mint én, hiszen magas és erőszakos. Rudolf visszavont támadó vagy a jobb oldalon szerepel, nem is értem, hogy mire mondta ezt Sanyi bá'.

Weltklasse, azaz világklasszis, mondta a német kommentátor Torghelle átemelős gólja után:

- Szabics helyére az NB II-es MTK-ban egy meccset játszott Németh Krisztián kapott meghívót. Egy-egy kerethirdetés után összehasonlítja a saját képességeit azokéval, akik megelőzik a válogatott rangsorában?
- Nem Németh Krisztiánra akarom ezt kiélezni, mert vele nagyon jó viszonyban vagyok, nem őt bántom. Ez Sanyi bá' döntése, ő tudja, hogy Némó milyen formában, milyen erőállapotban van. Nem akarom magam összehasonlítani másokkal.

- Ezek után felmerül a kérdés, amikor Egervári Sándor a klubedzője volt az MTK-nál, milyen viszonyban voltak?
- Jó viszonyban voltunk, éppen ezért is furcsa, ami az utóbbi egy évben történt. Rendszeresen játszottam nála az MTK-nál, és amikor Erwin Koemannál válogatott voltam, sokat beszélgettünk, tanácsokat adott, és elmondta , hogy mi lenne a jobb, mit kellene esetleg másképp tennem. Furcsa, hogy arra sem méltatott - mást viszont igen - , hogy legalább megnézzen. Nem kellett volna együtt töltenünk egy flancos estét, viszont jólesett volna, és elfogadtam volna, ha megmondja: nem számol velem, mert más játékossal képzeli el a csapatot. De túltettem magam ezen, csinálom a dolgom. Ha nem leszek többé válogatott - már pedig úgy néz ki, hogy nem leszek - , akkor sem problémázom. Persze ne értsen félre senki: nem nyugszom ebbe bele, és továbbra is azért dolgozom, hogy ott legyek a keretben.

A válogatottban tizenegy gólnál jár - vajon lesz-e még több?

- Negyvenkétszer volt válogatott, hogyan gondol vissza azokra a kapitányokra, akikkel együtt dolgozott?
- Lothar Matthäus sok játékost kipróbált, és a csapat magja nem volt túl nagy, emiatt voltak problémák, de voltak olyan eredmények is, amelyekre külföldön is felfigyeltek. Őt Bozsik Péter követte, aki az idősebbekre támaszkodott, és néhány rossz eredmény - gondolok itt a máltai vereségre - miatt nem kapott sok lehetőséget. Várhidi Péternél egyszer játszottam, utána kitörölt a mappájából, szóval, róla semmit nem tudok. Erwin Koeman aztán visszahívott, vele volt egy jó sorozatunk, és a svédek elleni meccsig megvolt az esélyünk a pótselejtezőre. Aztán jött Egervári Sándor, és bárki bármit mond az új csapatáról, ha megnézem az ő és Koeman keretét, nagyon sok a hasonlóság.

Németország - Torghelle 0-2:

- Volt azért egy jelentős csere, Gera Zoltánt Huszti Szabolcs váltotta a sértődöttek kispadján.
- Lehet, hogy a következő kapitány meg Szabikához megy majd ki, hogy visszahívja? Igazából remélem, nem lesz következő kapitány, mert az nem jó a csapatnak, ha gyakran változtatják az edzőket.

- Egy 2004-es cikkünkben a Crystal Palace drukkerei azt mondták: Rooney-t látják Torghellében, amikor pedig - állítólag - az AS Roma figyelte önt, egy olasz újságban a Kelet Cassanójának nevezték. Mi hiányzott ahhoz, hogy ha nem is egy Rooney, de egy Premier League-ben top 10-es csatár legyen önből?
- Minden játékosnak megvan a saját szintje. Az én szintem az, hogy egy német másodosztályú élcsapatban szerepeljek. Ahhoz viszont, hogy ez a klub feljusson, és ezáltal én Bundesliga I-es játékos legyek, már szerencse is kell. Sajnos, vagy nem sajnos, de én elégedett vagyok magammal.

- Ha csak ennyire értékeli magát, miképp eshetett meg, hogy egy Bundesliga II-es csatár két gólt szerezzen a németek ellen, ráadásul idegenben?
- Azon a napon, amikor 2-0-ra legyőztük Németországot, nemcsak nekem, hanem az egész csapatnak kijött a lépés. A focihoz óriási szerencse is kell, én pedig aznap jó időben voltam jó helyen. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha az utcáról behívnak egy srácot, akkor az két gólt lő Oliver Kahnnak, szóval valamilyen szinten azért bennem van egy ilyen teljesítmény. Én azonban tisztában vagyok vele, hogy hol a helyem, és tudom, hogy ezek után belőlem már nem lesz Premier League-játékos. Az én szintemen, a Bundesliga II-ben - ahogyan ezt a statisztikák is alátámasztják - nagyjából minden harmadik meccsen rúgtam egy gólt. Na most, ha minden meccsen gólt szereztem volna, akkor most nem az NB I-es Kispestben játszanék, hanem a Premier League-ben.

- Klubváltásai közül melyik volt a legjobb, és melyik a legrosszabb?
- Kedvenc klubom nem nagyon volt. Görögországban jól éreztem magam, a BL-ben is szerepeltem, és Angliában is jó volt, örülök, hogy beleszagolhattam a Premier League légkörébe. Ezeket az élményeket már senki nem veheti el tőlem. A legrosszabb a Düsseldorfban volt futballozni. Rossz évem volt az előző, alig kaptam lehetőséget, és ez elvette az önbizalmamat, kikerültem a válogatottból is. A magyar sajtó átvette a német sajtó rólam szóló kritikus dolgait, de erről az időszakról én is csak negatívumot említhetek.

"Sajnos, vagy nem sajnos, de én elégedett vagyok magammal"

- Mit érzett, amikor 34 hónapig nem sikerült bajnoki gólt szereznie?
- Nem volt egyszerű, de dolgoztam tovább. Nem adtam fel, aztán csak kijöttem ebből a gödörből is. A Honvédban most ismét jól megy a játék, megint jövök fel, 29 éves vagyok, bennem lehet még bármi -, de Premier League-játékos már nem leszek.

- Nemrég azt nyilatkozta, hogy a családja miatt nem maradt külföldön. Ezek szerint volt ajánlata, de inkább haza akart térni?
- Igen, voltak külföldi ajánlataim, de egyik sem volt megfelelő. Ahová szívesen mentem volna, ott nem volt olyan jó az anyagi helyzet, egyszerűen nem érte volna meg külföldön maradni. Volt olyan hely, ahol sokat kereshettem volna, de sem Kazahsztánba, sem az Egyesült Államokba nem akartam átigazolni. Minden szempontot mérlegre kellett tennem, és végül a Honvéd egyéves ajánlatát fogadtam el. Ha télen megfelelő ajánlatot kapok, akkor nem gördítenek akadályt a távozásom elé, persze ezt meg kell beszélni a családommal is.

- A Fradi ajánlata nem volt vonzó?
- Megkeresett a Fradi, konkrét szerződésajánlatot kaptam, és nagyon korrektek voltak a vezetők, de én úgy döntöttem, hogy jobb lesz nekem a Honvédnál. Egyszerűen nyugalmat ad, hogy Kispesten minden rendben, és nekem most erre volt szükségem, nem akartam izgulni, hogy mi lesz holnap.

- Ezek szerint hasonló ajánlatot kapott a két fővárosi csapattól, de végül a szívére hallgatott?
- Erről nincsen szó, hiszen óriási különbség volt a két szerződéstervezet között, a Fradiban ötször többet kerestem volna, és akkor a Diósgyőrt még nem is említettem. De aki ismer, tudja, hogy nem az anyagiak alapján hozom meg a döntéseimet.

Egy gyönyörű ollózós gól az Augsburg mezében:

- A szurkolókat ritkán hagyja hidegen. Egy fórumozó például ezt írta önről, miután tavaly augusztusban kimaradt Egervári Sándor első keretéből: "Megmondom őszintén, nekem nem hiányzik. Torghelle egy favágó. Lassú, cselezni nem tud, csak akkor tud gólt lőni, ha nincsen előtte senki, és pontos passzt kap." Mire gondol, amikor egy ilyen véleményt hall?
- Azt, hogy aki ezt írta, jöjjön ide elém, és mutassa meg, hogyan is kell csinálni.

- "Torghelle a király! Nem egy technikai zseni, de végigküzd minden percet, amíg a pályán van. Ez kell a válogatottnak, nem az alibizés. Ha nincs tizenegy Ronaldinhónk, akkor legyen tizenegy Gattusónk. Egy már megvan - Torghelle!!!" - írta egy másik internetes hozzászóló.
- Így van, én ezt fogom csinálni a továbbiakban is. Megállás nélkül fogok menni az elsőtől a kilencvenedik percig. Csinálom keményen, agresszíven, amiben a jó játék is benne van. Én örülök annak, hogy nem vagyok semleges a drukkerek számára, mert a semleges az langyos víz. Valaki szeret, valaki nem, én pedig az előbbieknek akarok megfelelni.

- Én két félpályás és egy ollózós Torghelle-gólra is emlékszem.
- Akkor mégsem vagyok technikás? Nem az az erősségem, hogy lecselezzek négy-öt embert. Mégis van bennem valami, nem lehet rám azt mondani, hogy "fú, de ügyetlen". Negyvenkétszer nem adják oda a válogatott mezt egy ügyetlen, béna játékosnak.