Semmivé foszlott egy nagy klub hajdani dicsősége

A harmadik erő a Real Madrid és a Barcelona mellett (olykor előtt), két Bajnokok Ligája-döntő, világklasszisok, nemzetközi rajongótábor. Ezt a Valenciát ismertük meg az ezredforduló környékén, ám az utóbbi években látványos hanyatlásnak indult a csapat, amelyet jelenleg már csak nagyítóval találunk meg a bajnoki tabellán. Mi történt Valenciában, és milyen megaláztatás jöhet még?

Magyarországon is sok hívet szerzett magának a Valencia az ezredforduló környékén, amikor időnként még a Real Madridnál és a Barcelonánál is sikeresebb tudott lenni. A csapat 2002-ben és 2004-ben spanyol bajnoki címet ünnepelt, egymás után két Bajnokok Ligája-döntőt játszott (2000, 2001) és Európa-ligát is nyert.

Az elmúlt évtized végétől azonban egyre komolyabb anyagi nehézségei támadtak a klubnak, a 2008-as kupagyőzelem már csak egy utolsó fellángolás volt. Mostanra pedig csak az emlékek maradtak: a hétvégén az Eibar Valenciában oktatta a szebb napokat látott klubot, 4-0-ra győzött a Mestalla-stadion 32 ezer hitehagyott nézője előtt.

Kemény kispad

Tévedés azt hinni, hogy a gondok a közelmúltban támadtak, a parázs mindig is izzott a kispad alatt. Az elmúlt két évtizedben olyan hírességek irányították a csapatot, mint Claudio Ranieri, Rafael Benítez, Ronald Koeman vagy Quique Sánchez Flores - utólag mind pályafutásuk egyik legnehezebb feladataként aposztrofálták a valenciai küldetést.

Egyszerre van jelen a megzabolázhatatlan szurkolótábor és a türelmetlen klubvezetés, amely azt várja, hogy egy limonádé árából pezsgőt szolgáljanak fel az omladozó Mestalla-stadionban.

Ez a kombináció azért a legjobb edzők idegrendszerét is megtépázza.

Az eddigi utolsó, Villarreal elleni győzelem után Forrás: AFP/Jose Jordan

Sokáig tehát erőn felül teljesítettek a trénerek, ám az utolsó nagy pillanat, a 2008-as kupagyőzelem idején már a táblázat alsó felét is megjárta a klub a bajnokságban. A 2008/09-es idény előtt érkezett Unai Emery, aki úgy tudta négy éven át irányítani a csapatát, hogy már az első szezonjában

400 millió eurós adóssággal küzdött a klub, a játékosai pedig olykor hosszú heteken át nem kaptak fizetést.

Ahogy élesedett a pénzügyi verseny Európa elit klubjai közt, úgy lett egyre nehezebb edzői bravúrokkal eltüntetni a költségvetési lyukakat. Emery négy évig maradt a kispadon, visszajuttatta a BL-be a csapatát, de az adóssághegy nőttön-nőtt. 2010 nyarán David Villát és David Silvát, egy évvel később Juan Matát kellett eladniuk. A mindenkori legjobbjától rendre megváló csapathoz ráadásul új csodaedzőt sem találtak, így már nemcsak a pénzügyi, de a pályán elért eredményei is romlottak.

Simone Zaza még hozhat új korszakot Valenciába, de nem úgy, ahogy elképzelték Forrás: AFP/Jose Jordan

Egyetlen megoldás maradt, a tulajdonosváltás. Peter Lim szingapúri üzletember 2014 nyarán megvásárolta a Valencia részvényeinek 70 százalékát. Akár rendet is tehetett volna, de minden kulcsfontosságú területen hibázott, és nagyon nem úgy néz ki, hogy egyenesbe szedné a klubját.

Két év, öt edző, sok feszültség

Lim többször is megszegte a szavát, ami a feszült helyzetben minden alkalommal tovább mélyítette a válságot. Az érkezésekor megvétózta a szerződéshosszabbítás előtt álló edző, Juan Antonio Pizzi maradását, igaz, az általa hozott Nuno Espiríto Santóval az első idényben visszatértek a BL-be.

Az újabb konfliktus viszont már lejtőre küldte a csapatot:

Lim a következő idény elején megfúrta az akkori sportigazgató, Francisco Rufete egyik - alaposan előkészített - átigazolását, ami miatt Rufete lemondott, ez pedig tartós válságot idézett elő a kispadon is.

Széthúzás támadt a csapaton belül, Nuno több játékost kitett a keretből, de az eredmények csak nem jöttek. Új edző viszont érkezett,

Gary Neville, aki bár Angliában remekelt szakértőként, spanyol nyelvtudása és edzői tapasztalata egyáltalán nem volt. Gyűjtötte sorra a zakókat, a mélypont a Barcelona elleni 7-0-s vereség volt a kupában.

Neville-t szinte elkergette a városból a népharag, majd jött Pako Ayestarán, aki Benítez segédjeként dolgozott a kétezres évek két bajnoki címének megszerzésekor. Ayestarán azonban erőnléti edzőként kezdte, és bár az idény végét jól zárta, a mostani szezonra nem tudta rendesen összerakni a csapatot.

Jose Gaya reklamál egy Bilbaóban kapott sárgája után Forrás: AFP/Ander Gillenea

Jellemző, hogy a nyáron számos játékos kérte Ayestaránt, hogy távozhasson a klubtól, alapvetően mindegy is, hová.

Az edző beszámolt a gondokról a vezetőségnek, ahol azt a választ kapta: csak a patkányok hagyják el a süllyedő hajót.

Ezek után nem csoda, hogy Ayestarán nem maradt sokáig a kispadon.

Következett Cesare Prandelli, aki kerek három hónapig bírta. Az érkezésekor öt játékos szerződtetésére kért - és kapott - ígéretet, mi több, elutazott Limhez Szingapúrba, ahol a tulaj megerősítette, hogy teljesíti a kérését. Pár nappal később Layhoon Chan elnök közölte a sajtóval, hogy nincs pénz igazolásokra. Prandelli azonnal lemondott.

Teljes szétesés

Ilyen körülmények között hiába költött el Lim két év alatt 200 millió eurót, mert nem szisztematikusan épült a csapat. Ráadásul ahogy az edzők, úgy a játékosok kiválasztása is kérdéses: a januárban szerződtetett Simone Zaza számára a Valencia sorban a második klub, amelynek lepasszolja kölcsönbe a Juventus.

Zazán kívül még öten érkeztek kölcsönbe a Valenciához, márpedig elég könnyű belátni, hogy nem épülhet komoly csapat félévekre kölcsönvett játékosokból.

Sokat elmond a helyzetről, hogy Jesús García Pitarch sportigazgató védi meg a focistákat az ultrák haragjától, mondván

a játékosok inkább áldozatok, mint tettesek.

Tehát egy klubvezető hangsúlyozza, hogy nem a pályán, hanem sokkal feljebb vannak az igazi gondok. A közben szintén távozó Pitarch panaszáradata szerint "a Valenciánál egyetlen igazodási pont sincs, sem a tulajdonos, sem az elnök, sem egy hosszú távra maradó edző, sem a sportigazgató. Teljes az összeomlás a klubon belül." Ezt nyomatékosítja, hogy Lim

már egy éve nem tette be a lábát a városba,

márpedig így valóban lehetetlen kezelni a napról napra felmerülő problémákat.

2017. február 4.

A Valencia jelenleg 16. a tabellán, öt ponttal előzi meg a már kieső Sporting Gijónt. Prandelli utódja a rutinos beugró, Salvador González Marco, alias Voro lett, aki az elmúlt években többször megmentette a csapatot. Vele mostanáig négy vereség, két-két győzelem és döntetlen a mérleg. Januárban egymás után megnyert két bajnokit a csapat - már ezt is értékelni kell -, ám az utolsó két meccsen kikapott Las Palmasban, majd jött a hazai 0-4 az Eibar ellen.

A kiesésre talán még senki nem mer gondolni. Pont elég, hogy a másodosztályt magasan vezető Levante minden bizonnyal feljut, és talán már a nyártól Valencia városának legerősebb csapata lesz.