Ki tudja, talán még a triplázás is összejöhet a szezon végén, de erre csak a legvérmesebb Atlético-drukkerek számítanak. Az viszont kijelenthető, hogy a klub minőségi változáson esett át, remek játékosokat igazolt, és legnagyobb reménysége, a szupertehetséges portugál Joao Félix is kezdi bebizonyítani, hogy megérte kifizetni érte 2019 nyarán azt a 127 millió eurót.
Az Atlético Madrid a 2019/2020-as idényben a két óriás mögött
jócskán lemaradva, 70 ponttal a harmadik helyen zárt,
a negyedik Sevilla is éppen ennyi pontot gyűjtött. A bajnok Realtól 17, míg a második Barcelonától 12 ponttal szedett össze kevesebbet, szóval nem igazán tudott beleszólni a nagyok dolgába. Ugyan csak 4 vereséggel zárta az idényt, de 16 alkalommal játszott döntetlent, ez okozta a tetemes hátrányt. A 38 meccsen rúgott 51 gól szintén nagyon kevés, ilyen vérszegény támadójátékkal Spanyolországban (de másutt se nagyon) nem lehet bajnokságot nyerni.
A Király-kupában már a legjobb 32 csapat között kiesett, miután hosszabbításban 2-1-es vereséget szenvedett a harmadosztályú Cultural Leonesa együttesétől.
A Bajnokok Ligájában még a pandémia előtti szünetet megelőzően szenzációs teljesítményt nyújtva kettős győzelemmel kiejtette a címvédő Liverpoolt a legjobb 16 között, viszont augusztusban, amikor egymeccses rendszerben Portugáliában folytatódott a torna, 2-1-re kikapott a Gulácsi Péterrel felálló RB Leipzigtól, és kiesett.
A szezont így trófea nélkül zárta, egyik sorozatban sem állt közel a végső győzelemhez. Az idei biztató idénykezdet viszont reménykedésre adhat okot a csapat szurkolói számára.
A 2020/2021-es idényt kiválóan indította a fővárosi klub, a bajnokságban szárnyalni kezdett. Az első két fordulója elmaradt, a 3. körben szállt be, mindjárt egy tőle szokatlan, kiütéses 6-1-es győzelemmel a Granada ellen.
A Barcelonától elűzött Luis Suárez egyből két góllal jelezte, hogy hiba volt tőle megválnia a katalán sztárcsapatnak.
A következő két meccsét amolyan „Atléticósan" 0-0-ra hozta le, az előző idényben is rengeteg gól nélküli döntetlent játszott, melynek nagyban köszönhette azt, hogy korán kiszállt a bajnoki címért folytatott harcból.
Talán sokan azt hitték, hogy ez majd most is így lesz, de eddig Simeone csapata rácáfolt a kétkedőkre.
A 6. forduló óta ugyanis kivétel nélkül az összes meccsét megnyerte.
A Celta Vigo, a Real Betis, az Osasuna, a Cádiz, a Barcelona, a Valencia és a Real Valladolid voltak a szenvedő felek. Szenzációs adat, hogy a jelenleg 7 meccse tartó győzelmi széria ideje alatt mindössze egy gólt kaptak csak, és az egész bajnokságban is csupán kettőt szedett be az alakulat, amellyel magasan a legjobb a mezőnyben. A szériát tovább nyújthatja a csapat, bár nem lesz könnyű dolga, a Real Madrid otthonába utazik városi rangadót játszani december 12-én. A jelenlegi forma alapján talán így is Simeone együttese számít esélyesnek, ha a Realt is felülmúlja, akkor egyértelműen a La Liga legfőbb várományosa lesz.
Már a Barca legyőzése is kuriózum, hiszen 10 éve történt meg utoljára, hogy a katalán csapat ellen győztesen hagyhatta el a pályát.
A másik fő rivális megverése egyazon szezonban csak tovább tetőzné a szurkolók örömét.
Az Atlético a BL-ben is ott van a legjobb 16 csapat között, így izgatottan várhatja a tavaszi folytatást, és azt, kit kap ellenfélnek a nyolcaddöntőben. A legrangosabb európai kupában ugyan nem villogott úgy, mint a hazai színtéren, de legalább a címvédő Bayern München mögött a második továbbjutó helyet elcsípte.
Nem indult a legjobban számára a BL-szezon, rögtön egy már-már megalázónak számító 4-0-ás vereséggel indított a Bayern ellen, ahol esélye sem volt a pontszerzésre. A második fordulóban aztán javított, egy őrült meccsen
Joao Félix 85. percben szerzett góljával sikerült 3-2 arányban felülmúlnia a Szoboszlai Dominikkel a soraiban felálló, nagyot küzdő Salzburgot.
A következő két meccsen csak szenvedett, a Lokomotív Moszkvát idegenben és otthon sem bírta legyőzni, aztán a Bayern ellen egy hazai iksz következett. Az Atlético számára az utolsó forduló döntötte el a továbbjutást, egy döntetlen is elegendő lett volna a Salzburg ellen, de Simeone csapata jól sáfárkodott helyzeteivel és győzelmet aratott, így 9 ponttal végülis magabiztosan, az osztrákoknál 5 ponttal többet gyűjtve lépett tovább a csoportkörből.
Ennek valószínűleg a többi csoportelső kevésbé örül, mindenki legszívesebben elkerülné a kellemetlen ellenfél hírében álló spanyol csapatot.
Ugyan az Atlético látványosabb támadófocival rukkolt elő már többször is ebben a szezonban, a csapat legnagyobb erőssége továbbra is a betonstabil védekezés. A La Ligában lejátszott 10 meccséből csupán 2 alkalommal kapott 1-1 gólt, azok is győztes meccseken voltak. Nyolcszor tehát lehúzta a rolót a világ talán legjobb kapusa, a szlovén Jan Oblak, aki megbízhatóságáról és fantasztikus bravúrjairól egyaránt híres. A múlt idényben a Liverpool elleni BL-nyolcaddöntőben kivédte Mohamed Szalahék szemét is, és idén sem romlott a teljesítménye, sőt.
Természetesen az előtte futballozó védelem sem kispályás, tulajdonképpen Európa legfélelmetesebb hátvédsora. Hiába távozott 2019 nyarán Diego Godín, a másik uruguayi vezér, José María Giménez is világklasszisnak számít a posztján, valamint Sztefan Szavics, Felipe, Mario Hermoso mind-mind remek játékosok, akiket rendkívül nehéz átjátszani, lefejelni, egy az egyben megverni.
Simeone számára mindennek az alapja a stabil védekezés,
és remek érzékkel szerzi meg a játékrendszerébe leginkább illeszkedő futballistákat, akikből aztán rendre a lehető legjobbat hozza ki az argentin mester. A jobb oldali mindenes, Kieran Trippier is remek fogás volt a Tottenhamtől, míg az általában balhátvédként vagy bal oldali középpályásként szerepeltetett fiatal Renan Lodi is kiváló labdarúgó.
A középpálya tele van válogatott kiválóságokkal. A régi motoros Koke (aki Giménezzel együtt azon két játékos egyike, akik a 2014-es bajnoki cím idején is kerettagok voltak), Saúl, Carrasco, Kondogbia, Torreira remek játékosok, akik több poszton is bevethetőek, szóval a mesternek megvannak a maga variációs lehetőségei is, ráadásul a játékoskeret is van elég bő ahhoz, hogy egy sérüléshullám esetén se törjön ki pánik a Wanda Metropolitanóban.
A középpálya legnagyobb csillaga és legkellemesebb meglepetése a 2019 nyarán szerződtetett Marcos Llorente.
A városi rivális Real Madridnál létszámfelettivé vált játékos – ahol többnyire csak Toni Kroos cseréjeként számoltak vele – megmutatta, hogy jóval több van benne, mint egy egyszerű, jól passzoló focista. Sokoldalúságával, gólérzékenységével egy teljesen új oldaláról mutatkozott meg, valószínűleg Simeonét is lenyűgözve ezzel.
Míg a Realban szinte mindig védekező középpályásként kapott lehetőséget, addig az Atléticóban kiderült, hogy kifejezetten gyors, így a jobb szélen is megállja a helyét, és a kapu közelében sem jön zavarba, ha kell, visszavont csatárt is képes játszani. Érdemes újfent a Liverpool elleni év eleji BL-nyolcaddöntő párharchoz visszatérni gondolatban, Llorente számára annak a visszavágója volt élete egyik, ha nem a legjobb mérkőzése.
Liverpoolban csereként szállt be, és a hosszabbításban lőtt két remekbe szabott góljával eldöntötte a továbbjutást.
Ebben az idényben is kiemelkedően futballozik, fontos láncszeme a fővárosi csapatnak.
A csatársor lehetne az Atlético Achilles-pontja, legalábbis korábban az volt. Hiába szeretné szinte minden meccsét gyakorlatilag 1-0-ra megnyerni, ez természetesen nem mindig lehetséges. Kellenek a gólok, amelyek ebben a szezonban egyre inkább jönnek. A bajnokságban 10 találkozón 21-szer talált be, tehát a meccsenkénti 2 gól átlagban legalább megvan. Ezt a termést a szokásos hatékony védekezéssel kombinálva valóban sikerre lehet vinni. A csatársor, különösen a klubrekordért leigazolt Joao Félix, szintet lépett.
Az ifjú portugál csillag félelmetesen tehetséges, minden labdaérintése élményszámba megy, rendelkezik azzal a plusszal, amire csak a legnagyobbak képesek.
Az eredményessége, helyzetkihasználása sokat fejlődött, hiszen az előző szezonban 27 bajnoki meccsen mindössze 6 gólt lőtt, a mostaniban 10 találkozón 5-nél jár, valamint 3 gólpassza is van már, tavaly összesen 1 volt. A támadó nemrég töltötte be 21. életévét, tehát rendkívül fiatal, bőven van ideje fejlődni, és ha beváltja a hozzá fűzött reményeket, aranylabdás lehet a jövőben.
A támadósorban ott van még a szintén tehetséges Ángel Correa, az elnyűhetetlen Diego Costa, aki mindig képes borsot törni az ellenfél orra alá, és 2020 nyara óta a keret tagja Luis Suárez is.
A Barcelonától szerződtetett uruguayi csatár jelentős erősítés,
Joao Félix-szel veszélyes párost képesek alkotni. Koronavírus-fertőzése miatt a 33 éves játékos ugyan nem léphetett minden meccsen pályára, de 7 bajnokin már 5 gólt így is szerzett. Ha rendszeresen hadra fogható lesz, minden bizonnyal a kezdő 11-ben kap majd lehetőséget, és bebizonyíthatja, hogy gólerős futballista, akit korai lenne még leírni.
Mindent figyelembe véve, mikor, ha nem most jön el az Atlético Madrid ideje.
Diego Simeone személyében a társaságnak olyan inspiráló, karizmatikus trénere van,
amilyen még talán sohasem volt korábban, ráadásul már 2011 óta a fővárosiak vezetőedzője. Nála jobban senki sem ismeri a klubot, mindig képes megújulni, és most olyan játékoskerettel rendelkezik, amely minden poszton hemzseg a klasszisoktól és a nagy munkabírású labdarúgóktól.
A Bajnokok Ligájában rendkívül erős a mezőny, de ott sem esélytelen a csapat, bárki ellen képes a továbbjutásra, de az igazán nyerő terepnek a spanyol bajnokság tűnik számára. A Real Madrid és a Barcelona gyengélkedése, és az, hogy maga a csapat kirobbanó formában van - immár nem csak a védekezés, hanem a góllövés is egyre jobban megy neki - a La Liga legnagyobb esélyesévé lépteti elő, és hét idény után ismét bajnoki címmel koronázhatja meg remek teljesítményét.