Az iowai Whitten tipikus kisváros az amerikai középnyugat farmvilágában: egy-két utca, alapvető létesítmények, és nagyjából 200 lakos. Whittenben jelenleg éppen 147, de a sztori szempontjából ez mellékes. A világ vége, talán még egy utcával amögött is. Itt született 1951-ben, és itt is nőtt fel Denise Long (férje után ma már Denise Rife), akit egyedül az zavart gyerekként, hogy nem tudott kivel baseballozni, miután rajta kívül talán két-három korabeli lány volt. Márpedig ő imádott baseballozni.
„Nyáron, ha felébredtem az első gondolatom az volt, hogy baseballozni akarok. A középiskolás fiúkkal, vagy akárkivel, csak alakítsunk csapatot és játsszunk. A baseball volt az első szerelmem" – mesélte egy tévéműsorban.
Majd jött a lovaglás, mígnem a középiskolai kosárlabdaedzője egy alkalommal látta, amint leesett lóról, és meggyőzte, hogy jobban jár, ha túlad az állaton, és ezután csak a kosárlabdára koncentrál.
Az 1950-60-as években Iowában ugyanis az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben szövetségi szinten egészen az amerikai alkotmánynak a nemek közötti egyenjogúságra vonatkozó (tulajdonképpen azt törvénybe foglaló) 1972-es módosításáig a nők csak korlátozottan vehettek részt a sportéletben, addig ebben az apró államban az emberek valósággal megőrültek a női kosárlabdáért. Minden márciusban valósággal megőrült Iowa, ekkor rendezték ugyanis hagyományosan a középiskolák állami bajnokságának döntőjét Des Moines-ben.
A fiúk mecseit gyér, miközben a lányokét óriási rajongás kísérte, írja a Sports Illustrated (SI) korabeli beszámolója, amelyben a 1968-as döntő legnagyobb sztárja, Denise Long a főszereplő.
„Világ életemben ezt akartam csinálni. Csak kezdj el kosárra dobálni, és szeresd nagyon a játékot. Szeresd átkozottul" – adott tanácsot kövőteőinek a döntő előtti egyik rádióinterjúban.
Az SI jellemzése szerint Denise a pályán kívül
„olyan volt, mint egy Grant Wood portré. A pályán viszont a gyorsaság és a csoda volt."
A játék mai szemmel nézve csak részben hasonlított a kosárlabdára. A hatfős csapatokban hárman csak támadtak, hárman pedig csak védekeztek, egy-egy kosár utána játékvezetők pillanatnyi szünet nélkül dobták át a labdát, hogy az imént még kosarat kapó csapat támadói próbálkozhassanak. Egyáltalán nem voltak ritkák az akár 200 pontot hozó mérkőzések, mindez persze még jóval a hárompontos dobás bevezetése előtt.
A 181 centi magas Denise Long ennek a játéknak a királynője volt. Magas volt, gyors, és hihetetlenül pontos dobó, szinte nem tudott hibázni sem közelről, sem távoltól.
Középiskolás évei alatt három alkalommal is 100 pont fölé jutott, amire sem előtte, sem azóta nem volt példa. Egyéni rekordja 111 pont.
Éjjel nappal gyakorolt, volt olyan, hogy télen ellapátolta a havat a házuk közelében lévő pályáról, és ott dobált – mínusz 11 fokban.
1968-ban középiskolája, az Union-Whitten Denise Long vezetésével bejutott az állami döntőbe, ahol Iowa 16 legjobb gimis lánycsapta sorakozott fel. Ez két okból is óriási bravúr volt: egyrészt közel félezer csapat vágott neki a szezonnak, azaz igen népes volt a mezőny, másrészt az Union-Whitten középiskolában mindössze 34 diák tanult a Long évfolyamán, így valósággal össze kellett vadászni egy csapatra való lányt. Unokatestvérével, Cindy Longgal azonban megállíthatatlanok voltak, és az Union-Whitten bejutott a dönőtbe, ahol a korszak másik iowai „szupersztárja", a Jeanette Olson vezette Everley (az 1966-os bajnok) volt az ellenfél.
„Denise Long Jeanette Olson ellen. Mintha Marvich harcolna Murphyvel" – írták a korabeli lapok.
És, hogy ez mit jelentett? Nagyjából azt, mintha, egy fociból vett egy idejű példával élve, Pelé és Bobby Charlton párharcához hasonlították volna a két lány összecsapását. „Pistol" Pete Maravich az egyetemi bajnokság (NCAA) királya volt, aki a mai napig tartja pontrekordot, később ötszörös All-Star-válogatott lett az NBA-ben, pontkirály 1977-ben, és három csapat, az Atlanta Hawks, a Utah Jazz, és a New Orleans Pelicans (innen költözött Salt Lake Citybe a Jazz 1979-ben) is visszavonultatta a mezét. Calvin Murphy pedig a legnagyobb riválisa volt, akit megválasztottak az ország legjobb gimis játékosának, és kétszer is bekerült az NCAA év végi legjobb ötösébe, az ő mezét a Houston Rockets vonultatta vissza. Ilyen nagyságokhoz hasonlították a két farmerlányt, akik nem is vallottak szégyent a pályán.
Olson 29 meccs után 59,4, míg Long 31 meccsen összehozott 62,7 ponttal várta a mindent eldöntő hetet. Ahol előbb Olson rukkolt ki egy 74 pontos meccsel, amire másnap jött Long válasza: 93 pontot szerzett.
A döntőben az Everley kettős emberfogással vette ki a játékból Denise Longot, aki így „csak" 64 pontot szerzett, unokatestvére viszont élt a ritkán adódó lehetőséggel és 40 ponttal szállt be a csatába. Így hiába ért el Jeanette Olson 76 pontot, a „csatát ő nyerte, de a háborút Denise Long" – írhatta a Des Moines Register másnap, miután az Union-Whitten hosszabbításban 113-107-re győzött 15 ezer néző előtt. Kilenc középnyugati államban összesen 3,5 millióan nézték a tévében a meccset!
A következő évben az Union-Whitten nem tudta megvédeni a címét, Denise Long pedig 1969-ben 6250 pontos állami rekorddal intett búcsút a középiskolának és Iowának. A rekordját csak 1987-ben döntötték meg.
Egy másik rekordját viszont gartántaltan soha nem fogják átírni: amikor 1969-ben az NBA amatőr játékoskiválasztóján a 13. körben az ő nevét mondta be a San Francisco Warriors elnöke, Franklin Mieuli, eldőlt, hogy Denise Long lett az első nő, akit draftolt egy NBA-csapata. Ezt rajta kívül ezt csak Lusia Harris mondhatja el magáról, akt 1977-ben a New Orleans Jazz választott ki. Kínáltak Longnak egyetemi ösztöndíjat is, de az 1972-es alkotmánymódosítás előtt a főiskolákon annyira jelentéktelen volt a női sport, hogy nemet mondott a lehetőségre.
Mieuli valójában persze soha nem akarta Longot az NBA-ben játszatni, egészen mások voltak a szándékai
Szerettem volna a női kosárlabdára irányítani a figyelmet, ezért választottuk ki őt a 13. körben. Az üzenetünk ugyanakkor nagyon is egyértelmű volt: nem tudjuk, hogy képes lenne-e egy nő az NBA-ben játszani, de, ha valaki igen, akkor az ő
– mondta évekkel később Mieuli a Warriors döntéséről.
Ezen az 1969-es drafton egyébként egy Lewis Alcindor nevű srácot választottak az első helyen, aki később Kareem Abdul-Jabbar néven lett minden idők egyik legnagyobb kosárlabdázója.
Denise Longot ezt követően kézről kézre adták a legnagyobb példányszámú amerikai magazinok, és a legnézettebb tévéműsorok. Még a Tonight Show-ba is meghívták, ami országos tévében ment már akkor is.
A draftra visszatérve: Mieuli valójában egy női profi ligát szeretett volna létrehozni, amelynek négy csapatához ő szedte össze a játékosokat, akik esténként 4+1 negyedet játszottak, fizetést azonban nem kaptak. Mieuli állítólag az 1976-os olimpián bemutatkozó női kosárlabdával takarózott, miszerint ott nem léphetnek pályára profik, így, aki ott akar lenni a ligájából, az nem kaphat fizetést...
Long ettől függetlenül is élvezte a játékot, egyszer még az akkor már a Los Angeles Lakersben játszó „100 pontos" Wilt Chamberlainnel is találkozott, amikor a Warriors ellen léptek pályára. Long autogramot kért a sportág legnagyobb sztárjától, aki nevetve megjegyzte, hogy „Te vagy az, aki megdöntötte a rekordomot, ugye?" A válasz sem késett: „Igen, én. De ez semmit sem jelent."
A női liga egyetlen szezont ért meg, a többiekhez hasonlóan Long is továbbállt, előbb testnevlésből, majd 1975-ben egy baptista főiskolán teológiábal diplomázott le, miután 1973-ban részt vett egy túrán Ázsiában egy keresztény kosárlabdacsapattal járták a kontinenst. Nemzeti válogatottakkal (Japán, Kína, Hong-Kong, Fülöp-szigetek) mérkőztek, a szünetekben pedig egyházi dalokat énekeltek.
„Nemzetközi szabályok szerint játszottunk, ahogy az utolsó középiskolai évemben is. Ahogy akkor 69 pontról 35-re esett az átlagom, úgy ezúttal is nagyjából ennyi pontot értem el. Emlékszem, hogy sokkal nehezebb volt, mint a másik játék. Fel-alá futni az egész pályán, a végén már egy dobáshoz felugrani is fáradt vagy" – emlékezett vissza erre az időszakra.
Az 1990-es években visszatért az iskolapadba, és 1995-ben a Drake Egyetemen gyógyszerész diplomát szerzett, hogy 2015-ig aztán egy gyógyszercégnél dolgozzon.
2018-ban a Golden State Warriors egy alapszakasz-mérkőzés előtt ünnepélyes keretek között köszöntötte, és a bajnokcsapat sztárjaival, köztük Kevin Duranttel és Stephen Curryvel parolázott.
Iowai népszerűségére jellemző volt, hogy a Whittentől 20 kilométerre Marshalltown egyik rúdtáncosa felvette a Denise Long nevet, mert az „jót tesz a forgalomnak".