Társoldalunk:

Itália mennybe ment, Zidane összeomlott

2006.07.10. 11:13

Minden volt a XVIII. németországi labdarúgó-világbajnokság olasz-francia döntőjében, ami emlékezetessé tehet egy csúcsmérkőzést: gól, 11-es, kiállítás, hosszabbítás, sztárparádé, csillaghullás. A végén Itália örülhetett, a focivébék történetében immáron negyedszer.

Juha Pál helyszíni tudósítása Berlinből

"Forza Italia" - ez volt az első két szó, amit vasárnap hallottunk a Berlintől 25 kilométerre lévő Potsdam városának a kisáruházában, ahol három vidám olasz szurkolóhölgy tudatta velünk, ők bizony este Itáliáért fognak szorítani. A remek kezdés ellenére német fölénnyel folytatódott a francia-olasz vb-döntő napja, a házigazdák kissé idegesítő fanatikusait szinte lehetetlen elkerülni, így például a 20 perces Potsdam-Berlin vasúti járaton is beléjük botlottunk, ahol a Klinsmannékért - már hiába - szorítók kicsit "megpezsdítették" az életet. A mexikói, olasz, német és "civil" mezben, kocsiról kocsira járó szurkolók nem tréfáltak: az még hagyján, hogy ököllel verték a vonat tetejét, miközben Berlint, Itáliát, Mexikót kiáltottak, az viszont talán erős volt, hogy egy maroknyi, legalább 30-szor durranó petárdát dobtak a földre - az utasok orrának és fülének a nagy bánatára (büdös is volt, hangos is).

A főállomás előtti megálló a népszerű berlini állatkerté, amelyet az óriási területen elterülő "zöldövezet", a Tier Garten köti össze a drukkerek kedvenc helyével, a Brandenburgi Kapu irányában fekvő szurkolói fesztivállal, azaz Fan Festtel. A finálé napján az említett parkban főképp német hívek hűsöltek, akik közül bizonyára sokan megnézték dél körül a Nationalelf fesztiváli "buliját", amelyen több százezren - egyes források szerint egymillióan - látták, amint Jürgen Klinsmann és csapata megköszönte a honfitársaknak a szurkolást, a bronzéremhez hozzásegítő biztatást.

Délután 15 órakor már közel sem voltak ennyien a berlini Love Parade-nak épp egy hét múlva otthont adó "sétányon", de azért nem kellett sokat keresgélnie annak, aki francia vagy olasz szimpatizánsok után kutatott. A látványos Brandenburgi Kapu előtti, mintegy 4 kilométeres "focivébés bulisávban" így is szurkolók százezrei készültek a nagy meccsre, tán mondani sem kell, hogy a sör és a virsli voltak a leginkább fogyó "portékák", de a finalista csecsebecséket áruló kofáknak is tömött sorokat kellett kiszolgálniuk talján és gall sállal, síppal, dobbal, mezzel, kulcstartóval, zoknival, és ki tudja még mivel.

Itt is feltűntek persze a jegyre vadászók, de ezúttal nem sokan akarták pénzzé tenni belépőjüket, az egyik német drukker a döntőre ácsingózó olasznak például azt mondta: "Ötezer euróért viheti!". Ez azért még a legnagyobb futballbolondnak is túl sok pénz. "Nem vagyok könnyű helyzetben. Ezer, ezerötszáz eurót kérnek a feketepiacon egy jegyért, sajnos ez nagyon sok, megpróbálok keresni valami olcsóbb megoldást" - mondta mindezt már egy másik talján, akinek az álma szintén a vb-döntő megtekintése lett volna, de egy vagyont mégsem akart a zöld bilétára költeni.

Forrás: EPA
 

Így örültek Olaszországban


A szurkolói fesztiválon megint csak azt kellett konstatálnunk, ami a francia és az olasz meccsekre eddig is jellemző volt: a két ország rajongói szétszóródva sétálgattak, és nem volt olyan pontja a városközpontnak, ahol egy nagyobb gall vagy talján különítmény ne szórakoztatta volna a nézelődő semlegeseket, akiknek így be kellett érniük az összes létező szurkolói maskarát kipróbáló, amúgy nagyon mókás kék-fehér-piros, avagy zöld-fehér-piros hívek látványával.

A centrumtól viszonylag jó messze, nyolc kilométerre fekvő Olimpiai stadion környékén a meccs előtt két órával már megállíthatatlanul hömpölyögtek a szurkolók, akik legalább 69 ezren voltak, ugyanis ennyi embert képes befogadni az ország legnagyobb arénája (Dárdai Pál Herthájának a pályája picivel nagyobb az elődöntőnek otthont adó müncheni, illetve dortmundi futballépítménynél).

Itália hősei, Fabio Cannavaro és a társak másfél órával a kezdő sípszó előtt, még hosszú ujjú melegítőben megvizsgálták a pálya gyepét, sétálgattak, a drukkereket figyelték, és örömmel nyugtázták, ami felől senkinek nem is volt kétsége: minden(ki) készen áll a nagy ütközetre.

Forrás: EPA
 

A győztes hadvezér, Marcello Lippi a kedvenc szivarral


A pálya feletti dróton, olyan száz méter magasan lévő, villámgyorsan rohanó kamera ekkor azt is rögzíthette, hogy az azúrkék drukkerek már elfoglaltak egy szektort, szemben a büfében tanyázó gallokkal, amit viszont mindenképp érdemes megemlíteni, hogy átlagban öt szurkolóból csak háromnak volt kék a szíve, rengeteg semleges fociőrült látogatott ki a világ legnagyobb labdarúgó-eseményére.

Mivel még jó sok idő volt hátra a kezdésig, titokban leosontunk a játékosok öltözőihez, amely környékén a záróünnepségre készülődő sztárfellépők is gyülekeztek. Találkoztunk hegedűjüket hangoló lányokkal, papagájos öltözékben mosolygó kreol táncosokkal, valamint belebotlottunk a vb-trófea tökéletes másolatába, amelyet meg is érintettük.

Visszatérvén a lelátóra nem más jött velünk szemben, mint a brazil válogatott és az AC Milan korábbi remek középpályása, Leonardo, akitől gyorsan meg is kérdeztük, mire számít, ki nyeri meg a finálét? "Meg vagyok róla győződve, hogy Olaszország fog nyerni!" - mondta az [origo]-nak az elegáns öltözéket viselő egykori futballcsillag.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK