Névmutató - (Magyarország)

 

Farkas Mihály (1904-1965)

MNM Ltsz 2070

Abaújszántón (Borsod megye) született. A polgári iskola elvégzése után nyomdaipari gépmester lett. 1919-től a kassai Ifjúmunkás Csoport titkára, 1921-től a Csehszlovák Kommunista Párt tagja. 1925-ben politikai tevékenysége miatt hat és fél év börtönbüntetésre ítélték. Kiszabadulása után a Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé delegáltja volt, majd 1932 és 1935 között a szervezet megbízásából Nyugat-Európában dolgozott. 1936-1937-ben részt vett a spanyolországi polgárháborúban, majd Moszkvában a KII másodtitkára lett. Rákosi Mátyás kérésére 1941-ben átigazolt a magyar pártba. A Komintern feloszlatása után tagja lett a magyar párt Külföldi Bizottságának. A háborúban frontszolgálatot teljesített, és propagandamunkát folytatott. 1944. november 5-én érkezett Szegedre, ahol Gerő Ernővel, Révai Józseffel és Nagy Imrével megalakították az MKP KV-t. Farkas felügyeleti területét a szakszervezetek, az ifjúsági ügyek és a tömegszervezetek képezték, ehhez társult később a pártgazdasági, a katonai és a karhatalmi ügyek irányítása. 1944 decemberétől az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja. 1945 áprilisától a Pártmunka (később Pártmunkás, Pártépítés) című lap főszerkesztője. 1945. május 11-től az MKP KV Titkárság tagja, majd hamarosan bekerült a PB-be is. Július 15-től november 23-ig belügyi politikai államtitkár volt. 1945 novemberében megválasztották a párt főtitkárhelyettesévé. 1945 decemberétől a KV Szervezési, Káder, Tömegszervezési, Gazdasági és Információs Osztályait felügyelte. 1946 szeptemberétől a szervezőbizottság vezetője, a KV Katonai Bizottságának elnöke. 1947 szeptemberben részt vett a Kominform alakuló értekezletén. 1947 végén a Szervezési, az Agitációs, a Gazdasági, a Rendőr-Katona, az Információs Osztályt, illetve a Nő-, az Ifjúsági és a Sportbizottságot helyezték az irányítása alá. 1948-ban tagja lett a közös MKP-SZDP PB-nek, és a Közös Szervezőbizottságnak. 1948. szeptember 9-én honvédelmi miniszternek nevezték ki, ebben a tisztségében a magyar haderő erőltetett fejlesztésének irányítója volt. Rajk László letartóztatása után Rákosival és Gerővel létrehozta a titkos Állambiztonsági Bizottságot. 1951-ben ő vezette Kádár János, Kállai Gyula, majd 1953-ban Péter Gábor ügyében az MDP PB vizsgálóbizottságát. 1953. június-júliusban minden pozíciójából elmozdították, augusztusban azonban visszakerült a pb-be és a titkárságba.

1954-ben az MDP KV Tudományos, Kulturális és az Adminisztratív Osztályát helyezték az irányítása alá, és megbízták a Szabad Nép operatív felügyeletével. Rövidesen szembefordult Nagy Imrével is, teljesen elszigetelődött. A kv 1955. áprilisi ülésén nem választották be a titkárság és a pb tagjai közé, és egy időre a Szovjetunióba küldték katonai akadémiára.1956márciusában az MDP KV vizsgálatot indított ellene, júniusban a törvénysértésekben játszott szerepe miatt kizárták a pártból, és hadseregtábornokból honvéddé fokozták le. Gimes Miklós az 1956 szeptemberében újonnan indult Hétfői Hírlapban a közvéleményt képviselve nyilvános perét és megbüntetését követelte. Az MDP PB október 6-án határozott Farkas letartóztatásáról, amit október 12-én foganatosítottak. Október 23. után fővárosszerte elterjedt az a - tévesnek bizonyult - hír, hogy az ÁVH-sok meggyilkolták, nehogy majdani vallomásával másokat is bíróság elé juttasson. 1957-ben hat év börtönbüntetésre ítélték. 1960. április 5-én egyéni kegyelemmel szabadult. A Gondolat Kiadónál helyezkedett el mint társadalomtudományi idegen nyelvű lektor.

Fehér Lajos (1917-1981)

Szeghalmon (Békés megye) született, földművescsaládban. A debreceni református kollégium latin-történelem szakán szerzett tanári diplomát. 1937-től tagja volt a Márciusi Frontnak. 1941-ben újságíróként dolgozott Budapesten, és itt kapcsolódott be az antifasiszta ellenállásba. 1942-ben egy időre letartóztatták, majd az év végén belépett a KMP-be. Szerepe volt a Magyar Parasztszövetség Földmunkás Tagozatának létrehozásában. 1943 őszétől a KMP vidéki szervezőmunkáját irányította. 1944 nyarán a Békepárt röpiratait terjesztette. Szeptemberben a KMP Katonai Bizottságának tagja lett, ő volt a budapesti partizáncsoportok vezetője, az akciógárdák irányítója. 1945 januárjától részt vett a rendőrség megszervezésében, alezredesként a Budapesti Rendőr-főkapitányság Politikai Osztályának helyettes vezetőjévé nevezték ki. 1946 szeptemberétől a Szabad Föld munkatársa, 1947. május 15-től felelős szerkesztője, később a Szabad Nép főszerkesztő-helyettese és a mezőgazdasági rovat vezetője lett. Az MDP III. kongresszusán 1954-ben az MDP KV póttagjává választották. 1954 októberében a Szabad Nép pártszervezetében tartott lázadásszerű taggyűlésen támadta a lap szerkesztőinek és a párt vezetésének politikáját. 1955. április 29-én elbocsátották a szerkesztőségből, mert nem értett egyet az új szakasz végét jelentő márciusi MDP-határozattal. 1955 márciusában a Balatonnagybereki Állami Gazdaság igazgatójává nevezték ki. 1956 júliusában a Magyar Partizán Szövetség elnökévé választották. 1956. július 7-én részt vett Nagy Imre születésnapi ünnepségén.

1956. október 23-án tagja lett az MDP KV Katonai Bizottságának. November 2-tól a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, majd november 7-től főszerkesztője volt. 1956. november 7-től az MSZMP IIB tagja. Bekerült az IKB-ba, majd a kb-nak haláláig volt a tagja. 1956. november 24-én a lap újságíróinak sztrájkja miatt leváltották a Népszabadság főszerkesztői posztjáról, szerkesztőként azonban 1959-ig a lapnál maradt. 1956. december 11-től 1957 áprilisáig a szénkormánybiztosság vezetőjeként irányította a szénbányászat újjászervezését.

1957 áprilisától az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztályát vezette. 1975-ig a PB tagja volt. 1959-ben, az MSZMP VII. kongresszusán a kb titkárává választották. A kb 1962. októberi plénuma az adminisztratív ügyek irányításával is megbízta, de a VIII. kongresszuson már nem választották be a kb titkárságába. 1962. november 27-én miniszterelnök-helyettessé nevezték ki, ő felügyelte többek között a honvédelmet, a belügyet, a közigazgatást, az igazságügyet, a kereskedelmet és a Népi Ellenőrzési Bizottságot. Tevékenyen részt vett az "új gazdasági mechanizmus" bevezetésében. 1970-ben, az MSZMP X. kongresszusán a Szövetkezetpolitikai Munkaközösség elnökévé választották. Tevékenyen részt vett az "új gazdasági mechanizmus" bevezetésében. A reformok híveivel, Aczél Györggyel, Fock Jenővel és Nyers Rezsővel együtt állították félre 1974-ben: a kb márciusi ülésén kihagyták a kb gazdaságpolitikai bizottságából, és visszahívták a Szövetkezetpolitikai Munkaközösség éléről. Március 21-én mint a Minisztertanács elnökhelyettesét nyugdíjazták.

Ferencsik József (1920- )

1920-ban született Királyhegyesen, apja szabósegéd volt. Családja 1930-ban Budapestre költözött. Négy polgárit végzett, majd férfiszabószakmát szerzett. 1938-tól szabóműhelyekben dolgozott segédként. 1941-ben katonai szolgálatra vonult be az I. honvéd utászzászlóaljhoz. 1942-ben - apja halálát követően - mint egyedüli családfenntartót leszerelték. 1944 augusztusában ismét behívták korábbi alakulatához, ahol a szabóműhelyben dolgozott. 1944 decemberében megszökött csapattestétől, és "Prónay-különítményes" papírokkal bujkált. 1945 februárjától újra szakmájában dolgozott. 1945-től az MKP, majd az MDP és az MSZMP tagja. 1946 elején négy hónapos tanfolyamon érettségit tett. 1946. június 1-jével a rendőrség kötelékébe lépett, és a Vidéki Főkapitányság Politikai Osztályára került. Ez év őszén a vásárosnaményi járási kapitányságon dolgozott, majd 1946 novemberétől az ÁVO Budakörnyéki Osztályának csoportvezetője. 1949 májusa és szeptembere között az ÁVH Központi Vidéki XVI. Alosztályának vezetője. 1949-50-ben Moszkvában operatív iskolát végzett. 1950 novemberétől az ÁVH kémelhárítási osztályának helyettes vezetője. 1951 májusától őrnagyi rangban az ÁVH I. Főosztályának vezetője: irányítása alá tartozott a kémelhárító, az ipariszabotázs-elhárító, a belső reakció elleni, a mezőgazdasági, a közlekedési és útlevélosztály. 1951 októberében alezredessé, 1952-ben ezredessé léptették elő. Péter Gábor legszűkebb köréhez tartozott, számos törvénytelen vizsgálat és akció résztvevője. 1953 januárjában, Péter Gábor és társai letartóztatását követően áthelyezték Debrecenbe, ahol a megyei ÁVH, majd a megyei főosztály vezetője. 1954 júliusában az MDP KEB szigorú megrovásban részesítette, amiért eltagadta "prónays" múltját. áthelyezték a BM Pest Megyei Főosztályának vezetőjévé. A forradalom idején harcolt a felkelők ellen, majd 1956. október 30-tól a Szovjet Hadsereg oldalán vett részt a harcokban. 1957 januárjától BM II. Főosztályán a kémelhárítás vezetője. 1958. augusztusában az ORFK vezetőjének bűnügyi helyettesévé nevezték ki. 1962 augusztusában leszerelték, és elbocsátották a BM állományából.

Fock Jenő (1916-2001)

Kispesten született. Apja géplakatos volt, aki részt vett a munkásmozgalomban. 1930-tól a Marx-Mérei, később a Ganz Vagongyárban dolgozott műszerészként. 1932-ben belépett a KMP-be. Részt vett a KIMSZ és a Vörös Segély munkájában. 1937-ben az Országos Ifjúsági Bizottság tagja lett. 1939-ben behívták katonának. 1940-ben kémkedés koholt vádjával letartóztatták, a hadbíróság három év fegyházbüntetésre ítélte. 1943-ban árkászként a frontra került, egy év múlva azonban megszökött. 1945. január 13-án a Budapest X. kerületi pártbizottság titkára, júliustól az MKP Budapesti Pártbizottság Végrehajtó Bizottság tagja lett. 1947-től a Nehézipari Központ osztályvezetője, 1948-tól a Gépipari Főosztály vezetője. 1951. január 27-én kohó- és gépipari miniszterhelyettessé nevezték ki. Elvégezte a Gazdasági Műszaki Akadémiát. 1954. október 9-től külkereskedelmi tanácsos az NDK-ban. 1955. április 30-tól a SZOT titkára, 1956 júliusától az MDP KV póttagja. 1956 novemberében az MSZMP IKB tagja lett, 1957 februárjától gazdaságpolitikai kb-titkár volt, majd a júniusi országos pártértekezleten beválasztották a pb-be, amelynek 1980-ig tagja maradt. Ekkor már a reformprogram eltökélt támogatójának számított. 1961. szeptemberben felmentették kb- titkári tisztségéből, és a Minisztertanács elnökhelyettesévé nevezték ki. Tagja lett a kb államgazdasági bizottságának. 1967. április 14-től 1975-ig a Minisztertanács elnöke. Tevékenyen részt vett az "új gazdasági mechanizmus" bevezetésében. A reformok híveivel, Aczél Györggyel, Fehér Lajossal és Nyers Rezsővel együtt állították félre: 1975. május 15-én nyugdíjazták. 1975 és 1980 között még az MSZMP PB tagja maradt, kb-tagságát 1989-ig megtartotta. 1980-ban a MTESZ elnökévé választották. 1984-től az Alkotmányjogi Tanács tagja. 1945-1947, 1958-1967 és 1971-1985 között országgyűlési képviselő. A kb 1988. májusi plénumán ő javasolta, hogy Kádár János mondjon le főtitkári tisztségéről, és legyen az MSZMP elnöke. 1988 decemberében a kb nemzetközi, jogi és közigazgatás-politikai bizottságának tagjává választották.

Földes László

Kiskunhalason (Bács-Kiskun megye) született. Hadiárvaként nőtt fel egy sokgyermekes családban. Anyjának ruhaüzlete volt. Fiatalon asztalossegédként dolgozott.

1937-ben belépett a KMP-be. Illegális tevékenysége miatt 1942-ben és 1944-ben bebörtönözték. 1944-ben Újpesten fegyveres partizáncsoportot szervezett, és részt vett a megszállók elleni harcban. 1945-től az MKP újpesti pártbizottságának titkára, 1946-tól a budapesti pártbizottság osztályvezetője volt. 1949-től 1951-ig az MDP KV káderosztályának vezetőhelyettese. Ezt követően 1955-ig Sztálinvárosban nagyüzemi párttitkár volt, majd külkereskedelmi miniszterhelyettesnek nevezték ki. 1955-ben a Csepel Vas- és Fémművek pártitkára lett, 1956-tól külkereskedelmi miniszterhelyettes. 1956. július 21. és október 28. között az MDP KV póttagja volt.

1956. október 23-24-én éjszaka részt vett az MDP KV Katonai Bizottsága megalakításában, és október 28-ig annak tagja maradt. 1956. október 27-28-án egyik kidolgozója volt egy katonai diktatúra bevezetését és Nagy Imre félreállítását célzó HM-tervezetnek. 1956 novemberétől 1957 februárjáig részt vett az MSZMP Szervezőbizottságának munkájában.
1957. február 12-től december 3-ig az MSZMP KB káderosztályát vezette. 1956 novemberétől 1970-ig az MSZMP IKB, majd KB tagja volt. 1958-tól belügyminiszter-helyettes, 1964 januárjától 1972 áprilisáig az Erdészeti Főigazgatóság vezetője. 1958 és 1967 között országgyűlési képviselő. 1967-től 1972-ig mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Ezt követően a HUNGEXPO vezérigazgatója volt 1980. december 31-i nyugdíjba vonulásáig. Visszaemlékezéseit a Kossuth Kiadó 1984-ben "A második vonalban" címmel jelentette meg.

Friss István (1903-1978)

Nagyváradon született. Érettségi után előbb a budapesti, majd a berlini és a londoni egyetemen tanult közgazdaságtant. Tagja lett a német, majd az angol kommunista pártnak. 1922-ben belépett a KMP-be. 1925-ben hazatért. 1928-ban a Kommunista című lap szerkesztőségében dolgozott. 1929-ben a rendőrség letartóztatta, 1930-ban három és fél év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után átszökött a Szovjetunóba, a moszkvai Lenin Iskolán tanított. 1936-ban Prágában dolgozott. Részt vett a Kommunista Internacionálé munkájában. Prága német megszállása után Lengyelországba, majd Svédországba menekült, itt 1940-ben internálták, majd a Szovjetunióba kapott beutazási engedély szabadította ki. 1941 és 1945 között a moszkvai Kossuth rádió szerkesztőségének tagja, a Komintern munkatársa volt. 1945-ös hazatérése után az MKP, majd az MDP KV Állampolitikai, illetve Államgazdasági Osztályát, 1952-től a KV Terv-. Pénzügyi és Kereskedelmi Osztályát vezette. 1948. június 14. és 1956. október 30. között az MDP KV tagja volt. A stabilizáció, az első hároméves terv, az államosítások előkészítésében vezető szerepet játszott. Mindvégig szemben állt Nagy Imre és az "új szakasz" gazdaságpolitikájával, ezért az 1954. októberi kv-ülést követően leváltották osztályvezetői tisztségéből. 1954-től 1974-ig az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének igazgatója. 1955-1956-ban a Társadalmi Szemle főszerkesztője. A forradalom alatt a pártközpontban dolgozott. A szovjet intervenció után, 1956 novemberétől haláláig tagja volt az MSZMP IKB-nak. 1956. november 16-tól 1962-ig az MSZMP KB Államgazdasági Osztályának vezetője. 1956. november 24-től 1957. január 15-ig a Népszabadság főszerkesztője. Az MTA levelező tagja 1953-tól, majd rendes tagja 1960-tól. Az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének igazgatója 1954 és 1974 között. A Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke. A szocializmus politikai gazdaságtanával, gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozott, részt vett a gazdaságirányítás reformja elméleti és gyakorlati kérdéseinek kidolgozásában.