Páger Antal a demokráciánkat választotta

 

Szabad Nép

Mint ismeretes, Páger Antal a napokban Budapestre érkezett. Szombaton újságírók előtt beszámolt hazatérése körülményeiről, terveiről.

Páger Antal 1932-től haláláig több mint 160 filmben játszott. Cannes-ban a legjobb férialakítás megosztott díját kapta a Pacsirtában (1963) nyújtott alakításáért

Mint elmondotta, kereken 12 esztendőt töltött külföldön, ebből az utóbbi 9 évet Argentínában, Buenos Airesben. Először festéssel próbálkozott, majd egy, az ott élő magyarokból álló színtársulat vezetője lett. A társulat tagjai közé tartozott Vaszary Piroska, Eszenyi Olga, Hajmássy Miklós és mások. Sokan szeretnének hazatérni, sok értékes emberünk kallódik odakint. Egy részüknek nincsenek anyagi gondjai, de fáradtak, nem akarnak tudni másról, mint a hazatérésről.

Terveiről szólva elmondotta: elsősorban - ha mód van rá - filmben vállalna szívesen szerepet, s ha a filmezés engedi, színpadra is lépne. Családja - felesége és két leánya - még Argentínában maradt, de ők is hazatérnek majd.

Páger Antal (1899. január 29. Makó - 1986. december 14. Budapest) Makón született, apja a pénzügyigazgatóság altisztje volt. A makói táncoskomikusi tanulóévek adták szilárd anatómiai vázát mesterségbeli tudásának, amivel a hatalmas színészi fortélyok arzenálját használta. Tudatosan alkalmazott fogásokat, tökéletesen egybeforrva az ábrázolt szerep jellemével, legyen az mozdonyvezető vagy nyugdíjas tanár, esetleg egy termelőszövetkezeti elnök. Szovjet katonatisztnek ugyanolyan hiteles volt, mint a Habsburg-idők arisztokratájának, japán tolmácsnak vagy külvárosi agg gézengúznak Pest peremkerületén. Színpadi szerzők és forgatókönyvírók köszönhetik neki halhatatlanságukat, mert nem eljátszotta szerepeiket, hanem a szerep szerinti figurává alakult. Kortársi drámák, komédiák szerepeinek adott életet, de a klasszikus szerepektől óvakodott. Egyetlen alkalom kivételével verset sem mondott. Rendszerint kisgazdákat ábrázolt filmen és színpadon. Ha mégis szegényparaszt: egy társadalmi kaszttal följebb csúszott föltörekvési meséket elevenített meg. Nem a nép. Csak a nép fia. "Hol lehet altiszt, azt kutatja." 1956 után visszaszerezte korábbi népszerűségét. Ott folytatta, ahol a német összeomláskor abbahagyta. Kiteljesítette színészetét. Érett művészi korszakát élte a Kádár-korszakban. Ez nagy teljesítmény, még ha a politika a hóna alá nyúlt is: tizenkét évnyi színházi szünet beszáríthatja az ábrázoló tehetségét. Tizenkét év más nézőket, más ízléseket hoz magával. Ő azonban a szó legszorosabb értelmében ott folytatta, ahol abbahagyta, egyszer sem lehetett rajtakapni a színpadon készületlenségen, művészetében hazugságon. Szerepből mindig igazat, igazul szólt, igazul alakított. Önmagát megsokszorozva adott nézőinek gyönyörűséget, biztatást, hitet az élethez. Nagy színész volt. Egyike színháztörténetünk legnagyobbjainak, bizonyítva, hogy a művészi igazság sosem évül el. (Sulinet)

Népszava, szerkesztőségi álláspont

Helyes és demokratikus,

hogy kormányunk különösebb feltűnés nélkül szabad hazatérési engedélyt adott egy neves színésznek, aki a felszabadulás előtti időben népellenes magatartásával súlyosan vétkezett nemzetünk ellen. Több mint 11 év telt el. Országunkban a dolgozók vannak hatalmon, s szocialista hazát építenek a Horthy-korszak rosszemlékű feudális-kapitalista országa helyén. Tizenegy esztendő hosszú idő, s ha a törvény nem is engedélyez súlyosabb bűnökre feltétlenül elévülést, hatalmunk, erőnk és mindenekfelett igazságunk tudata lehetővé teszi számunkra, hogy engedékenyebbek legyünk és megtorlás helyett lehetőséget adjunk vétkek jóvátételére. Helyes lenne, ha ez a szellem nemcsak emigrációban élő magyarokra terjedne ki, hanem azokra is, akik emigráció helyett hosszú évek óta töltik megérdemelt büntetésüket.

... Egész életében ügyel arra, hogy személye és magánélete ne kerüljön túlzottan reflektorfénybe, viszont jó érzékkel tudja, hogy azért neve, a vele készült riportok sora révén, kellő számban forduljon elő a lapokban. A különböző politikai körökből érkező "dörgölődzést" ellenszenvvel kezeli, igaz kezdetekben jobboldali "szimpatizáns", bár semmilyen pártba nem lép be. Egyre nagyobb riadalommal szemlélte a front közeledtét 1944-ben. Miután exponálja magát néhány toborzó gyűlésen a szélsőjobboldal mellett, jobbnak látja, családját mentve, vidékre költözni. Összepakol és villáját, ingóságainak jó részét hátrahagyva, a vas megyei Pornóapáti községbe költözik, inkognitóban. Egy ismerős házában élnek Pornóapátiban, innét jár be Sopron, Győr, Szombathely színházaiba egy-egy előadásra, úgy hogy nem tudják, merről jár be dolgozni. Pornoapátiban megkeresik, és közlik vele, hogy a német állam a nyugatra menekült magyar és egyéb művészekkel, zenészekkel, színészekkel együtt vendégül látja Hofgasteinben, ahol ragyogó ellátásban lesz részük... "Azt mondtam: szó sem lehet róla, én a német államnak nem lehetek a vendége. Menjen, aki akar. Alászolgája! Elmentek" - 1944. szeptember. "Elhatározták, kineveznek a filmügyek kormánybiztosának, ami ellen tűzzel-vassal tiltakoztam. Székeket törtem otthon. Sajnos a volt nejem (Komár Julia- szerk.) ebben nagyon benne volt. Ővele tárgyalták le. Én mélységesen összevesztem akkor. Székeket törtem. Őrjöngtem. Mit akarnak velem? Hová akarnak taszítani? Nem, nem és nem vállalok semmit. Én művész vagyok! Több vagyok, mintha kormánybiztos lennék! Fogtam magam, augusztus 20-án, (1944-ben). Elő a Buick kocsit! Elő a két gyereket, bele a bilit, a dadát! El innen! És ott hagytam Pestet. Elmentem Pornóapátiba, a dadánk sógorához, aki erdész volt... Ott voltam egész addig, amíg elhagytam az országot." A szorongató események közelsége kapcsán erősödik családja féltése. Akkori szálláshelyén ugyan van telefon, de elővigyázatosságból senki számára sem adja meg a számot, annál inkább meglepődik, amikor hivatalosan is keresni kezdik ott. (Felesége, Komár Julia "kotyogja el" telefonszámát a hivatalos helyeknek.) Egy rövid pesti utazást követően gyermekeivel együtt elhagyja az országot autóján, 1944 késő őszén. A Pesten történtek és annak következményei bírják rá az emigrációra végül. Távollétét ő végig ideiglenesnek gondolja és érzi is, a messziség ellenére. ... (www.szineszkonyvtar.hu)

De nem lenne demokratikus és nem lenne helyes, ha azokat, akik iránt népi demokráciánk az elnézés humánus gesztusát gyakorolja, ünnepelni kezdenénk és őket valamilyen formában engednénk olyan színbe beállítani, mintha valami érdemtelen szenvedés érte volna őket. És nem helyes, nem demokratikus - a munkásság igazságérzete tiltakozik ellene -, hogy sajtónk és rádiónk a fent említett hazatért színész körül módot ad ilyen félreértés felmerülésére. Aki hazatért, örüljön az otthonának, kapjon módot arra, hogy dolgozhassék és munkájával bizonyítsa be, hogy nemcsak hazatért, hanem meg is tért, hogy nemcsak a honvágy, hanem a feltámadt lelkiismeret is szerepet játszott abban, amikor népe bocsánatát kéri. Mi pedig engedjük csendben dolgozni, ne rakjunk homlokára megszégyenítő bélyeget - de szépségflastromra, kozmetikára sincs semmi szükség. Annál kevésbé lenne helyes, mert ellenséges elemek akár bátorításnak is tekinthetnék - s ez más megtérők ügyét is bonyolíthatná. Legyünk hát nagylelkűek, de ne osztogassunk babérokat ott, ahol legfeljebb az indokolt, hogy előlegezetten szemet hunyunk.

... Ez időben, idehaza távozását, és haza nem térését politikai beismerésnek értékelik. Felvetik felelősségét, némely II. világháború alatt forgatott filmjének hangvétele miatt. Bizonyos filmeket antiszemita, és horthysta propaganda filmnek titulálnak, ezek szereplői, és az alkotóstáb zöme, "tiltó listára" kerül. Ezek körében számtalan filmfőszerepe okán Páger előkelő helyen áll a nem kívánatos személyek sorában. Őt magát az Igazoló Bizottság 1945-ben nem tudja kihallgatni, hisz akkor már távol él hazájától. Ám nem sok különbséget tesznek ezek a bírálók, a film rendezője, operatőre, szereplői, és technikai személyzete között. Akik egy tiltólistára került film közreműködői, azok egyben bűnösök is. Gyakorta a szereplőknek, sőt a technikai személyzetnek meg aztán végképp semmilyen rálátásuk sincs a film egészére, révén, hogy rész-dialógusok, aznapi jelenetek gépelt példányait kapják készhez, hogy aztán a vágás és utómunkákkal, mikor milyen hangsúlyt kap valami, az már egy másik folyamat. A vitéz Bánky Viktor forgatta filmekben való megjelenés volt az egyik fő "panasz" Págerrel szemben. Vitáz Bánky Viktor a világhírű némafilmsztár, Bánky Vilma öccse, számos politikai ihletésű, propagandisztikus hangvételt sugalló filmet forgatott, egynémelyikében Páger címszerepet játszik. (Tudunk olyanról, hogy az operatőr, vagy hangmérnök, az adott filmes munka miatt soha többé nem kap a szakmában állást, és jószerivel múzeumőrként dolgozhat csak az új rendszerben) Páger erről később úgy beszél, hogy rászedték, és becsapottságának felismerése vezetett végleg távozásához, és az ország elhagyására. ... A hazatérés körülményeiről mendemondák keringenek, dokumentumokkal pillanatnyilag nem lehet alátámasztani. Mondják, hogy egyfajta alku-folyamat előzte meg a hazatérést, amelyben Páger egykor elhagyott házát kéri, valamint filmezési lehetőséget, és politikai semlegességet. (Ne kelljen a pártba belépnie.) Tény, hogy visszatértekor hamarosan filmezni kezd, és visszakapja házát, sőt némely eredetileg még fellelhető bútorai is előkerülnek, a hosszúnak tűnő távollét ellenére is. Politika a visszatérés kapcsán túlságosan fókuszban lévő művészt meg sem kísérli "beszervezni", inkább, amolyan áttételes úton használja ki visszatérését, "lám a népidemokrácia milyen demokratikus, milyen befogadó". Egyfajta mintául szolgál Páger hazatérése, hisz a nem sokkal később a hazatérő Jávor Pál esetében a döntő érv és bizonyíték Páger sértetlensége. ... (www.szineszkonyvtar.hu)