Nagyszerű mérkőzésen újabb nagy futballgyőzelem

 

Sándor bebiztosítja a győzelmet

A magyar csapat valamennyi tagja átlagon felüli teljesítményt nyújtott

A második félidő eleinte mezőnyjátékkal folytatódott a két 16-os között. A 8. percben viharos magyar támadás gyenge lövéssel fejeződött be. Csatáraink pompás játéka, fedezeteink újabb és újabb támadásindítása láttán az osztrákok kapkodni kezdtek. Fölényük egyre tartósabbnak bizonyult. A 11. percben Machos beadását Czibor adta Kocsisnak, aki a kapunak háttal, oldalazva rúgta kapura (nagy taps) majd Puskás tört előre, de rosszul került lábára a labda, elmaradt a gól.
Újabb és újabb gólhelyzetek adódtak az osztrák kapu előtt. A 14. percben Kocsis kiugratta Puskást, vele rohant a szabadon hagyott Machos. Ő kapta a labdát és óriási gólhelyzetben kapu mellé rúgta. Aztán Czibor váratlan bombája csúszott el a kapufa mellett. Mindkét csapat lelkesen küzdött. Negyedóra múlva az osztrákok erősítettek, meleg helyzetek voltak kapu előtt. De amint lehetett, máris mi támadtunk. Ragyogó volt a magyarok játéka. A 20. percben Kocsis elszaladt a jobbszélen. Sándor, felismerve a helyzetet, a középen lépést tartott vele és kérte a labdát.
Kocsis szépen befelé "találta" és Sándor tíz méterről kapásból a bal sarokba rúgta (2:0).
Két perc múlva Kocsis került jó helyzetbe, de elhamarkodásával mellélőtt.
Most már végig mi támadtunk, a szórványos osztrák rohamok elakadtak a szilárdan védekező Börzseiéken. Amikor a pálya óráin a mutató a 30. percre ért, az osztrák közönség ütemes tapsba kezdett, reklamálva a hírneves "Rapid-negyedórát". Ez azonban ezúttal elmaradt, a magyar csapat ellen nem lehetett eredményes hajrát kivágni. Sőt a magyar csapat most nagy nyugalommal játszva többet is megengedett magának és tetszetős technikai trükkökkel, jó húzásokkal végig fölényben marad. Győztünk 2:0 (1:0)-ra.

Ismét nehéz ellenfelet gyűrt le a magyar csapat

Két kiváló csapat mérkőzése fejeződött be ezzel. Az első félidőben még kiegyenlített volt a játék, de a szünet után egyre nagyobb erővel bontakozott ki a magyar csapat technikai tudása mozgékonysága, ötlettára, érvényre jutott jó kondíciója is. Ekkor még több gólt is rúghatott volna csatársorunk a szétzilált osztrák tizenegy ellen. Ezúttal is, akárcsak Belgrádban, Moszkvában és Párizsban, voltak kritikus tízpercek is, de ezeket lelkes játékosaink átvészelték, nyoma sem volt a régi ideges, veszekedő hangulatnak, mindegyik futballistánk arra törekedett, hogy segítsen a másikon, segítsen a győzelem kivívásában. A bécsi (negyedik őszi) győzelem nemcsak csapatunk jó játékának, hanem kifogástalan sporttársi szellemének is köszönhető.

A magyar csapat valamennyi tagja átlagon felüli teljesítményt nyújtott, különösen azok, akiknek erre elsősorban szükségük volt az osztrákok jó játéka miatt. Grosics ezúttal is biztos kezű kapus volt, egyetlen hibát sem vétett, de meg kell hagyni, hogy kevés dolga akadt. A hátvédhármasban nehéz rangsort felállítani, mindhárman erőtelesen, lendületesen, nagy biztonsággal játszottak. Mégis kiemeljük Kárpátit, aki régen látott, nagyszerű teljesítménnyel lepte meg a közönséget, nagy nyugalommal, kiváló rúgótechnikával, szívós küzdelemmel, szinte megbénította az osztrák balszárnyat. Börzsei ismét a csapat egyik oszlopa volt. Kotász pedig hamar belemelegedett a játékba gyorsaságával nagyhasznára volt a csapatnak. A fedezetek közül Bozsik az első negyedóra után ragyogóan játszott. Újra és újra támadásba dobta a csatárokat, az előretörésekben ezúttal nem nagyon vett részt - inkább a védekezés volt a feladat. Talán még nála is jobb volt egy hajszállal Berendi, aki ismét nagyon hasznosan, odaadóan játszott. Rendkívül lelkesedéssel küzdött és nemegyszer ámulva néztük, hogy négy osztrák csatárközül is ő kaparintotta meg a labdát. Csatársorunk eleinte ideges volt, láthatóan tartott a kemény osztrák játékosoktól, nem is ízlett az a játékmodor, amit a bíró megengedett. Elsősorban szélsőinkre vonatkozik ez, akiket bulldogként őriztek az osztrák védőjátékosok. De az idegesség fokozatosan felengedett, csatársorunk egyre jobban játékba lendült, s a második félidőben kiválóan játszott. E sorban Puskás volt a legjobb.
Nagy játékkedvvel, gyorsan, erőteljesen játszott, valósággal motorja volt a csapatnak. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy elérje régi formáját. Kocsis mozgékonysága különösen a második félidőben tűnt fel és Machos elevensége is jól érvényesült. Hidegkuti balszerencsével játszott, hamar megsérült, addig nagyon biztatóan szerepelt. Szélsőcsatáraink a mérkőzés eleji tartózkodó játék után erősen feljavultak, a második félidőben már sok borsot törtek az osztrák védők orra alá. Czibor kiszámíthatatlan ötletei, Sándor gyorsasága és nagy technikája jól érvényesült.

Az osztrák együttes jól felkészült csapat benyomását keltette, nemcsak abban, hogy ügyes, gyors játékosokból állt, hanem abban is, hogy rendkívül lelkesen, nagy akarattal küzdött. Nehezen adta meg magát, nehezen hajolt meg a magyarok nagyobb tudása előtt. A csapatban ezúttal elsősorban a védelem tört ki, mégpedig Engelmeier kapus, Röckl és Hasenkopf. Megfeleltek a fedezetek is. A csatársor meglehetősen szétesőn játszott. Hanappi volt a legjobb, pedig rajta is meglátszott, hogy nem igazi középcsatár, nem tudja összefogni a szárnyakat, nem tudta jó helyzetbe hozni társait.
Feltűnt, hogy milyen rosszul lőnek kapura az osztrák csatárok.
A svájci játékvezető, Wyssling az első félidőben nagyon megijesztett téves ítéleteivel, amelyekkel főleg csapatunkat sújtotta, továbbá azzal, hogy szemet hunyt az osztrák védők kemény játéka fölött. A második félidőben azonban már sokkal jobban vezette a mérkőzést. De az is igaz, hogy a csapatok megkönnyítették a dolgát és a második félidőben már minden zavaró körülménytől mentes, igazán szép, sportszerű küzdelmet vívtak a legjobb magyar és osztrák labdarúgók.

Bukovi Márton szövetségi kapitány a mérkőzés után így nyilatkozott: "Azt hiszem, mindenki tisztában van, azzal, hogy ilyen nehéz és hosszú mérkőzéssorozat milyen nagy megterhelést jelent. Ha esetleg ezt a találkozót elvesztettük volna, akkor sem hibáztathatnánk a játékosokat, hanem inkább azokat a vezetőket, akik ilyen megerőltető mérkőzéssorozatot lekötöttek. A fiúk hősies teljesítményt nyújtottak, s minden dicséretet megérdemelnek."
Josef Agauer, az osztrák válogató bizottság elnöke: "A kihagyott 11-es letörte csapatunkat, ennek tulajdonítom a kétgólos vereséget. Ennek ellenére a magyarok kétségtelenül jobbak voltak, megérdemelték a győzelmet. Nekem legjobban Berendi játéka tetszett."
Csapatunk vasárnap este baráti vacsorán vett részt az osztrák együttessel és a jól végzett munka tudatában hétfőn indul haza.

Vető József

Korábban a Szabad Neten:

Magyarország-Jugoszlávia

Labdarúgó-válogatottunk nem megy Melbourne-be

Olimpiai felkészülésünk jelenlegi helyzete, a további tervek és feladatok

A Magyar Olimpiai Bizottság titkára olimpiai előkészületeinkről

Magyarország-Lengyelország 4:1

Megérkezett a lengyel válogatott

Exkluzív interjú az új szövetségi kapitánnyal

Az Országos Testnevelési és Sportbizottság és az Országos Társadalmi Labdarúgó Szövetség nyilatkozata

Válogatottunk hazatért a nyugat-európai portyáról

A labdarúgás időszerű kérdéseiről

Élsportolóink műveltségéről

Brüsszel-Párizs-Lyon

Portugália-Magyarország

Hogyan lehet megmenteni a magyar futballt?

Brüsszeli visszhangok

A jobb erőnlét döntött Brüsszelben

Első vereségünk a Népstadionban