Szabó István

A teremtéstől ádventig

II. Hogyan beszélünk a szeretetről

Hogy mennyire nem könnyű a szeretetről hitelesen szólni, annak példázására forduljunk egy klasszikus irodalmi alkotáshoz, Shakespeare: Lear király című tragédiájához. Az öregedő Lear király, mielőtt leányai közt felosztaná országát, azt firtatja, hogy melyikük szereti őt jobban. A két idősebb lány csodálatos szózuhatagokban beszél arról, hogy milyen nagyszerű az a szeretet, amellyel ők apjukat szeretik. A legkisebb lány, hallván nővérei öndicséretét, magában így szól: "Cordelia mit szólhat? Hallgat - s szeret." Majd kicsit később: "Szegény Cordelia! S mégsem az! Mert gazdagabb szívem, mint nyelvem." S mikor apja megérdezi, ő mit szól, így felel: "Semmit, Felség." (Mészöly Dezső fordítása) A király haragjában száműzi Cordeliát. S mégis, később majd ez a kitagadott lány bizonyítja, hogy szíve gazdagabb, mint nyelve, ő menti meg álnok nővérei által kitaszított apját. Mintha János apostol figyelmeztetését hallanánk: "Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal." (1 János 3, 18) Véletlen ugyan, de oly sokatmondó, hogy a kelta Cordelia név a latin szív (cor) szóra rímel.

Cordelia a hallgatásával leplezi le nővérei tetszelgését: a szeretet nem keresi a maga hasznát. S ugyanakkor a hallgatásával kikerüli apja lehetetlen kérését is, mert a szeretet nem kérkedik. Nem azért hallgat, mert nem tudna mit mondani, hanem mert szeret.

A szeretet néhány megnyilatkozása

Ha például két szerelmes találkozik, nagy odaadással, rajongással, bensőségességgel köszöntik egymást, s boldogok, hogy összetartozhatnak. Szeretettel köszöntik egymást. A szeretetnek ez a dimenziója erotikus tartalmú. Vagy gondoljunk arra, amikor egy labdarúgó mérkőzésen a győztes gólt elérő játékost a társai túláradó lelkesültséggel köszöntik, vállukra kapják, csókolgatják, örömtáncot járnak vele. Szeretettel köszöntik. A szeretet bajtársias, egyáltalán társias jellege mutatkozik itt meg. Aztán ha családi találkozóra megyünk, átérezzük a közösség megújulásának örömét, az összetartozást: szeretettel köszöntjük egymást. A szeretet közösségi valósága tárul fel. Vagy amikor gyászban osztozva, méltósággal és részvéttel fordulunk a sírókhoz. Szeretettel köszöntjük őket. Itt a szeretet fájdalomban osztozó valóságával találkozunk. Ez a néhány példa talán jól bizonyítja: a szeretetnek sok-sok dimenziója van.

Ám a példák azt is jól érzékeltetik, hogy a szeretet különböző dimenzióit egymástól gondosan megkülönböztetve kell látnunk. A nevelés, az erkölcs, a jogalkotás, sőt, a tudomány világa, egész civilizációnk zűrzavarba kerülne ilyen megkülönböztetések nélkül.