Szegedy-Maszák Mihály válaszol a fel nem tett kérdésekre

 

Előadónk az alábbiakban válaszol az élő műsorban el nem hangzott, illetve az utóbb a honlapra beküldött kérdésekre.

Az előadás végén röviden utalt rá, hogy az ideális irodalomtörténet a számítógépes lenne. Pontosan mit értett ez alatt? (Tompa T.)
- Készül egy új magyar irodalomtörténet, amely nemcsak könyv lesz, de
számítógépes alakban is megvalósul. A számítógépes alaknak az a fő előnye, hogy változtatni lehet a szövegeken, tehát korszerűsíteni lehet őket. Így talán elkerülhető az a veszély, hogy mire megjelenik a könyv, már bizonyos mértékig elavul.

Sok szó esett a fordíthatóságról. Egy nemzet irodalmának túlélését valóban ez határozná meg? Mi lesz azon művekkel, amelyek lényege az adott nyelven érvényesülhet csak (pl. az Ön által is említett Esterházy művek)? (Tompa T.)
- Nem vagyok jós. A nemzeti irodalmak mint nemzeti irodalmak valószínűleg sokáig fönnmaradnak. Az egyre gyorsabban kialakuló világirodalom - ha úgy tetszik, a nemzetközileg számontartott művek összessége - viszont a fordítások minőségén múlik. Kiváló fordító és a műveket idegen nyelven értelmező irodalomtörténész nehezebben hozzáférhető műveket is elérhetővé tesz más nemzetek számára. Esterhazy Harmonia caelestis c. általam említett regényének máris létezik kiváló német fordítása.

Rangsorolhatók-e a nyelvek (többé-kevésbé) abból a szempontból, hogy mennyire könnyű vagy nehéz fordítani az adott nyelvre vagy nyelvről? Ha igen, a magyar nyelv hol helyezkedik el ebben a rangsorban? (F. Zoli)
- Két nyelv között akkor nagy a távolság, ha az őket használó anyanyelvi közösségeknek nem volt sok érintkezése a történelem során. Az európai nyelvek többsége indoeurópai. A magyar a ritka kivételek közé tartozik. Ez annyit jelenthet, hogy eredetileg magyarul írt műveket nehezebb lehet indoeurópai nyelvekre fordítani. Egyetlen példára hivatkozva: egy román regényt könnyebb lehet franciára fordítani, mint egy magyar regényt.

Persze, az indoeurópai nyelvek között is léteznek különbségek. A német és a magyar nyelvű közösség inkább érintkezett egymással a történelem során, mint pl. a perzsa és a magyar nyelvű közösség. Ezért megkockáztatható a feltevés, hogy valamely magyar költeményt könnyebb németre, mint perzsára fordítani.