Frankhegy 2000<br/>

Annyi embert és sarat egyszerre annyira meredek lejtőn, mint szombat éjjel Budapest határában magyar ember valószínűleg utoljára az egri vár ostromakor látott. Az akkori helyzettel ellentétben viszont most az emberek jókedvükben táncoltak, a felül állóknak pedig egyáltalán nem jutott eszébe forró szurkot zúdítani a lentről felfelé igyekvők nyakába.

Hat helyszín, temérdek dídzsé és minden elképzelést felülmúló tömeg várta a szombat este az immár hagyományosan nyár elején megtartott frankhegyi buliba érkező közönséget. A szervezők minden igyekezete ellenére a látogatók túlnyomó többsége nem hajlandó a meghirdetett összművészeti happeningként felfogni az eseményt, így az az idén is táncoló emberekkel teli acid partyba torkollott.

A budai dombság határában elhelyezkedő, nagyobb részén negyven fokos szögben lejtős telek, illetve az esemény szervezői kevésnek bizonyultak az iszonyatos tömeg fogadásához. Hajnali kettőkor már nem voltak a bejáratnál karszalagok, ezek hiányában a jegyárusok kedvesen megkértek mindenkit, az este folyamán már ne nagyon hagyják el a helyszínt, mivel másodszorra oda már nem fognak tudni bejutni. Négy körül a büfék is megadták magukat a várakozást felülmúló igényekkel szemben, a cigaretta és a sör eddigre egyaránt elfogytak, a bulizók így kénytelenek voltak egészséges üzemmódra kapcsolni.Az erre képtelenek és az álmosak viszont napfelkete környékén elkezdték elhagyni a terepet, így az ott maradók végre verekedés kiprovokálása nélkül is elkezdhették mozgatni a könyöküket.

A szárazon is csúszós terepet a reggel hat óra magasságában érkező eső tette végérvényesen életveszélyessé. Az első cseppeknek még mindenki örült, hiszen így végre megszűnt a folyamatosan mindent elborító porfelhő, a második ázással eltöltött óra után viszont már csak a legelszálltabb arcok nem menekültek a csekély számú ponyva, műanyag fólia vagy fa alá. Nyolckor mi is hazamentünk, teát ittunk és jót aludtunk.

Bede Márton

Ajánló: