2004 - zene és könyv formában

2004-ben kevés új bálvány született világszinten, inkább a korábbi években is ünnepelt idolok arattak. A hiphopról és a rythm'n'bluesról szóltak a toplisták, továbbra is tarolt a feketezene. Usher és az OutKast lenyúltak szinte minden elvihető díjat. Bár ebben az évben még születtek nagy albumok, a newrock kifulladni látszik - logikus kifutása nincs nagyon hova. Bár sokan visszatértek a régiek közül, az ABBA nem állt össze idén sem: kétmilliárd dollár is kevés ahhoz, ők újra együtt zenéljenek. A hazai lemezeladásokat szemlélve nagy változás nem volt az élbolyban, a lakodalmas-mulatós továbbra is kelendő. Üde színfoltként itt vannak a megasztárosok, akiknek tehetségük ellenére is úgy tűnik sikerült befutniuk. Az év underground sztárja a Bëlgából kivált Sickratman volt, belharcolt az Anima és Ákos Utolsó hangos dalától volt hangos továbbra is a legtöbb aréna. És a könyvek? A tavalyi esztendőt csak a könyv éveként szokás emlegetni. Ha elindulunk ezen a gondolatmeneten, akkor az ideit akár a könyvpiac várva várt átalakulásának kezdőéveként is aposztrofálhatjuk, azaz 2004 egyértelműen a fiatalabb kiadók és a nagy öregek közötti különbségek csökkenése, a kiegyenlítődés jegyében telt. És persze a sztárok hálószobatitkai jegyében, hiszen memoárokban, visszaemlékezésekben és mélyenszántó elmélkedésekben idén sem volt hiány.

A rendszerváltozás utáni könyvpiac történetében talán az idei volt az első év, amikor egyértelműen kiderült: a nagy múlttal és olvasótáborral rendelkező kiadók többé már nem rendelkeznek behozhatatlan előnnyel a piac fiatal szereplőivel szemben. A jellemzően szűkösebb forrásból gazdálkodó kis kiadók számtalan esetben bizonyították, hogy mozgékonyabb üzletpolitikával, a külföldi piacokra történő érzékenyebb és gyorsabb reakcióval felvehetik a versenyt az eddig támadhatatlannak hitt kiadókkal.

A sok feltörekvő kiadó láttán jogos feltennünk a kérdést: mi történik mindeközben az olyan nagy kiadókkal, mint az Európa vagy a Magvető? Előbbi továbbra is ismert hazai és külföldi szerzők műveit adja ki sorozatban (Szabó Magda regényei mellett Mario Vargas Llosa, Alberto Moravia, Jose Saramago, Günter Grass és Agatha Christie könyvei is az Európa gondozásában jelennek meg), ám az Európa profiljában a hazánkban hagyományosan mostohasorsra ítélt tényirodalom (Strauss-, illetve Picasso-életrajz) is folyamatosan egyre nagyobb szerepet kapott az idén.

Mégis, az Európa-könyveket kézbe véve határozottan az az érzésünk, hogy kiadványai megjelenését, borítóját illetően minél hamarabb meg kell újulnia, különben hosszú távon menthetetlenül alulmarad a kisebb olvasóréteggel rendelkező, de jóval innovatívabb kiadókkal szemben, melyek rendszerint a külföldi sikerkönyvekre is gyorsabban lecsapnak. Míg az Európa által kiadott könyvekre kétségkívül van igény, tanulságos, hogy az idei év talán legnagyobb sikerét a Széttört zene című Sting-önéletrajz jelentette a kiadó számára.

A Magvető esetében értelmetlen lenne összehasonlítani az idei és a tavalyi esztendőt - a tavalyi, hála Kertész Imre Nobel-díjának, egyértelműen a Magvető sikerszériájáról szólt -, ettől függetlenül idén is sok fontos könyv jelent meg a kiadónál. Végre utánnyomták a frankfurti könyvvásár Béke-díját elhozó Esterházy Péter szinte már hozzáférhetetlen kulcsművét, a Termelési-regény-t, folytatódott a Márquez-életművét bemutató sorozat is (Baljós óra, Söpredék), és a Magvető több sikerszerzője is jelentkezett idén regénnyel - Krasznahorkai végre befejezte Az urgai fogoly-t, Závada Páltól a Fényképész utókorá-nak örülhettünk, Térey János pedig egy Wagner-darab szövegkönyvét értelmezte újra, ANibelung-lakópark címmel.

Az év egyik legnagyobb nyerteseként minden kétséget kizáróan A Da Vinci-kód-ot megjelentető Gabo Kiadót lehet említeni: Dan Brown történelmi thrillere hónapokon keresztül vezette a hazai könyvhálózatok eladási listáit. Persze a Szent Grál rejtélyét kutató regény nemcsak hazánkban ért el meglepően magas eladási számokat; ADa Vinci-kód az Egyesült Államokban és Európa számos országában is a tavalyi év legnagyobb könyvsikere volt. Nehéz lenne megmagyarázni a szokatlan érdeklődést, hiszen a kalandregény és a kultúrhistória könnyed, olvasmányos, szépirodalmi felhangokat sem nélkülöző egyvelege egyáltalán nem ismeretlen műfaj. Elég, ha az év elején megjelent Imprimatur című történelmi regényre gondolunk az olasz Mondaldi-Sorti házas- és szerzőpár tollából (akik még Dan Brownnál is alaposabb és körültekintőbb kutatómunkát végeztek könyvük témájában), de az emberiség történelmének titkai már olyan íróóriásokat is megihlettek, mint Umberto Eco (A rózsa neve) vagy Szerb Antal (A Pendragon legenda).