Christian Gailly: Be-Bop

Vágólapra másolva!
A szintén dzsessz-zenésznek készült Christian Gailly könyvének főhőse, a fiatal, kefefrizurás Basil próbál rátalálni sajátos, egyedi hangjára és álmai asszonyára, ám úgy tűnik, egyelőre mindkettő várat magára. A 40-es éveinek végén járó Paul ezzel szemben régen felhagyott a zenéléssel, sikeres üzletember, aki nyaralni érkezik feleségével a tóparti kisvárosba. Jelentéktelennek tűnő találkozások sora veszi kezdetét, míg végül a szálak egy bizonyos vasárnapi dzsesszkoncerten futnak össze
Vágólapra másolva!

Christian Gailly 1943-ban született, dzsessz-zenésznek készült, és viszonylag későn lépett írói pályára. Hatodik, a kritikusok által egyik legjobbnak tartott Be-Bop című regénye 1995-ben jelent meg.

A lendületes és szórakoztató történet főhőse, Basile Volnasy fiatal dzsessz-szaxofonista, aki próbál rátalálni saját, egyedi stílusára, de nem tud kilépni a nagy bálvány, Charlie Parker árnyékából. Bálokon, banketteken, elsőáldozási összejöveteleken, lakodalmakon; vasárnaponként pedig egy kolostor kriptájának dzsesszklubjában játszik, de képtelen megélni belőle.

Nem sokkal azelőtt ismerkedik meg a hűvös és tartózkodó Cécile-lel és töpszli, kövérkés kamaszlányával, hogy egy szippantós kocsin vállal munkát, és ettől fogva nem tudja eldönteni, vajon tulajdon személyiségének vagy munkájának köszönhető-e a kifogástalan megjelenésű Cécile finom, ám félreérthetetlen tiltakozása.

A 40-es éveinek végén járó Paul ezzel szemben régen felhagyott a zenéléssel, sikeres ember, és most éppen nyaralni érkezik felesége, Jeanne társaságában a tóparti kisváros egyik villájába, melynek azonban - a véletlen, avagy az irodalom hatalma folytán - éppen eldugul a csatornarendszere.

Paul ekkor találkozik először a fiatalemberrel, s ettől fogva váratlan és jelentéktelennek tűnő találkozások sora veszi kezdetét, míg végül a szálak azon a bizonyos vasárnapi dzsesszkoncerten futnak össze.

Az irodalmi és zenei utalásokkal tűzdelt írás egyszerre szembesülés és megbékélés az ifjúkor múlandó és bizonyos értelemben szükségszerűen múlásra ítélt álmaival, ábrándjaival, idealizmusával, az egyén egykori és jelenlegi önmagával.