Mi legyen a dédi megfeketedett ezüstjével?

2013.04.20. 9:19

Megfeketedett, kicsorbult, hiányzik néhány darab a készletből. Szidolozzuk, fogkrémmel dörzsöljük, keverjünk otthon tisztítófolyadékot, vagy vigyük inkább szakemberhez? Miért ritka a felújítást vállaló ötvös, és honnan tudjuk, hogy ezüst-e az ezüst? Lakatos Bendegúz ötvössel beszélgettünk.

Forrás: Táfelspicc

Felújított kanálkészlet - forrás: Lakatos Bendegúz

Ékszereket felújító ötvöst találunk rengeteget, de az étkészleteket csak nagyon kevesen vállalják. Miért van ez?

Régen egész cégek álltak rá, elsősorban az étkészletek készítésére, a javítás nemigen került szóba, mert ezek a tárgyak egy életre készültek, nem néhány évre. A cégek mára eltűntek, már tényleg csak a rézművesek és ötvösök nagyon kis része foglalkozik felújítással, készítéssel még kevesebb, mivel az olcsóbb tömeggyártáson van a hangsúly. A felújítás macerás, érteni kell hozzá. Nehezebb a csiszolás, elpattanhat, elkaphatja a csiszológép, élei vannak, veszélyesebb, mint egy gyűrű például. A szerszámozottság is kevés helyen van meg hozzá. Sok ötvös azért nem vállalja, mert kisebb tárgyakra specializálódott, a konyhai eszközökhöz jellemzően nagyobb forrasztó- és egyéb berendezések kellenek, amellett, hogy más anyagkezelést igényel egy nagyobb tárgy.

Régen az ötvösművészet vagy ötvösség még összefoglalóbb fogalom volt, igaz, a tömegtermelés sem volt jellemző. Egy-egy szakember több mindenhez értett: öntött, vésett, csiszolt, akár foglalatot is készített. Ma az átlagember fejében az ötvös az aranyművest jelenti.

Ötvösség

A középkorban az ötvösség olyan iparművészeti ágat jelentett, amelynek mestere ötvözött nemesfémekből (aranyból és ezüstből) tárgyakat öntött és formált. Az eredeti értelemben vett ötvös egy személyben végezte a nemesfémek feldolgozásának minden munkafolyamatát, zománcokat és köveket is alkalmazott (lemezek öntése, préselése, domborítása, forrasztása, vésések, dróthúzás, filigránmunka és kőfoglalások). A magyar művészi ötvösipar a 14-17. században virágzott, a középkor végétől kezdve lassanként megindult a munkamegosztás. A 19. század végén vált szét az aranyműves, ezüstműves, ékszerműves és drágakőmetsző szakma, az összefoglaló név azonban maradt az ötvös. A 19. században már főként ékszereket készítettek, a 20. századra már leginkább az órás szakmával kapcsolódott az ötvösség. 



Ön mit csinál a konyhai eszközökkel?

A kicsorbult éleket átköszörülöm, a horpadásokat kikalapálom. A tisztításhoz, ha muszáj, magam keverek egy 3-4 komponensből álló vegyszert, de ha lehet, inkább kerülöm. Ha az elszíneződő szulfidos réteget - amely a levegő szennyezőanyagaitól alakul ki - le tudom csiszolni, inkább azt választom, mert így víz és sav sem éri a tárgyat. Ezután polírozom.

Hogy álljunk neki otthon a tisztításnak?

Lehet kísérletezni, a tárgynak valószínűleg nem ártunk vele, de a tapasztalataim szerint maximum félig-meddig sikerül, aztán jöhet az ötvös.

A szidol nem működőképes?

Régen valóban sokat szidoloztak, ezüstöt és rézt is. Ez agyrém, mert a fémek nem szeretik a szidolt - sőt a szidol kvázi a fémtárgy halála. A nagyobb, sima felületekhez jó lehet, mert egy sima polírozós vegyület. Azonban negatív ionok vannak benne, amelyek megeszik a fémet, ettől zöldül, kékül, feketedik. A kezelt tárgyat tehát kezelés után mindig közömbösíteni kell, a legegyszerűbb szódás vízben. Az apró kis réseket, kapillárisokat nehéz kitisztítani bármivel, főleg házilag.

Fogkrém?

A fogkrémet sosem próbáltam még, szerintem az lehet a lényege, hogy apró súrolószemcsék vannak benne, és ezek segítségével mechanikusan dörzsöli le a korróziót az ember. Valamit le lehet szedni a korrózióból, de a mélyedésekből, rovátkákból nem hiszem, és polírozó hatása biztos nincs.

Otthon készíthetünk egyáltalán ezüst tisztítására alkalmas szert?

Persze, ha tudjuk az összetevőket - citromsav, tiokarbomid, stb.- ezek vegyszerboltban beszerezhetők, de szakértelem kell hozzá, mert nem mindegy, milyen arányban elegyítjük.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Ha hiányzó készleteket szeretnénk pótolni vagy egész evőeszközkészletet készíttetni, hova forduljunk?

A teljes eszközök legyártása nagyon drága és bonyolult lenne, mert egy egész présgépet fel kellene hozzá szerszámozni, kézzel vésett présnegatívokat le kéne gyártani vagy beszerezni.

Ezek szerint nem öntik az ezüstöt?

Egész készleteknél nem öntöttek. A présnegatívokra helyezték az ezüstlemezt, majd a présgép 20 tonnás erővel rácsapott és bepréselte a fémet a negatívba. Egy-egy darabért lehet fémet önteni, de ez is nagyon nehézkes és macerás. Saját öntőmintát kell készíteni például az eredeti tárgy alapján, ezt kevesen vállalják.

Tehát, ha nem örököltünk a déditől, vagy túl sok darab hiányzik belőle, inkább a régiségboltokban vagy piacokon keressünk egész készletet?

Igen, érdemesebb, mert nehéz reprodukálni a hiányzó darabokat.

Honnan tudom megállapítani, hogy valóban ezüstöt veszek?

Megtévesztő lehet a korrózió, például eredetileg a réz zöldül, az ezüst inkább barnul, feketedik, de egy dohos pincében tartott ezüst tárgy is zöldesre színeződhet adott esetben. A hivatalos fémjeleket keressük. A régi ezüst tárgyakban ötszirmú lóhere és Diana-fej van 2-3 milliméteresben. A fémjelet is tudják hamisítani, de nem jellemző. Az újabb tárgyaknál saját mesterjegyet is vésnek bele, emellé ütik a hivatalos fémjegyeket, amelyek mutatják, hogy mekkora az ezüsttartalma a tárgynak.

Mekkora összeggel kellene számolnunk, ha felújíttatnánk egy egész étkészletet?

Ez függ a készlet nagyságától és állapotától is. Látnom kell, hogy meg tudjam mondani az árat, de egy állapotfelmérés után körülbelüli összeget már tudok mondani. Mondjuk, hogy 10 és 70-80 ezer forint között mozoghat a kondíciótól és a mérettől függően.