A keleti országokban az infrastruktúra kiépítése jelenti még mindig a legfontosabb feladatot, miközben nyugaton a már meglévő hálózatok és technológiák korszerűsítésére összpontosítják a forrásokat. Ez alól csak a harmadik generációs mobilszolgáltatások gerinchálózatának kiépítése és a szélessávú internet lakossági elérhetőségének bővítése a kivétel - derül ki a Gartner-Dataquest közelmúltban nyilvánosságra hozott jelentéséből.
A szakemberek szerint a közép-kelet-európai térség ugyanakkor gyorsan be tudja majd fogadni a legfejlettebb technológiákat, mivel jóval kevesebb régi gépezettel rendelkeznek a felhasználók, mint nyugaton, s ezért nem lesznek programegyeztetési gondjaik sem. A szakértők úgy vélik, hogy a belátható jövőben a fokozatosan liberalizálódó telekommunikációs ágazat lesz a legvonzóbb a keleti országokat meghódítani igyekvő befektetők szemében.
A piac bővüléséhez ugyanakkor hozzá fog járulni ezeknek az államoknak a gyors gazdasági növekedése is. A kontinens nyugati régióiban tapasztalható pangás természetesen itt is éreztetni fogja hatását, de a szakértők úgy vélik, 2007-ig akkor is évi 5 százalék körül fog mozogni a keleti országok bruttó hazai termékének (GDP) növekedési üteme. A Gartner elemzése ugyanakkor felhívja a figyelmet arra: nincs egységes recept a térség államaira, mert a telekommunikációjuk, hálózataik, IT-szolgáltatásaik, gépparkjuk és programellátottságuk különböző szinten áll, s így mindegyikhez saját megközelítést kell kidolgozni.
A Gartner szakértői a gazdasági és politikai helyzet, a lakosság száma és az IT fejlettsége alapján 4 csoportra osztották Közép- és Kelet-Európa 27 országát.
1. Lengyelország, Csehország, Magyarország, Észtország, Szlovénia
2. Oroszország
3. Románia, Szlovákia, Lettország, Litvánia, Bulgária, Horvátország
4. Albánia, Kazahsztán, Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Kirgizsztán, Macedónia, Örményország, Szerbia és Montenegró, Moldova, Bosznia-Hercegovina, Tádzsikisztán, Ukrajna, Üzbegisztán és Türkmenisztán
A szakemberek a legígéretesebb országokat az első két csoportba sorolták. Az elsők között azokat az Európai Unióhoz május 1-jétől csatlakozott országokat találjuk, ahol a legmagasabb az egy főre eső GDP és IT-kiadás. Ezekre az államokra a nyugatihoz közeli színvonalú szolgáltatások a jellemzőek, viszonylag jól kiépített infrastruktúrával, és így itt lehet a legdinamikusabb növekedésre számítani ebben az ágazatban.
Velikaja Rusz
Oroszország teljesen egyedülálló üzleti és piaci közeg, jóval csekélyebb gazdasági és politikai stabilitással, mint az első csoportba tartozó országoké. Itt a szállítók könnyen kerülhetnek jóval kedvezőtlenebb helyzetbe, mint a 3. csoport államaiban. Oroszország ennek ellenére igen jelentős potenciállal rendelkezik, lakosainak száma, ipari hagyományai, valamint földrajzi helyzete miatt.
Ugyanakkor régiónként igen eltérő képpel kell számolnia a befektetőnek.
Moszkva, Szentpétervár, Jekatyerinburg, Szaratov, Szamara, valamint Rosztov-na-Donu az európai, illetve Novoszibirszk és Krasznojarszk a szibériai területeken azok a gazdaságilag fejlett térségek, amelyek a leginkább számíthatnak a beruházók érdeklődésére. Az ország többi része túl elmaradott ahhoz, hogy fejlett technológiákat vezessenek be a helyi rendszerbe. A befektetők egy része ennek ellenére úgy ítéli meg: az orosz piactól távol maradni nagyobb kockázatot jelent a saját tekintélyére nézve, mint ha esetleg alulmaradna a részesedésért vívott helyi versenyben.
Az elemzők mindenesetre felhívják a figyelmet arra, hogy a szerződést megkötni Oroszországban sokkal könnyebb, mint betartatni. Azonban az itteni kockázat nagyobb haszonnal is jár, így sok vállalkozó Oroszországot tekinti elsőrendű célpontjának Kelet-Európában. Elsősorban az orosz nagyvállalatokat igyekeznek megnyerni maguknak. A kis- és középvállalatok szintjén egyelőre nincs mozgás, de számos nemzetközi projekt indult be az utóbbi években, elősegítendő az orosz gazdaság szerkezetváltását, ez pedig megnövelte az IT-technológiák iránti étvágyat is, még vonzóbbá téve ezt a piacot a befektetők szemében.
A harmadik csoportba tartozó országok hagyományaikat, valamint kis- és középvállalatokra épülő piacaikat illetően közel állnak Nyugat-Európához. Egy évtizeddel a berlini fal leomlása után azonban gazdaságuk még mindig nem gyorsult fel kellően. Infrastruktúrájuk elmaradott, mivel nem sikerült annyi tőkét vonzaniuk a fejlesztésbe, mint az első csoportba sorolt országoknak. Közülük ugyanakkor Szlovákia, Lettország és Litvánia májustól az Európai Unió tagja, és a felmérések alapján Románia potenciálja sem lebecsülendő.
A sereghajtók
A negyedik csoportba soroltak indulnak a legkevesebb eséllyel a beruházók kegyeiért folyó versenyben. A politikai bizonytalansági tényezők mellett ugyanis a gazdaság is igen törékeny lábakon áll ezekben az országokban. A Gartner szakértői úgy vélik, ezek közül az államok közül Szerbia, Macedónia, valamint Belarusz, Ukrajna és Kazahsztán nemcsak földrajzilag állnak közel Nyugat-Európához, de fogékonyabbak is a nyugati befolyásra. A szakemberek szerint a megfelelő gazdasági és politikai stabilitás mellett Szerbia fog a leggyorsabban felzárkózni a harmadik csoport országaihoz.