Balatoni mobilnet-románc

Vége a nyárnak, ideje mérleget vonni a hozzám hasonló netfüggőnek, hogy a nyaralása alatt mennyire sikerült (nem) elszakadni a világhálótól. Laptop és mobilnet-kapcsolat a táskában - komoly baj már nem lehet. Maximum akkor, ha nem tudjuk, mikor kell a Kapcsolat bontása gombra kattintani!

Ülök a Balaton déli partján, Siófoktól kissé keletre egy stégen, ölemben a notebook, a nap lassan eltűnik balra a dombok mögött - most éppen stabil a netkapcsolat. Frekventált nyaralóövezet közepén vagyok, körülöttem szinte több német és angol szót hallani, mint magyart. Ezúttal nem az alapos tesztelés, inkább csak a tapasztalatszerzés vezérelt, amikor még otthon becsomagoltam mindhárom mobilszolgáltató szélessávú modemjét. Mivel méréseket valójában nem végeztem, és a mobilinternet esetében a pillanatnyi térerőt, az elérhető hálózat sebességét, a sávszélességet számtalan, még a hozzáértők számára is olykor ködös tényező befolyásolhatja (például, hogy a mellettem lévő stégen ugyanígy notebookkal az ölében ülő csinos barna lány ugyanazt a hálózatot használja-e, mint én), ezért nem is részletezném, hogy melyik szolgáltató hálózata hogyan teljesített. Inkább csak általános következtetéseket vonnék le.

Bő egy éve kínálnak a hazai mobilszolgáltatók szélessávú, 3G/HSDPA-technológián alapuló internet-hozzáférést, a cégek sajtóközleményei alapján az érdeklődés óriási, egyre többen választják a vezetékes internet mellé vagy helyett a mobilt. Árban és sebességben már megközelítette egymást a két technológia - persze, amennyiben a felhasználónak nincsenek átlagon felüli elvárásai. Mobil szélessávú internetkapcsolattal a maximális elérhető elméleti sebesség jelenleg 7,2 megabit másodpercenként, amennyiben ezt az adott területen a hálózat, és a felhasználó készüléke is támogatja. Ha minden klappol, a gyakorlati érték akkor is megáll általában 4-5 megabit/másodpercnél, ami, tekintve, hogy bármiféle zsinór nélkül internetezünk, igen kiváló. Jobban elterjedtek azonban a maximum 3,6 megabit másodpercenkénti elméleti sávszélességre képes eszközök, és a szolgáltatók hálózatai is több helyen kínálják ezt a sebességet, mint a gyorsabbat. Ez esetben a gyakorlati átlag 1,5-2 megabit körül mozog másodpercenként. Ez a sávszélesség is kényelmesen elég, ha nem nagy fájlok le-, és különösen nem feltöltésére használjuk a netet, hanem - mint én most - levelezésre, böngészésre, távmunkára.

Az árak nagyjából a vezetékes nethozzáférés szintjén mozognak vagy annál valamivel drágábbak. Minden csomag tartalmaz valamiféle korlátozást, vagy a havonta felhasználható adatmennyiséget illetően, vagy, ha ez nincs megkötve, akkor a fájlcserélő hálózatok használata tiltott - érthető módon. De a mobilnet nem is erre való: az átlagos napi e-mail forgalom (még az enyém is), néhány óra böngészés, egy-két videó megtekintésével együtt is belefér havi 5 gigabájtba. Ha pedig a le- és feltöltés, nagy adatmennyiség mozgatása a fontos, akkor otthon és az irodában is ott a vezetékes hozzáférés. Ott van, ugyanis még szükség van rá. Egy átlagosnál kevesebbet internetező felhasználónak nem biztos, de nekem mindenképpen.

Nagyon könnyű megszokni a mobilinternet kényelmét is, azt, hogy a notebookot bárhol, bármikor bekapcsolhatom - akár itt, a Balaton partján is -, megkereshetem a szomszéd stégen ülő csinos barna lány Facebook adatlapját, és meghívhatom egy virtuális fagyira. Aztán a notebookot hátrahagyva egy igazira is, de az már egy másik történet...

(PC World)