A legolcsóbb megoldás iPhone helyett

Ha legszívesebben le sem szakadna a netről, és szereti, ha ezerféle hasznos vagy szórakoztató szoftver áll készenlétben a telefonján, de túl drága az Apple csodamobilja, akkor csak ajánlani tudjuk a Pulse-t.

A lapos kis érintőképernyős telefon már azzal sokak érdeklődését felkeltette, hogy ez az első, igazán olcsó androidos, vagyis a Google mobilis operációs rendszerét futtató készülék. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a felhasználó rengeteg, és remélhetőleg egyre több letölthető alkalmazást szerezhet be a telefonra, és kényelmesen használhatja velük a Google legfontosabb webes szolgáltatásait - például a levelezést, a térképeket, a naptárt.

A profik persze egészen a rendszer magjáig leáshatnak, ha szeretnének, hiszen az Android nyílt forráskódú, és ingyenes, de ez most is inkább csak azért fontos szempont, mert így még sokoldalúbb lehetőségeket rejt a fejlesztők számára. A szoftveres platform tehát vonzó, szó se róla, és a telefon bekapcsolása után derül ki: mára igen kiforrottá is vált.

Az Android Sense nevű, már a HTC Herón is megismert kezelőfelülete sokkal, de sokkal kellemesebb élményt nyújt, mint a Windows Mobile vagy akár egy S60. A rendszer működése maximum egy kicsit lassabb, vagy inkább kimértebb, mint várnánk, de egészében kulturált, és kényelmes, könnyen tanulható. A lényeg azonban a Pulse esetében a vas, ami az Androidot futtatja.

A készülék pedig tulajdonképpen nem más, mint egy Huawei telefon. A név sokaknak ismerősen csenghet, de segítünk: a kínai gyártó elsősorban hálózati eszközökkel foglalkozik, telefont mindeddig mi sem vettünk kézbe tőlük, így elsőre erős fenntartásokkal közelítettünk a kimondottan olcsó árazású modellhez. Néhány kellemetlenségtől eltekintve viszont pozitívan csalódtunk.

Masszív telefon jó kijelzővel

A készülék kézbe fogva összességében kellemes összbenyomást kelt: a burkolata fényes, kemény műanyag, a teljes egészében levehető hátlap pontosan illeszkedik, a gombok is elég masszívak, a telefon egyáltalán nem tűnik gagyinak. A telefon 11,5x6,3x1,35 centiméteres dimenziói és 130 grammos súlya révén éppen kényelmesen elfér akár az ember tenyerében, akár a zsebében, egyszerűen pont jó: se nem kicsi, se nem túl nagy. Használat közben a kijelző és a fényes burkolat természetesen borzasztóan gyűjti a zsíros ujj- és kéznyomokat, de ezzel együtt kell élni egy kapacitív kijelzős, vagyis ujjbegyre szabott telefonnál. Inkább a karcoktól kell óvni, amihez szerencsére jár hozzá egy műbőr szegélyes, neoprén külsejű tok.

Fotózásra nem a legjobb (Még több kép)

A Pulse legfontosabb része természetesen a képernyő, és erre a részletre, szerencsére, odafigyeltek a Huawei mérnökei: a 3,5 hüvelykes kijelző nagyon szép képet ad, és kiváló a fényereje is. Mivel november elején, főleg borongós időben használtuk, jórészt az irodában, 25 százalékosnál nem is kellett feljebb vennünk a fényerejét. Az érintős kijelző érzékenysége is pont megfelelő, ha esetleg fennakadás van a kezelésében, az leginkább szoftver belassulásának köszönhető. A hardver elvileg támogatja a multitouch, vagyis két ujjas kezelést is, de ehhez újabb Android-verzió kell majd rá.

A kijelzőn jóval kevesebbet matattunk, mint az iPhone-on, hiszen itt kezelőgombokat is kapunk a szoftverek vezérléséhez, nem csak a képernyőn kirajzolt virtuális kezelőfelület áll a rendelkezésünkre. A középső menügomb egy könnyű kis műanyag bogyó, amit görgethetünk és le is nyomhatunk, ez szolgál a kurzor pozícionálására és kattintásra. A telefonokon megszokott zöld és piros gombok mellett van egy állandó menügombunk és egy vissza/főmenü gombunk is, amivel visszafelé lépkedhetünk minden programban, a menükben, vagy akár a weblapok között is.

A telefon oldalán találunk még hangerőszabályzót és a kamerához tartozó elsütőgombot, valamint egy bekapcsológombot is, ami egyszer lenyomva lezárja a telefont, nyomva tartva pedig egy gyorsmenüt hoz fel, innen lehet azonnal némítani, vagy repülős módba kapcsolni a készüléket. A Tasks (feladatok) almenüből a kontaktokhoz, a tárcsázáshoz, a fájlkezelőhöz is gyorsan eljuthatunk, ezeket a funkciókat ugyanis rendszerint valahol a kezdőképernyőn, tetszőlegeses helyre elszórva találhatjuk meg.

A hangminőség és a kamera gyenge

A telefon töltője egyben a számítógépes szinkronizáláshoz szolgáló USB-kábel is, aminek legutóbb szintén az iPhone-nál örültünk nagyon. Tényleg praktikus megoldás, hiszen így a számítógépről is tölthetjük vele a telefont. A Pulse egyetlen, ám igen súlyos ergonómiai hibája, hogy a micro-USB csatlakozója és a minijack audio aljzat közös fedél alatt lakik. A hosszúkás fedelet félrehajtva könnyen le lehet törni, ráadásul így zsebből történő zenehallgatás közben az USB-port is koszolódik. Az már csak bosszantó apróság, legfeljebb gyártástechnológiai szempontból magyarázható, hogy nem 3,5 milliméteres sztenderd hangkimenet, hanem 2,5 milliméteres minijack van a telefonon, ami így belül is kevesebb helyet foglal el, viszont saját füles csak egy adapterrel használható.

Tokban érdemes hordozni (Még több kép)

Ez már csak azért is fájdalmas pont, mert ez az univerzális okostelefon, legalábbis érzésünk szerint, leginkább a mobilnetezni, filmet nézni, zenét hallgatni vágyó átlagfelhasználónak készült, aki szívesebben használná egy jó minőségű fülhallgatóval a gyárilag mellékelt, fülbe illeszthető egység helyett.

Már csak azért is, mert a telefon hangja nem hagy kívánnivalót maga után: a Pulse-tól ne várjunk ugyan iPod-gyilkos hangzást, de megteszi, a külső hangszórója pedig torzít ugyan, de nagyon hangos, ami leginkább az ébresztőóra-funkciónál jöhet jól. A hanghívások hangminőségéről sajnos már nem mondhatjuk el, hogy különösebben jó lenne: a telefon ilyenkor is eléggé torz hangon szól, és beszélgetés közben az érintőképernyő gombjait is megnyomhatjuk a fülünkkel. Ez az a részlet, aminél látszik, hogy végtére is fapados készülékről van szó.

A Pulse-ban van egy 3,2 megapixeles felbontású beépített kamera is, de ezt a gyártó helyében olyan nagyon nem emlegetnénk. A gyári fényképező szoftvere rémesen lassan dolgozik, gyakorlatilag képtelenek voltunk vele elmosódástól mentes képet készíteni, a filmfelvevő pedig csak 20 képkocka/másodperces felvételeket készít. A lencsét takarófedél sem védi, és nincs rajta vaku, vagy autofókusz-segédfény sem.

Már csak magyar ékezet kellene

A Huawei mobiljával kapcsolatban a legkellemesebb meglepetést az okozta, hogy a telefon milyen kényelmesen, zökkenőmentesen kezeli a wifis hálózatokat. Miután eltároltuk benne az otthoni és a munkahelyi hálózatot, a wifi bekapcsolása után gond nélkül feljelentkezett arra, amelyik éppen kéznél volt. A kezdő felhasználó számára csak az lehet kicsit sokkoló, hogy mint valami építő- vagy modellező készlettel, úgy kell foglalatoskodni a telefonnal az ismeretség elején. A kezelőfelületről ugyanis gyári állapotban hiányoznak az olyan alapfunkciók, mint például a wifi, a GPS, a 3G vagy a Bluetooth ki/bekapcsolása, vagy a fényerő beállítása: ezeket mind külön-külön kell letölteni a neten keresztül az Android Marketplace-ről.

Letöltés van dögivel, magyar ő és ű még nincs (Még több kép)

A Google-os mobilszoftver kezelőfelületét, mint említettük, sikerült gyorsan megkedvelni, csak arra érdemes odafigyelni, hogy rendet tartsunk az óriási, több képernyőnyire kibővíthető felületen. A programokat, widgeteket vagy különböző tartalmakat megjeleníteni képes kártyákat (wildcard) ide pakolászhatjuk ki a virtuális gombon keresztül elérhető főmenüből, ahol abc-sorrendben sorakozik minden, amit már letöltöttünk. A kezdőképernyő értelemszerűen a gyors elérést szolgálja, a menü pedig egy katalógus, amelyen belül segédprogramokkal rendezhetjük tovább a letöltött dolgainkat.

A szoftverek tárolására maximum 16 gigabájtos microSD-kártyát használhatunk, amit idehaza sajnos nem kapunk a telefonhoz, illetve, ameddig tart, a belső, körülbelül 60 megabájtos tárterület is munkára fogható. MicroSD-re viszont mindenképpen szükségünk lesz, mivel vannak szoftverek, amelyek egyáltalán nem hajlandók elindulni a kártya nélkül. A telefonon található File Manager alkalmazással kényelmesen pakolászhatjuk a telepített szoftvereket ide-oda, és innen végezhetjük el a rendszer frissítését is.

Erre pedig egészen biztosan szükségünk lesz, hiszen a Pulse szoftvere egyelőre nem lokalizált. A telefon menüje angol nyelvű, de ami ennél fájóbb hiányosság, a virtuális billentyűzeten nem szerepel hosszú ő és ű betű, csupán kalapos ékezettel. Maga a virtuális qwerty-billentyűzet egyébként kényelmesen használható, és a telefon vibráló visszajelzést is tud adni a gombok lenyomásáról, aminek köszönhetően tűrhető sebességgel lehet gépelni rajta. Nem mondjuk, hogy nem jönne jól egy valódi billentyűzet, de az Android sajátja is jól használható.

Minden nap lóghat a töltőn

A telefonnal főleg wifiztünk, így mérsékelten intenzív használat mellett 1-2 naponta kellett tölteni. A 3G-s mobilnetezés vagy a beépített GPS működtetése ezzel szemben már 7-8 óra alatt le tudja meríteni a telefont. Célszerű tehát mindig magunknál tartani az adatkábelt, és nap közben arról táplálni a készüléket. Amikor a PC-re van dugva, a CD-lemezen mellékelt T-Mobile-os PC Suite alkalmazás telepítése után cserélhető lemezként ismeri fel a számítógép, így könnyen másolhatunk fel rá fájlokat. A klienssel szinkronizálhatjuk rá Outlookból a leveleinket, kontaktlistánkat is, a felmásolt Office-dokumentumokat pedig egy gyárilag mellékelt szoftverrel nyithatjuk meg rajta, aminek a fizetős változatának beszerzése után szerkeszthetők is lesznek.

Jack és USB egy fedél alatt (Még több kép)

A telefon korlátaival persze nem árt tisztában lenni: a készüléket egy 528 megahertzes (Qualcomm gyártmányú, ARM rendszerű) processzor működteti, ami azt jelenti, hogy normál használat mellett, 1-2 egymás mellett futó alkalmazással nem lesz gond, de több program már jelentősen lelassíthatja az Androidot. A napi használat során is érdemes odafigyelni, hogy ne terheljük túl, és kéznél kell tartani egy task manager alkalmazást, amivel kilőjük a felesleges programokat, vagy egyáltalán, át tudjuk tekinteni, hogy mi fut éppen.

Mindent egybevetve munkához, szórakozáshoz, az online élethez kezes, rugalmas segédeszközt kapunk a T-Mobile Pulse formájában, amelyet új előfizetéssel, hűségszerződéssel már akár 50 ezer forintos, előfizetés nélkül akciósan 77 ezer forintos áron el lehet vinni, vagyis kategóriájának legolcsóbbja. Minket a használata során nyert pozitív tapasztalatok meggyőztek róla, hogy az Android egy nagyon ígéretes mobilplatform, a Huawei készüléke pedig megfelelő alternatíva a kispénzűeknek ahhoz, hogy kihasználják, kiélvezzék a benne rejlő lehetőségeket.

Az [origo]-t kiadó Origo Média és Kommunikációs Szolgáltató Zrt. kizárólagos tulajdonosa a Magyar Telekom Nyrt., egyúttal a készüléket forgalmazó T-Mobile tulajdonosa.