Tucatnyi zenés és filmes szolgáltatásból van kizárva az, aki a bankkártyája, IP-címe vagy regisztrációkor megadott lakcíme szerint nem az Egyesült Államokban él. A legtöbb szolgáltató licencelési okok miatt fordul a földrajzi szűréshez, ám ezzel a feketepiacot támogatja.

"Ez a videó nem elérhető az országában", "Kérjük vegye figyelembe, hogy a szolgáltatás csak az Egyesült Államokban élő ügyfelek számára elérhető" - a YouTube videomegosztótól a netes rádióoldalakon keresztül a digitális film- és játékboltokig számtalan szolgáltatás korlátozza a világ különböző pontjairól érkező látogatóknak kiszolgálható tartalmakat. Cikkünkből megtudhatja, hogy a cégek miért bánnak egyre többször mostoha módon a külföldi látogatókkal.

Forrás: [origo]
Városra pontosan meg lehet találni a felhasználókat az IP-adatbázis alapján

Az internetes szolgáltatások használatát azért szűrik földrajzi alapon, mert a tévétársaságok, lemezkiadók csak egy-egy régióra  vásárolják meg a terjesztési jogokat, illetve a helyi nézőket célzó hirdetéseket helyeznek el oldalaikon. Mindebből az átlagfelhasználó persze csak annyit lát, hogy ha felkeres egy oldalt, azon az "ez a szolgáltatás az ön országában nem elérhető" figyelmeztetés fogadja, amiből joggal gondolhat arra, hogy a gonosz multicég számára az ő pénze nem elég jó, egyes tartalmakhoz pedig akkor sem férhet hozzá, ha fizetne értük.

Kérdés nélkül elmondja a böngésző, hogy hol vagyunk

A szolgáltatók több módszert is használnak a jogosulatlan felhasználók kiszűrésére. A legradikálisabb technológiát a a geo-IP-adatbázisok jelentik, amelyek a felhasználó számítógépének kiosztott hálózati cím alapján döntik el, hogy hozzáférhet-e a netező az adott tartalomhoz. Ezek az adatbázisok többnyire nem elég pontosak ahhoz, hogy város- vagy utcaszinten meghatározzák a számítógép helyét, az ország meghatározására azonban tökéletesek. Amikor a YouTube nem szolgáltat ki számunkra egy videót, csupán a fekete lejátszót mutatja, akkor ilyen eszközzel határozták meg helyzetünket.

Forrás: [origo]
Esélyünk sincs szétnézni a Vevo zenés oldalon, csak a YouTube csatornájuk van nyitva

E fajta védelem hátránya, hogy kijátszható: léteznek olyan virtuális magánhálózaton (VPN) alapuló szolgáltatások, amelyek segítségével havi néhány ezer forintért bárki amerikai vagy mondjuk brit felhasználónak álcázhatja magát, így külföldről is használhatja a szolgáltatásokat, például az amerikai Hulu videós szájtot vagy a brit közszolgálati média high-tech internetes szolgáltatását, az iPlayert.

Nem lehet kikerülni a bankkártyaszűrést

A fizetős szolgáltatások nemkívánatos használatát a bankkártya vizsgálatával is megakadályozhatják a szolgáltatók. Ha a szolgáltatást úgy állították be, hogy kizárólag bizonyos országokban kibocsátott kártyákkal fogadnak el fizetést - és a PayPalhez hasonló pénzügyi szolgáltatókat ne fogadjon el - úgy sikeresen a célpiacon belül lehet tartani a digitális termékeket.

A szabadosabb webboltoknak elég egy külföldi számlázási címet megadni ahhoz, hogy engedjék ott vásárolni az egyébként nem jogosult felhasználókat. Az Amazon Kindle könyvesboltjában például jóval nagyobb állományhoz férhetnek hozzá azok, akik a regisztrációkor egy kitalált amerikai címet adtak meg, vagy később "költöztek át" a másik kontinensre.

Zenét és filmet sem vehet a magyar külföldről

A földrajzi korlátozásoknak leggyakrabban a zenei- és videós szolgáltatások esnek áldozatul. Az iTunes zeneboltja mellett kimaradnak a magyarok a testreszabható Pandora rádióból, nem vehetnek zenét a remek akciókat kínáló Amazon MP3 boltból, sőt a saját zenék feltöltésére és netes streamelésére kitalált CloudPlayert sem használhatják. A liberálisabb szolgáltások közé tartozik a svéd Spotify, amely ugyan megszűri a regisztrálókat, ám ha egyszer valahogyan sikerült szert tenni a havi öt dollárba kerülő Unlimited előfizetésre, akkor gond nélkül zenél nekünk a világ bármely pontján. A Last.fm netrádió esetében csupán annyi a korlátozás, hogy a rendszeren elérhető zenéket ingyen csak bizonyos ország lakói hallgathatják, a többieknek havi háromdolláros havidíjat kell fizetniük. A zenés szolgáltatások hiánya különösen azért fájó, mert a hazai zeneboltok kínálata nyomába sem érhet az iTunes-nak vagy a Spotifynak.

Forrás: [origo]
Nem férünk hozzá az új Glee epizódokhoz sem Amerikán kívülről

Az aktuális sorozatokat kínáló Hulu.com szinte teljes tartalma elérhetetlen Amerikán kívülről. Egyedül az If I Can Dream websorozatot nézhetjük meg, ha nem rendelkezünk az egyesült államokbeli IP-címmel. Ennyi engedmény sem tesz az online videotékák legjobbika, a Netflix, amely már a nyitóoldalon arra figyelmeztet, hogy valódi amerikai postai címre van szükségünk a regisztrációhoz és a szolgáltatás használatához.

Teljes kavarodás található az e-könyvek piacán is. A kiadói partnerségek és szerződések miatt előfordulhat, hogy az egyik boltból nem vásárolhatjuk meg a keresett címet, míg a másik hajlandó nekünk eladni. A legrosszabb esetnek az számít, amikor csak a papír kiadványokra van a terjesztőnek szerződése - ilyen például Mark Russinovich Zero Day című frissen megjelent thrillere - ezért Európába csak a keményborítós kötetet lehet megrendelni, a digitális verzióhoz nem juthatunk hozzá.

A játékipar teljesen profi

A szórakoztatóipar különböző ágai közül a videojáték-ipar építette fel a legjobban a disztribúciós rendszerét. Kénytelenek voltak, hiszen például egy autószimulátor végigjátszásához nyelvtudásra sincs szükség, a számítógéphez remekül értő játékosok pedig akkor is letöltötték a várt címeket, ha legálisan nem juthattak hozzá.

A közel egy évtized alatt kialakított digitális játékboltok a legtöbb igényt kielégítik. Ugyan mindegyik támogatja a hely alapú szűrést, sőt az eltérő árazást is, használatuk során azonban nem érzi magát becsapva vagy kizárva a vevő. A legjobb a Valve játékstúdió által üzemeltetett, saját telepíthető klienssel rendelkező Steam, amely nem is mutatja azoknak a játékoknak az adatlapját, amelyeket az adott országból nem vásárolhat meg a felhasználó. A brit és amerikai webbolttal is rendelkező Direct 2 Drive az egyes játékok adatlapján ismerteti a korlátozásokat, de a legtöbb címnél a "This product is available worldwide" (Ez a termék a világ bármely pontján megvásárolható) felirat látható. A rendszer nem tökéletes: komoly vitát váltott ki egy kelet-európai stúdió eltérő árazási stratégiája, amely engedményeket tett a feltételezésük szerint szegényebb európai gamereknek, viszont a teljes ár megfizetésére kötelezte nyugati társaikat.

Forrás: [origo]
Ritka látvány: Francia- és Németországban nem kapható a Mount&Blade új része

A játékkonzolokhoz kötött boltok több problémát okoztak a játékosoknak. Bár konzolt a kényelmes, a telepítés nyűgjétől megszabadulni vágyó játékosok vettek, sokáig kellett arra várniuk, hogy elérjék a készülékükhöz való fizetős online szolgáltatásokat, üzleteket. Az Xbox Live magyar verziója csupán 2010-ben indul el, a Playstation 3 tulajdonosok pedig a mai napig várnak arra - ki angol, ki amerikai felhasználónak hazudva magát - hogy végre legyen magyar Playstation Network.

A letiltott tartalmak miatt a feketepiac erősödik

A letiltott, nem elérhető, megvásárolhatatlan tartalmak, késve vagy sosem megérkező filmek léte azért különösen zavaró, mert a külföldi sajtót olvasó, amerikai vagy brit szolgáltatásokat használó netező mindenképpen találkozik azok reklámjával. Míg korábban a moziplakáttal csak akkor szembesült a néző, ha azon az utcán sétált, ahová kiragasztották, ha olyan lapot vásárolt, amelyben reklámozták, addig mára a reklám globálissá vált. Minden internetező, üljön bármelyik országban is a számítógépe előtt, ugyanakkor töltheti le az új Iron Man mozi trailerét, ugyanakkor nézheti meg a legújabb Mortal Kombat játékból bemutatott képeket, és ha idegen nyelven olvas, akkor a könyvek megjelenése előtti interjúkat, első kritikákat is akkor látja, amikor nyugati társai.

A megvásárolhatatlan, egy-egy piachoz kötött termékek és a kiszolgálatlan igény pedig csalódottságot vagy kalózkodást szül. Valószínűtlen, hogy hosszasan keresgélne a videómegosztókon az a rajongó, aki kedvenc együttesének legújabb klipjét nem tekintheti meg, mert rossz országban lakik. A többség ilyenkor inkább a fájlmegosztó oldalakhoz, mp3-as blogokhoz vagy torrentoldalakhoz fordul, hogy megpróbálja megszerezni a zenés videót. A mindennapokba beépült, a felhasználók által megszokott feketepiac azonban senkinek nem szolgálja az érdekeit. A jogtulajdonos nem jut pénzhez, a vásárló nem tudhatja biztonságban digitális jószágait, hiszen nem jár hozzájuk semmilyen szolgáltatás. Élünk egy olyan interneten, ami két részre van osztva: arra, amiről vásárolni is lehet, és arra, ami csak a reklámokat mutatja incselkedve.