Verebes István: Tudtam, minek mi az ára

Tudatosan hagyta ott a kereskedelmi tévék világát, az a közeg nem vonzza már, de belátja, hogy anyagilag nem járt rosszul a szerepléssel. A Nap-kelte marad életében addig, amíg Gyárfás számít rá, Fábryt tehetséges, de nagyon elszabadult humoristának tartja, a hétköznapi életből jövő kritikák és reakciók pedig nemigen érdeklik.

Dolgozott a TV2-nek, RTL Klubnak, MTV-nek. Mit gondol róluk most?

- Semmi különöset. Az RTL és a TV2 kapitalista vállalkozások a reklámprofitért való versenyben. Aki az ennek a célnak rendelt szándékoktól eltérően különlegesebbet vár azoktól, az öncsalással él. Az MTV helyzetét ugyanakkor szűkösnek, kényszerűnek, de egyszersmind gazdaságilag ellenőrizetlennek érzem. Amíg a politika nem látja be, hogy a magyar televíziózás hagyományai a kultúrán, az értéken alapultak, hogy az arra ellenőrzötten fordítható, igenis komoly összegek hozama óriási lehetne, addig ez a mulasztás egyre jobban visszaüt egyébkénti lehetőségeire. Esélyt kellene teremteni arra, hogy a közszolgálati televízió valóban szolgálhassa a köznek érdekeit, értékeit, és hogy ne kelljen versenyeznie a vállalkozói televízióval. Ez a mai ráfordításnál sokkal több tízmilliárdokba kerül, és egy, a törvényhozásban egységesen megszavazott függetlenség, igényesség, valamint annak egy szigorúan ellenőrzött gazdálkodása volna a garanciája. A közszolgálati tévében pedig nem kellene görcsösen növelésre kényszeríteni a nézettséget. Ha lehetősége volna olyan műsorrendre, amilyenre most nincs, először elég volna a jelenlegi, átlag 8-10%-os nézettség, s ha az helytálló, egy idő után vonzaná mindazokat, akik a társadalom szellemi elejének, élesztőjének számítanak, függetlenül attól, miféle a szocializációjuk. Ebben magam nagyon hiszek, és biztos vagyok.

Tudatosan vonult vissza a kereskedelmi tévézéstől?

- Tudatosan "léptem bele", és tudatosan tartom egyre távolabb magam. Miért? Mert már jó ideje nincs szükségem az ott megkereshető összegekre.

Kereskedelmi tévés szereplései milyen hatással voltak színházi munkáira, az ön megítélésére?

- Kétségtelenül rontottak azon, de amúgy egzisztenciális károm nem származott belőle. S mivel az általam szerelmesen szeretett műfajban, a kabaréban negyven éve működöm, munkáim szakmai minősíthetőségével a színházi céhben már gyakorlatot szereztem legyőzni az egyes sznob ellenérzéseket. A tévézés esetében is számoltam azzal, minek mi az ára.

Hogyan emlékszik vissza a Heti Hetes-időszakra?

- Nem bánom, de büszke sem vagyok a magam részvételére. Volt, hogy tévedtem, néha magam is belecsúsztam ízetlenségekbe, de egyszer sem hazudtam, önérdekből nem mondtam mást, mint amit gondoltam, valamennyi politikai korszakban, és helyzetben önmagam maradtam ott is. Nem valószínű, hogy visszaüljek, sőt, inkább kizárt, mert számomra annak világa se nem fontos, se nem vonzó.

A TV2-n beült a Buzera című műsorba Torgyán doktor mellé. Ez nem volt feladása a korábbi nézeteknek?

- Adott esetben bárki mellé beülök, azt hiszem, nagyon kevesen vannak, akik ellen tartózkodásommal tüntetnék. Mellesleg "korábbi" nézeteim nem voltak mások, mint amilyenek "későbbi" nézeteim, és ezek egyáltalán nem tiltják Torgyán Józseffel való megjelenésem. Színesebb és tágabb a nézetrendszerem annál, semhogy ne legyek alkalmas akárkivel való dialógra -, még ha belátom is, hogy a Buzera e tekintetben is sikertelen alkalomnak mutatkozott.

Meddig tervezi a Nap-kelté-t? Van olyan elhatározása, hogy szakít a televíziózással?

- Tíz éve dolgozom a Nap-kelté-ben, Gyárfás Tamás irántam való lojalitása munkaköri otthonommá tette az Angol utcai intézményt. Egyetlen biztos havi jövedelmem innen húzom tíz éve, tartozom annyival Gyárfásnak, hogy az ő döntésére bízom, meddig számít rám. Ameddig pedig számít rám, addig biztosan számíthat rám.

Ki volt a legérdekesebb vendége?

- A legnagyszerűbb élményem Botka Valéria, és a Rádió Gyermekkórusának egykori tagjainak rögtönzött koncertje volt a stúdióban. És azért, mert azt igazolta, hogy az érték, a kultúra, ha jó kezekben és időben épül a gyermekbe, felnőtt korban sem múlik, hanem kiteljesedik, gyarapodik.

Tud segíteni a tévé a színháznak? Hogyan?

- Nem pontosan értem a kérdést. Ha személyes működésemre vonatkozik, akkor a válaszom egyértelműen: nem! Ha amúgy, általánosan értendő, akkor igen, például azzal, hogy a jó előadásokat közvetíti a nézőknek.

Van olyan létező műsor, melyet elvezetne szívesen?

- Nemigen van.

Néz még tévét? Mely csatornák, mely műsorát?

- Körülbelül 700 csatornát fog otthon az antennánk, de 700-szor szívesebben nézem a Mezzót, mint az összes többit.

Mint régi kabarészerző, mit gondol a Comedy Central és a Poén csatornák műsoráról?

- Ezek kívül esnek a nálunk fogható 700 csatornán, így semmit nem gondolok róluk.

És Fábryról hogyan vélekedik?

- Fábry a műfaj egyik legtehetségesebb személyisége. Sajnos kárára lett, hogy politikailag elkötelezte magát, és ráadásul rögeszmés ízléstelenségei és ízléstelen rögeszméi erőltetésében nagyon nekiszabadult. Jószerivel mára teljesen eldugult rendkívüli tehetsége. A jelenlegi gyűlölet-hangulatban a politikai humor nagyon nehezen lehet kacagtató. De kellő érzékenységgel, ízléssel, szakmai alapossággal, pártatlansággal, kellő időnek a ráfordításával érdemes volna megpróbálnia valakiknek, ha volnának "valakik"!

Korábbi munkái miatt rokonszenvvel vagy ellenszenvvel találkozik a hétköznapokban?

- Ezzel is, azzal is, de egyiknek sincs számomra jelentősége. Önreflexióimat kizárólag a saját lelkiismeretem nyugtatja vagy dorgálja.

Könyvet ír, miért pont ORNÉL a címe?

- Aki elolvassa a regényt, megtudja. Annyira önmagam vagyok a főszereplő, amennyire belátó vagyok vele a tekintetben, hogy magam is hasonló közegben kísértettem meg lehetőségeimet. Ám magamat a könyvben egy másik alakban jelenítettem meg jellemzőbben. A saját élményeimet írtam meg, csak másképp, mint Friderikusz. És azért, mert én nem vagyok Friderikusz - miközben ő igen jó barátom!

És mit gondol Friderikusz könyvéről?

- Még nem volt időm elolvasni, de nem kerülöm meg a kérdést. Friderikusz könyvének hatása alapján azt válaszolom, hogy ő olyan formában vállalja a véleményét, ahogy magam egyelőre még nem tenném. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne méltányoljam őszinte vállalását, szókimondását, amiből ma Magyarországon igencsak híján vagyunk.