A zenés valóságshow-kban, tévés tehetségkutatókban nem elég jól énekelni: el kell adni a produkciót tévézők millióinak, akár tánccal, akár csábító pillantással, akár fenékriszálással. Nem mindegy, ki, mikor, mely kamerába néz, hogyan tartja a mikrofont, merre indul, és melyik kezével simít végig a haján. Az X-Faktor-ban négy koreográfus dolgozott hónapokig az énekesekkel: az RTL fiatal sztárjairól kérdeztük őket.

Papp Tímea színházi munkái mellett dolgozott már korábban a Szombat esti láz-ban, vendégfellépőkkel, közös produkciók előállításán, a Csillag születik-ben, de klipek elkészítésében is segédkezett. A VV4 indulásakor ő instruálta az est meglepetéseként színpadra lépő Stohl Andrást, aki a Rossz vagyok, de használható-t énekelte, tánc közben. Az X-Faktor-ban Feró csapatával, a 25 fölöttiekkel, Vastag Csabával, Szabó Mariannal és Wolf Katival foglalkozott.

"A színpadi rutin előny és hátrány is: megszokták, hogy szembe vakítja őket a fény, a lányok magabiztosabbak a magassarkúban, de vannak berögzült mozdulatok, szokások, esetleg előnytelen testtartás, lépések, amelyeken változtatni kell. Ők már több fellépésen voltak túl, volt elképzelésük arról, mit hogyan szeretnének. Ők félkész vagy teljesen kész művészek, de tudtam velük bánni, mert van rutinom, öt éve foglalkoztat az RTL Klub, és színészekkel dolgozom évek óta" - mesélte.

Az X-faktorosok maguktól többször nyúltak volna egy-egy elemhez, mint ami szakmai szemmel indokolt lett volna. "Vastag Csabának pár berögzült mozdulata bizonyos helyzetben jól jön, ilyen az 'imádkozó sáska', amikor leguggol, szorítja a mikrofont, noha ezek musicalból való elemek. Nem szabad azonban ezeket sokat használni, az a jó, ha megkeressük a megfelelő pillanatot, így bizonyos zenei váltásoknál kifejezetten jól jön egy-egy ilyen mozdulat" - magyarázta.

Papp Timi szerint a tökéletes színpadi jelenlétnél minden egyben van: hogyan néz, mire gondol, mit sugároz az előadó. Megbeszélik előre, mit kell tenni, hogy szimpatikus legyen az énekes, és az adott számhoz is passzoljon a mozgás. "Ezt úgy hívják, színpadi előadóművészet, és mindenkire vonatkozik, legyen az bűvész, popsztár vagy táncos, minden sejtjének azon kell dolgoznia, hogyan adja át magát száz százalékban. A nagyközönség csak a végeredményt látja, el sem tudja képzelni, hogy Beyoncé, Usher, Michael Jackson mögött milyen kőkeményen dolgozott egy team, koreográfusok hada, hogy abban a fényben, abban a ruhában mi hogyan néz ki, vagy épp egy mozdulatnál hogy álljon a lába" - mondta.

Az X-faktoros társaságot "jó kis csapatként" definiálta. Vastag Csaba szerinte elég nagy skálán mozgott, nála sok hozott stílust, stílusjegyet kellett átgyúrni. Mariannt öntörvényű embernek ismerte meg, aki nem szívesen fogadta el a szakemberek tanácsát: ezek bizonyos részét felhasználta ugyan az előadásban, de a javaslatok másik részét egyáltalán nem vette figyelembe. A koreográfus szerint így az előadó érezheti azt, hogy teljesen önmagát adta, elhiszi, hogy ez is fontos - de lehet, hogy tovább versenyben lett volna, ha betartja a felkészítők kéréseit.

"Wolf Katival és Csabival szerintem jól dolgoztunk, de kevés idő alatt kellett csodát létrehozni. Abból dolgozom, ami van, megnézem, ki mit tud, nem erőltetek semmit. Ha valaki nem táncos típus, akkor ne csináljunk belőle bohócot! Katit mondjuk lehetett táncoltatni, de nem az egész előadás alatt: elég volt pár lépés, pár csípőmozgás, és a néző úgy érezte, hogy végig táncolt, holott mögötte a tánckar volt, amely nem állt le. Fontos az arányt eltalálni: a tánckar nem lehet sokszor egy show-ban, mert beszippantja az előadót, és elveszi a figyelmet. A számhoz kerestük a látványt, és nem fordítva" - mesélte.

Papp Timi másképp dolgozik színházban és tévéshow-ban: "Nem mindegy, hogy színpadra vagy kamerának koreografálok: a darabot, a színpadot mindig szemből nézzük, a tévé meg sok kamerával dolgozik, mindent megmutat, közelről is. Koós Gyuri az X-Faktor rendezője, vele sok műsorban voltunk már együtt. Mindent átbeszélnünk a műsor előtt, de tudja, hogy milyen hatáselemekkel dolgozom, hogyan, milyen szögből mutatnak jól" - tette hozzá.

Fanni imádta a táncosokat, Dorka mutogatott

Ódor Dániel Geszti csapatát erősítette, így a huszonöt éves kor alatti lányokra felügyelt. "Dorkával meg Fannival eleinte nem ment könnyen, nehéz volt rávenni őket, hogy sokat mozogjanak. Mi többet szerettünk volna, de ők attól tartottak, túl teátrális lesz a produkció, így lejjebb vettek. Újra el kellett ismételni, hogy a képernyőn az nem sok: ha eleget mondtuk, betartották. Fanni sajnos elég hamar kiesett, Dorka viszont, ahogy ment a műsor, idővel lazult. Időrendben, visszanézve látszik a fejlődés" - mondta.

Nem csodálja, hogy néha megzavarodtak a fiatal énekesek, mert hirtelen belecsöppentek a showbusinessbe, korábban nem tapasztalt pörgésbe: "Tizenhatan mondtuk nekik, hogy mit kéne csinálni - mind jó szándékkal, de nagyon sok információ volt ez egyszerre, előfordult, hogy hirtelen nem tudták, hogy mit kell tenni. Egy előadásban sokkal több van, mint ami a tévén át látszik: könnyednek, vidámnak tűnik, de hosszú órák munkája, hogy olyan legyen. Hogyan üljenek le, hogyan tegyék a lábukat, hogy előnyös legyen, az előadás mely pontján hova nézzenek... mindenre figyelni kell. Huszonötször el kellett mondani mindent.  De nemcsak a lányoknál láttam javulást, Nikolas is oldottabb, stílusosabb, mint az elején volt."

Janicsák Veca jutott a legtovább a fiatal lányok közül, neki volt a legtöbb tapasztalata, saját ötletekkel érkezett a próbákra, volt, amit ő határozottan szeretett volna: "Nem harc volt köztünk, inkább meggyőzési fázisokon estünk át, hogy higgye el, jó, amit mi mondunk. Mert vannak dolgok, amit koncerten meg lehet csinálni, de közel hárommilliós nézettségű tévéshow-ban nem. Ha egy előadó magas hangot énekel ki, van, hogy a hasához, vagy fölé nyúl a kezével, hogy ellenőrizze, jól vette-e a levegőt. Egy koncerten ez elmegy, tévében nem. Dorkánál volt olyan, hogy ösztönösen előremutatott, ujjával mutogatott, mintha tanítónő lenne, ott a kéztartáson kellett alakítani."

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Fanni, Mimi, Veca

Ódor szerint az X-faktorosok nagyon sokat tanultak mindenből, karrierjükben egy nagy ajándék a show, mert mások éveken át rengeteg pénzt adnak ezért a tudásért. "Nem erőltettünk rájuk furcsa mozdulatokat, a saját mozgásukból próbáltuk kihozni a legtöbbet: minél többet csiszoltuk, annál jobban sikerült. Volt, hogy nem egészen az történt élőben, amit megbeszéltünk, de egyfelől ez nem tánc- hanem énekverseny, másfelől, ha hiba volt, akkor én tudtam, a táncosok is tudták, de a nézők nem is vették észre. Lehet, hogy más irányba indult el, mint amit megbeszéltünk, így más kamera vette, de a tévézőknek fel sem tűnt."

A táncosok castingjával elégedett volt, és az énekesek is szerették, ha nem egyedül kell kilépniük a fényre: "Próbáltuk behelyezni őket a táncosok közé úgy, hogy ők maradjanak a figyelem fókuszában. A tánckar adott nekik egyfajta biztonságot: az elsőnél Fanni például nem kapott táncosokat, másodjára viszont igen, és imádta. Egy mankó volt nekik, azt hihették, hogy megoszlik a figyelem, és nincs akkora súly rajtuk. Tévére pedig másképp dolgozunk, mint mondjuk egy Nox-turnén. Az Aréna-koncerten megint teljesen más koncepció lesz, másképp kell elosztani a táncosokat."