Gáspár Laci: Egyszerű cigány gyerek voltam, befutottam, ez sokak szemét szúrta

Vágólapra másolva!

Volt olyan időszaka, mikor mindenki nagyképűnek tartotta, majd olyan is, hogy erre direkt rájátszott, és azzá vált. Úgy érzi, mára megismerték és elfogadták az emberek, de nehezen sikerült ezt elérni, mint ahogy a siker sem jött könnyen. Nem szégyelli, hogy kemény fizikai munkával kereste meg a kenyerét, de már a bányában is arról ábrándozott, hogy zenéből, éneklésből él majd. Többször próbálkozott befutni, végül 2003-ban tűnt fel a TV2 képernyőjén a Megasztárban, ma pedig az X-Faktorban ül mentorként - Gáspár Laci ezekről, első basszusgitárjáról, az átkokról és a pozitív gondolatok erejéről is mesél.

Origo

Vágólapra másolva!

RTL Klub tévé média Gáspár Laci szórakozás interjú X-Faktor

Melyik részét élvezi a legjobban? Az elején a válogatást, vagy amikor már a tehetségesekkel kell együtt dolgozni?

Élvezem nagyon az elejét, főleg most, ebben az évben. Tavaly még nem tudtam ennyire átadni magam, mert elsőre csináltam, izgultam. A válogatók végén, 10 órás forgatás után is megkérdeztem, hogy most tényleg vége, ne már, olyan gyorsan elment az idő. Tényleg jól éreztem magam.

Voltak megdöbbentő dolgok?

Rengeteg ilyen volt. Volt olyan forgatási nap, hogy izomláz volt a hasamban, úgy mentem haza, mert órákon át sírva nevettünk.

A vudubabás produkciónál miért akadt ki annyira? (Az egyik jelentkező felírta a mentorok nevét egy babára, és elátkozta őket – a szerk.)

Nem az volt, hogy kiakadtam, egyszerűen én nem akarok ilyenekben részt venni, és ilyeneket látni. Nem lehet tudni, hogy ezek mennyire igazak, és mennyire nem, illetve csak akkor hatnak-e, ha valaki profin csinálja. Mi van, ha viccből is működik? Szerintem akkor is hat! Lehet, hogy nagy hülyeség, de én meghagyom az esélyét annak is, hogy van ezekben valami. És akkor mi van? Tegyem ki magam egy ilyennek?

Érdekes dolog, nekem a produkció után két-három napra begyulladt a vállam, nehéz volt felemelni. Taxival jártunk akkor minden reggel forgatni, és oda fújta a hideget a klíma, tudom, hogy ez az oka. Na, de miért pont ott gyulladt be, miért pont akkor történt, és miért oda ültem a klíma elé? A baba vállára írta, hogy Laci. Nem akarok hülyének tűnni, de amíg nincs ez bizonyítva, én megadom az esélyét annak, hogy létezik.

A jó dolgokban sokkal jobb hinni! Gondolj bele, amikor nagy problémád van, imádkozol, és mivel Istenre bízod, megkönnyebbülsz. Lehet, hogy sokak szerint nincs Isten, de te már azzal sokat tettél magadért, hogy nem idegeskedtél, nem nyelted a mérget magadba, hanem letetted. Ezzel már segített rajtad!

És ha ez maga Isten, akkor mi van?

A jónál működik, mi van, ha a rossznál is így van? Mindennek van hatása, az ember bevonz dolgokat.

Történt már ilyen? Volt, hogy bevonzott valami rosszat?

Sok előadó énekel dalokat a szomorúságról, elmúlásról, és figyeljük meg, hogy közülük sokaknak tragikus véget ért a pályafutásuk vagy az életük.

Nekem általában pozitív szövegű dalaim vannak, de az egyikbe beletettem egy pici fájdalmat, és van benne egy olyan szöveg, hogy "Légy boldog, én úgysem leszek már." Rájöttem, hogy amikor megírtam ezt a dalt 2008 környékén, az életem nagyon nagy hullámba került. Azóta átírtam, és úgy énekelem, hogy "Légy boldog, mert én is az vagyok már", azóta pedig boldog is vagyok. Ha ezt éneklem a koncerten, látom, hogy felcsillannak a szemek a közönségben, reményt kapnak.

Vállalja könnyen, ha valami bántja?

Csak akkor, ha olyantól kapom, aki fontos nekem. Ha nem fontos valaki, akkor azt se érdemli meg, hogy lássa, hogy megbántott.

A válogatón volt egy vita az egyik jelentkező kora miatt. Melyik oldalon áll? Akik szerint korai 14-15 évesen kezdeni a zenei karriert, vagy támogatja az ilyen fiatal tehetségeket?

Szerintem nem az életkor számít, hanem a fejlődés. Radics Gigi a jó példa, aki 15 évesen tűnt fel, már akkor is nagyszerű volt, de rohamosan fejlődik azóta is. Ha fiatalon kezd valaki, nem baj, csak ne érezze azt, hogy kész van, és nincs több tanulnivalója.

Szüksége van még fejlődésre?

Lenne szükségem, persze.

Dolgozik rajta?

Abban bízom, hogy akinek van tehetsége, az mindenből fejlődik, szívja be a körülötte levő dolgokat, és ezáltal egyre több lesz. Ha hallgatom a korábbi dalaimat, mindig megállapítom, sok mindent egészen máshogy énekelnék már, több hibát hallok bennünk.

Találkozott azzal a kritikával, hogy nem tett még le annyit az asztalra, hogy mentor legyen?

Kaptunk sok kritikát tavaly, amikor kiderült, hogy mentorok leszünk, de rám ezt nem mondták.

Én csak azt kaptam meg, hogy nem tudok beszélni. De ez nem igaz szerintem, bár sokat hadarok.

Komolyan veszik a mentoráltjai?

Sokat viccelődtem tavaly, most talán majd kicsit szigorúbbnak kell lennem, de sokszor azért teszek így, mert zavarban vagyok. Most könnyebben fog menni, belejöttem, beletanultam. Tavaly még hagytam, hogy ha valaki ragaszkodott egy dalához, akkor azzal menjen, pedig éreztem, hogy nem fog akkorát ütni – ki is esett vele. Most keményebb leszek, a versenyzőim érdekében.

Ön mellett is állt valaki a pálya elején?

Ha lett volna mellettem valaki, egy menedzser mondjuk, akkor sok mindent máshogy csináltam volna, és sokkal többre is vihettem volna. Magamtól tanultam meg a dolgokat, senki nem mondott el nekem előre semmit. Olyanok voltak inkább, akik hátráltattak.

Volt, hogy saját pénzen furikáztam az autómmal az országban, mert nem mondták meg, hogy útiköltséget kaptunk, azt eltette valaki. Ez ment évekig.

Akkoriban miért akart befutni?

Nagyon fiatalon elkezdtem keményen dolgozni, és azt kértem mindig Istentől, hogy hadd keressek ugyanennyit hangszerrel, zenével, énekléssel. Hogy ne szét legyen törve a tenyerem, amikor megyek haza, és ne szenet köpjek még két óra múlva is, amikor hazamegyek a szénbányából. Erre vágytam, ezért jelentkeztem az első ilyen tehetségkutatóba. Nem akartam még egy Kifutót úgy végignézni a kanapéról, hogy nem vagyok ott.

Bekerültem, már ruhaméretet vettek, nagyon izgatott voltam, aztán küldtek egy levelet, hogy technikai okokból megszűnt a műsor.

Mikor a Megasztárba jelentkeztem, már nem is szerettem énekelni. Volt olyan két-három évem, amikor minden olyan lemezt, amin énekesek vannak, kidobtam. Soha többet nem akartam énekelni. De a zene annyira bennem volt, hogy nem bírtam magammal, elkezdtem gitározgatni.

Faragtam basszusgitárt, aztán meg vettem is egyet, azzal mentem a Megasztárba.

A legelső kisfilmemben nem is énekeltem, csak basszusgitároztam, meg végig a műsor alatt is. Rég volt ez nagyon, nehezen indult be az egész.

Most a helyén érzi magát, jól van?

Igen, és ez nagy dolog. Amikor hívtak az RTL Klubtól tavaly, arra gondoltam, biztos valami főzőműsorba akarnak meghívni, vagy el akarnak vinni újra a dzsungelbe, álmomban nem gondoltam volna, hogy mentornak akarnak. Egy nagyon nagy utat jártam be, jó érzés, hogy erre kapok visszajelzést.