Kamarás Iván: Elképesztő mennyiségű szeretetet kapok a Mintaapák nézőitől

Kamarás Ivánt Szalai Géza szerepében láthatják a TV2 nézői a Mintaapákban, a sorozatban egy bohókás, alfahím exfocistát alakít, akit kicsit saját képére formált, így ma már meg tudja látni magát is benne, és élvezi a játékot. A színész számára tartalmas volt a 2020-as év, de már javában tervezi a következőt: szerzőként és előadóként is több új dologra készül - többek közt ezekről mesélt az Origónak.

Az év végéhez közeledve mennyire jellemző önre a visszatekintés?

Biztosan sokan gondolják azt 2020 végén, hogy nem is akarnak erre az évre visszagondolni. Én szerencsés és áldott vagyok, mert nagyon pozitív a mérleg. Persze lehetne panaszkodni, sőt, mindannyian szoktunk is, hiszen az egy jó magyar szokás. De nem szabad elfelejteni a jó dolgokat sem, azokért hálásnak kell lenni. Tényleg azt gondolom, hogy azokat most különösen észre kell venni, méltányolni kell, és örülni is kell nekik.

Forrás: Balint Csaszar

Mi volt jó az elmúlt időszakban?

Sok munkám volt, és ezek jó munkák voltak, melyeket tényleg élveztem. Csomó olyan dologra is rávetített ez az év, ami kicsit elsikkadt ebben a nagy jövés-menésben. Nemcsak magamról beszélek, hanem nagyobb általánosságban is talán. Hogy hol vannak a hangsúlyok. Az ember nem tud eljárni egy jót vacsorázni, bulizni, vagy nem ülhetünk be egyet kávézni, és több olyan hétköznapinak hitt dolog került ki az életünkből, amit megszoktunk, szeretünk.

De a lényeg az, hogy az ember a hangsúlyokat újra tudta gondolni.

Természetesen azt is, hogy az egészség a legfontosabb, mert ha az nincs, akkor nincs semmi más.

Megúszta a vírust?

Nem tudok róla, hogy elkaptam volna, pedig rengeteget teszteltek. Jól vagyok, de volt a környezetemben olyan, aki elkapta. Mindannyiunk környezetében vannak már fertőzöttek, és ez még nagyobb óvatosságra inti az embert.

Egyik fő munkája a Mintaapák. Milyen a csapat, hogy érzi magát a társaságban?

Olyan dolgot vállaltam el, amit korábban még nem csináltam, napi sorozatot. Kicsit tartottam is tőle, hiszen olyan dologba vágtam bele, ami számomra teljesen új volt, kihívás. Hogyan lehet ilyen mennyiségben minőséget csinálni. Most már mondhatom, hogy megtaláltam benne magamat, nagyon hamar észrevettem, hogy

ezt én szeretem, ezt tök jó csinálni!

Jó kollégákkal mindig jó együtt dolgozni! Nagyon jó a csapat, mindenki helyes, kedves, normális, ez rengeteget tesz hozzá.

Forrás: TV2

Milyen a munka a gyerekekkel?

Nagyon profik, nagyon tudják a dolgukat. Minden megy, mint a karikacsapás, de mindig eljön a pillanat, mikor a gyerekek elfáradnak, és elkezdenek szétesni. Olyankor jön az erőltetett, eljátszott „szigor", amit nehéz tartani, mert nagyon helyesek. Sokszor röhögésbe fullad a nagy fegyelmezés, vagy legutóbb egy röhögős párnacsatába. Könnyebb haladni, ha csak felnőttek vannak, ez tény, de ehhez a sorozathoz a gyerekszínészek rengeteget tesznek hozzá.

A kamerán túl milyen a viszonya velük?

Külön nem tartjuk a kapcsolatot, de ez nem meglepő, hiszen az elmúlt hónapokban több időt voltunk együtt, mint a saját családunkkal. Megszerettem őket, és azt hiszem, ez kölcsönös lehet. A legkisebbik, Patrik, kicsit lassabban közeledett, láttam rajta, de már feloldódott, nagyon édes. Bálint, Vida Peti fia, a középső, ő nagyon kedves volt az elejétől, a nagy pedig, Marco, látszólag mufurc, tinédzserkorát éli, de imádnivaló. Vele is nagyon jó lett a kapcsolat.

Forrás: TV2

Mennyire követi a nézői visszajelzéseket?

Elképesztő mennyiségű szeretetáradatot kapok a közösségi oldalaimon és minden egyéb felületen. Az utcán sokszor megállítanak, idézik Géza aktuális aranyköpéseit, amiből tényleg lehetne egy komplett könyvet kiadni, vagy pólóra, bögrére nyomtatni. Természetesen jólesik a rengeteg pozitív visszajelzés, az elismerés, a szeretet. Az én karakterem egy elég hóbortos figura, és én megtaláltam benne magamat.

Kis improvizációra is kapok lehetőséget, a szóviccek jórészt sajátok.

Gézának több az önérzete, mint az intelligenciája, de meglepi néha a közönséget. Sokszor kiszámíthatatlan, de persze vannak olyan sztereotípiák, begyöpösödések, melyekből nem enged. Igyekszem egy sokszínű figurát a nézők elé hozni, aki elsősorban apa meg ember, minden más utána jön. Nagy boldogság, hogy ennyire szeretik, szeretnek, ezúton is nagyon szépen köszönöm.

Forrás: TV2

Az idei év újdonságai közt biztosan szerepel, hogy a járványhelyzet miatt bevezetett korlátozások miatt közönség nélkül kellett színpadra állnia, koncertet adnia. Ezt hogy éli meg?

Érdekes állomás volt ez az Egy fess pesti este című koncertünk életében. Első streaming koncertünket adtuk, ahol a helyszínen, ami egy csodálatos, 700 fős színházterem volt, a korlátozások okán mindössze a szűk stáb, azaz hatfős „közönség" ülhetett. A valódi nézők pedig a net túloldalán figyeltek, hallgattak minket. Ez nagy kihívás volt, mert

szerves része a közönség a koncertjeimnek, sokat játszom velük, megszólítom őket, beszélgetünk.

Ez elektronikusan „kicsit" más. A helyszínen, a stábtagok csak nők voltak, így nem tudtam a férfiakhoz szólni, pedig ha ott vannak a közönségben, általában megkapják tőlem a magukét.

Általában is inkább nők járnak ezekre az estekre, nem?

Nemcsak nők vannak, sok férfi is eljön, és ők mindig nagyon jó fejek. Egyszer volt egy srác, akit a barátnője beültetett az első sorba, és annyira látszott a fején, hogy csak a párja miatt van ott, nagyon unatkozott. Mondtam neki, hogy 'apukám, te ezt megszívtad'. A végén úgy váltunk el egymástól, hogy tudtam a keresztnevét, sőt, az egész ház tudta a nevét, ő lett az este egyik főszereplője, és nagyon élvezte a helyzetet.

Lesznek még idén online követhető fellépések?

Több ilyen megkeresés volt, többek között szilveszterre is, de a menedzseremmel még tanakodunk, hogy akarjuk-e az online térbe vinni a produkciót.

Forrás: Balint Csaszar

Milyen céljai vannak a következő évre?

Rengeteg, de maradjon egyelőre titok. A forgatásokon és a koncerteken kívül egy új vonal is alakul, amiről annyit elárulok, hogy szerzői és előadói terveim is vannak, sőt benne is vagyok már, nagyon izgalmas. Mikor elkezdődött a karantén, tavasszal megtanultam főzni, oroszul tanultam, kenyeret sütöttem. És ha nagyon nem bírtam a bezártságot, autóba ültem, biztonságos távolban mindenkitől, és vezettem bele a nagy semmibe.

Az autóm a második lakásom a hagyományos hétköznapokban, hiányzott a karantén alatt az a szabadság, amit a vezetés számomra ad.

Én nem vagyok idegbeteg sofőr, engem a vezetés kikapcsol és feltölt.

A karantén alatt is feltöltődve mentem haza egy-egy ilyen vezetésterápiáról, és mosolyogva folytattam a sütést. Az első kenyerek még, finoman szólva sem lettek tökéletesek, de nagyon belejöttem, igaz, azóta ez elmaradt, pár hónapja nem csináltam ilyesmit. De mindegy is, mert megtanultam, és bármikor csinálhatok, amikor csak akarok, és ez olyan jó érzés. A főzés amúgy is régi restanciám volt, nekem ezt a tudást hozta a karantén. Próbálom mindig, mindenben meglátni a jó dolgokat.