Lang Györgyi haláláról beszélt Falusi Mariann

Vágólapra másolva!

Falusi Mariann egykori zenésztársát, legjobb barátját veszítette el tavaly. Lang Györgyi 2023. május 20-án halt meg, fiatal kora óta szklerózis multiplexben szenvedett. Falusi Mariann ott volt vele a halálakor, erről is beszélt legutóbbi interjújában.

Origo

Vágólapra másolva!

énekesnő Lang Györgyi sztárok Falusi Mariann szomorúság

Falusi Mariann most egy hosszabb interjút adott, amiben elárulta, életmódot váltott. Nem fogyaszt szénhidrátot, így sikerült 13 kilótól megszabadulnia. "Tudni kell, hogy életemben már több száz kilótól szabadultam meg, de mindig visszakúsztak rám" – mondta az énekesnő, hozzátette, nem is tudott odafigyelni rendesen magára. Édesanyját tavaly januárban, Lang Györgyit pedig májusban veszítette el. Három nappal a legjobb barátja halála után már színpadon kellett állnia, de egy dal közben elsírta magát, vele együtt Hernádi Judit is.

Végül már a közönség is könnyezett, együtt gyászoltuk Györgyit.

Csak a halála után derült ki, mennyire szerették az emberek... Én apukám halála napján is bementem a színházba énekelni. Ez a munkám, és ez nem választható kűr, hanem kötelesség. A nézők elvárják, hogy ha jegyük van az előadásra, akár esik, akár fúj, ott álljak a színpadon. Szerintem ez teljesen normális, ahogyan az is, hogy egy ilyen helyzetben az ember elérzékenyül. Annak akkor ott volt a helye. Mindnyájan megkönnyebbültünk." Az énekesnő úgy fogalmazott, elveszíteni Lang Györgyit olyan érzés volt számára, mintha a fél karját leszakították volna.

Azóta sem tudok olyan mélyen, őszintén beszélgetni senkivel. Györgyivel úgy lehetett dumálni meg röhögni, olyan lazán, szívből, hogy attól minden más megvilágításba került.

Nagyon tiszteltem, amiért ilyen hihetetlen lelkierővel élte az életét. Fiatal kora óta tudta, hogy szklerózis multiplexe van, és az egész Pa-Dö-Dő-korszakot így nyomta végig! Ha néha magam alá csúsztam – mert kivel nem esik meg –, arra gondoltam, mi az én nyomorom ahhoz képest, amin ő megy keresztül, és egyből összeszedtem magam. Nehogy azt gondold, hogy Györgyi rászorult a segítségre! Persze, fizikailag igen, mert miután kerekesszékbe került, be kellett neki vásárolni, meg ilyesmi, de lelkileg az utolsó pillanatig ő támasztott minket. Az egész csapatot. Nem volt hajlandó a betegségével foglalkozni, folyton azon törte a fejét, mit lehetne még csinálni..." – emlékezett vissza, de arról is beszélt, hogy ott volt barátja halálánál.

Büszke vagyok rá, hogy végig otthon volt.

Természetesen zajlott az egész, görcsök nélkül, úgy, ahogy éltünk. Két barátunk éppen a ház előtt kertészkedett, mi, többiek pedig a lakásban nyüzsögtünk... Eddig nem beszéltem erről a sajtóban, mert magánügy. Györgyi biztos most is röhög rajtam a túlvilágon, hogy egyáltalán minek... A múltkor részt vettem egy reinkarnációs hipnózison, s a terapeuta a végén megkérdezte, szeretném-e látni a halálomat. Mondtam, hogy nem. Tudom, milyen lesz, láttam Györgyiét. Egyébként csodálatos búcsúztatója volt. Rá akartak beszélni, hogy legyen egy Pa-dö-dő-búcsúkoncert is, de Györgyi nélkül semmi értelme nem lenne. Lezárult egy szép korszak, szerencsére mindent megcsináltunk, amit akartunk. Mindenkinek vannak veszteségei, túl kell élni. Teszem a dolgomat tovább..."