Reménytelen szinglik New Yorkban

New York mindig is varázslatos városnak számított a maga módján. Hol a bizonytalan, de reményteli jövő szimbóluma volt, hol a siker és pénz városaként tündökölt. A kilencvenes évek végén és napjainkban - nem kis mértékben a nagy sikerű Szex és New York sorozatnak köszönhetően - a szinglik, azaz a magányos párkeresők életének színtere lett.

"A nők nem egy átlagos sráccal akarnak járni. Azt hiszem, Toby Young látja legjobban a New York-i férfiak helyzetét. Amikor a nőismerősei azt mondták, hogy itt nincs elég férfi, akkor ő azt válaszolta, hogy de igen, van, csak az olyan magas és gazdag férfiakból nincsen elég, akiknek nem hullik a haja."

"A tipikus New York-i nőkben az a legelképesztőbb, hogy már az első randevún minden további nélkül zavarbaejtő kérdések sorozatával bombázzák az embert. Megkérdezik, hogy mekkora a lakásod, mennyit keresel, mekkora a vagyonod, örökölsz-e valamit a szüleidtől, mit tervezel a nyárra, milyen autód van, milyen volt az előző barátnőd, és hogy miért nem jársz senkivel? Így a férfiak nem romantikus randevún, hanem egy kemény állásinterjún érzik magukat."

"Nekünk, New York-iaknak nagyon fontos a divat és a megjelenés, és mindig azt akarjuk, hogy belevalónak látsszunk; ám eközben nem csak neurotikusok, hanem a szexualitás és az intimitás területén járatlanok is vagyunk, és emiatt elég félresikerült a szexuális életünk. A szexualitásunk a tetszelgésről és az ágyba vezető útról szól, de azt hiszem, mire az ágyba jutunk, már nem tudjuk, mihez is kezdjünk."

"Szeretnék megállapodni, ezért teljesen megváltoztattam a randizási szokásaimat. Most mindent másként csinálok, és sokkal jobban érzem magam. Régebben, ha találkoztam valakivel, már benne is voltam a kapcsolatban. És egy, két, három év múlva még mindig benne voltam, bár annak a kapcsolatnak már nem volt értelme. Ilyenkor odébb kell állni...A srácok úgysem mondják meg, mit szeretnének, mert igazából semmit sem akarnak. A nők ettől nagyon frusztráltak lesznek, ahogyan én is az lettem. Azt gondoltam, hogy sokat dolgoztam magamon, mert hiszen az ember saját viselkedése határozza meg azt, hogy talál-e egy igazán nagyszerű társat. Anyámmal is volt egy hosszú beszélgetésem. Azt mondtam: 'mama, én valamit rosszul csinálok, mind a hét testvérem megházasodott, és gyerekeik vannak, csak én vagyok egyedül. És hiába vagyok én amolyan sztár a családban, amikor még mindig nincs senkim. És megint itt a nyaralás ideje, de engem nem érdekel. És tudod, miért? Mert épp hét vagy nyolc pasival találkozgatok egyszerre."